Bergman talán legszebb filmje tanulmány az egyedüllétrõl, a szeretet hiányáról, az elmúlás miatt érzett szorongásról. A hetvennyolc éves Isak Borg orvosprofesszor, menyével együtt autón indul Lundba, a dél-svédországi egyetemi városba, doktorrá avatásának ötvenéves jubileumára. Útja során álom- és emlékképekben szembesül ifjúkora egyes részleteivel, és a nap végére ráébred élete idáig nem firtatott értelmére."A történeten egyetlen motívum húzódik végig, sokféle változatban: elégtelenség, szegénység, üresség - nincs megbocsátás. Most sem tudom és akkor sem tudtam, hogyan akartam kérni a szüleimet A nap vége segítségével: Nézzetek rám, értsetek meg engem és, ha lehet, bocsássatok meg nekem." Ingmar Bergman

Elizabeth Vogler, az ünnepelt színésznő egyik előadása után elnémul és nem hajlandó senkivel kommunikálni. Idegklinikán ápolják, majd Almát rendelik mellé ápolónőnek. A két nő közel kerül egymáshoz, és Elizabeth olyannyira elfogadja az életvidám, fiatal nővérkét, hogy a terápia folytatásaként egy tengerparti nyaralóba költöznek. Békés napokat töltenek teljes elszigeteltségben, de Elizabeth továbbra sem hajlandó megszólalni. Egy nap Alma elolvassa Elizabeth levelét a kezelőorvosához. Bergman egyik leghíresebb filmje a Persona, mely az emberi kapcsolatok működésének mechanizmusait mutatja, ráadásul olyan módon, hogy ha egyszer megnézzük, sosem felejtjük el.

A Tükör által homályosan főhőse Karin, aki egy nap megtudja, hogy gyógyíthatatlan elmebetegségben szenved. Korábban azt hitte, legyőzte a betegséget, ám az visszatért, méghozzá olyan formában, amellyel már láthatólag nem képes megküzdeni. Párja, Martin igyekszik mellette állni, ám idővel rájön, képtelen segíteni rajta. "Az Isten alászáll, és befészkeli magát egy emberbe. Először csak olyan, mint valami hang, mint valamilyen súlyos dolognak a tudása, mint valami parancs. Fenyegető vagy kérlelő, visszataszító, de izgató is. Aztán egyre jobban megismerteti magát, és az ember próbára teheti az isten erejét, megtanulhatja szeretni, feláldozni magát érte, és eljuthat a teljes odaadásig és a teljes ürességig. Amikor eléri ezt az ürességet, az Isten birtokba veszi emberét, és vele végezteti el a munkáját. Aztán magára hagyja üresen, kiégve, megfosztva az evilági élet további lehetőségeitől. Az történik Karinnal. A határvonal, melyet át kell lépnie, a tapéta különös mintázata." (Ingmar Bergman)

Harry és Mónika Stockholm szegényebb negyedében lakó fiatalok. A fiú egy porcelán raktárban, a lány egy zöldséges boltban dolgozik. Nem látnak maguk előtt jövőt különösen akkor, amikor Mónika elveszíti munkahelyét. Elhatározzák, hogy a város körülvevő lakatlan szigetek egyikére mennek keresve a szabadságot és a felszabadulást. Eleinte úgy élnek, mint a paradicsomban. Sajnos hamarosan hiányozni kezd a pénz. Ehhez jön egy őket üldöző huligánnal való drámai összeütközés. Vissza kell térniük. Mikor kiderül, hogy Mónika terhes, összeházasodnak és beköltöznek egy szegényes szobába. Harrynak munkát kell, hogy találjon. Tanulni is akar. A helyzettől kétségbeesett leány megcsalja őt, elhagyja Harryt és pici lányukat.

Johan Borg festő és felesége, Alma nyaranta kiköltöznek egy elhagyatott szigeten fekvő parasztházba. Johant álmatlanság gyötri, fél a sötétségtől és az álmoktól, de próbál dolgozni. Egy este Johan rajzokat mutat feleségének, szörnyszülötteket ábrázolnak, amelyek üldözik a skizofréniában szenvedő férfit. Johan határhelyzetben él, ahonnan egyszerre ellátni életre-halálra, ahol valóság és álom, hit és szorongás egymásba mosódik, mint a nap és az éj. Alma próbálja férjét visszatartani az életnek, a valóságnak, de egyre kevesebb sikerrel...

Berlin, 1930. Lohmann bűnügyi felügyelő egy diáklány gyilkosát keresi. A város csibészei is őt keresik. Meg is találják, és egy kasszafúró vezetésével a maguk bíróság elé állítják. Csupán a rendőrség felbukkanása menti meg a gyilkost a lincseléstől.

"Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas" - mondta operatőrének, Sven Nykvistnek Bergman, akinek egyik legjelentősebb filmje bontakozott ki később ebből a képből. A Suttogások, sikolyok három nővér és házvezetőnőjük lelki konfliktusokkal teli életét mutatja be a századelőn egy gyönyörű parkkal körülvett nagy házban. S eközben felvonultatja a korábbi Bergman-filmek legnagyobb színésznőit: a haldokló Agnes és a csupa-nőiesség Maria mellett az erőt, a közös ügyeket intéző, férjezett Karin képviseli, mígnem egy hátborzongató jelenetben feltárul kemény szigorral leplezett, iszonyatos boldogtalansága és kiszolgáltatottsága.

Guido, a filmrendező visszavonul egy magánklinikára, szeretne elbújni a világ elől, ám minden kísérlete kudarcba fullad. Nemcsak felesége és szeretője üldözi folyvást, hanem az a rengeteg ember is, aki tőle vár újabb munkát, egy következő, lehetőleg ismét nagy sikerű filmhez. A zseniális ötlet várat magára, helyette álmok, gyerekkori szorongások gyötrik. Képzeletében elvonulnak mind a nők, akik valamilyen szerepet játszottak az életében.

Ingmar Bergman egy XIV. századi legenda alapján készült filmje kevésbé ismeretes Magyarországon. Töre, a gazdag paraszt feleségével, lányával és szolgálóival él egy tanyán. A mélyen keresztény háztartásban található egy kakukkfióka is: ő Ingeri, a fiatal cseléd, aki titokban Odin istent imádja. Egy nap Töre szemefénye, a naiv és elkényeztetett Karin a szomszédos falu templomába indul, hogy az átaludt mise után gyertyákkal kedveskedjen a papnak. A lány eléri szüleinél, hogy Ingeri is vele tarthasson a sötét erdőn át vezető úton.

Antonio, a külvárosi, munkanélküli családapa hosszú hónapok óta először dolgozhatna plakátragasztóként. A munkához azonban elengedhetetlenül szüksége lenne biciklire. Miután a megváltó jármű a zálogházban helyet cserél a feleség utolsó lepedőjével, úgy tűnik, Róma kiábrándító mocska enged szorításából. Ám az első munkanapon ellopják a kerékpárt. Antonio hű barátja, Bruno a tolvaj után veti magát. "A Biciklitolvajokban egy római munkanélküli végre foglalkozáshoz jut s ennek ellátásához kerékpárra van szüksége. De miközben plakátokat ragaszt a falakra, ellopják a kerékpárját. Egész álló nap járja Rómát, hogy megtalálja nélkülözhetetlen munkaeszközét, de hiába. Így lesz ez a hétköznapi esemény egy szívettépő tragédia tárgya..." Georges Sadoul

Egy leányanya - karján újszülött babájával - elhagyja a szülőotthont, mögötte cinikusan összenevetnek a kapusok. Az anya fájdalmas tépelődés után egy Limousine-ba teszi kisbabáját, majd reményvesztetten elindul a folyó felé. Mire lelkiismeretfurdalástól és érzelmi sokktól gyötörten visszafut gyermekéért, az autót már ellopták a tolvajok. Az utcára kitett, árva kisfiú végül egy magányos, szegény kisemberhez kerül és elválaszthatatlan társakká válnak.

John Masterman gigantikus Metropolisában csupán egy kiváltságos réteg élvezi a technikai fejlődés nyújtotta előnyöket. Számukra csodálatos kertek és ligetek kapui állnak nyitva, ők fényben és ragyogásban élnek. A város alsó szintjén tengődnek a szegények, a munkások, akik napfényt sose látnak, mesterségesen megvilágított körülmények között robotolnak naphosszat. A két szintet liftek kötik össze, egyébként lakóik között nincs semmi kapcsolat. Mígnem egy napon "lentről" érkezett gyerekcsapat zavarja meg a fentiek szórakozását, élükön a fiatal tanítónővel, Mariával. Ericet, Masterman fiát megszédíti a lány szépsége, és utána ered az alsó városba.

1846-ban egy mágiával és hipnotizálással foglalkozó mutatványostrupp közeledik Stockholm felé egy batáron. A csapatban főleg a hipnotizőr Vogler számít hatalmas attrakciónak. Stockholm kapujában fel is tartóztatják a batárt, és utasait egy palotába kísérik. Itt a konzul fogadja őket, aki lelkesedik a mágiáért, és szeretné jobban megismerni a művészetüket. Arra kérik Voglert és csapatát, hogy mielőtt engedélyezik nyilvános szereplésüket, mutassák be tudományukat a város vezetőinek. A hatalmasok között persze többen is akadnak, akik felettébb kétkednek a mutatványosok módszereiben, azonban az előadáson megdöbbentő dolgok történnek. (port.hu)

Minden idők egyik leghatásosabb háborúellenes filmjében Henry Fonda, Walter Matthau, Dan O'Herlihy, Larry Hagman és Fritz Weaver olyan férfiakat alakítanak, akiken nem kevesebb múlik, mint a világ sorsa. Egy katonai számítógép meghibásodása miatt nukleáris bombázók indulnak el Moszkva felé. Az Egyesült Államok elnöke (Fonda) megpróbálja visszahívni őket, de a légierő bombabiztos védelmi rendszere megakadályozza ebben. Nem marad más választása, mint meggyőzni az oroszokat arról, hogy ne viszonozzák a támadást. Végül kétségbeesett lépésre szánja el magát: felajánlja, hogy feláldoz egy amerikai nagyvárost, amennyiben a bombázóknak sikerül végrehajtaniuk a halálos küldetést.

A jaded prima ballerina reminisces about her first love affair after she is unexpectedly sent her lover's old diary.

A fantasztikus irodalom mai klasszikusa, Stanislaw Lem művének e filmváltozatát gyakran vetették össze Stanley Kubrick hasonló, bár jóval látványosabb kiállítású filmjével (2001: Űrodüsszeia, 1968). Az űrexpedíció célja itt is egy rejtély megfejtése: egy űrállomáson sorra halnak az emberek. Tarkovszkij filmjének az a legfőbb mozzanata, hogy hőse ráébred arra, hogy a plazmaóceán materializálja azokat, akikre a visszaemlékező bűntudattal és lelkiismeret furdalással gondol. Ezektől megszabadulni csak azáltal lehet, hogy eljuttatják az óceánba a főhős, Kris teljes tudati képét, illetve, hogy emberközpontúvá teszi azt a megújuló kötődés a földhöz, a családhoz és a hazához. Enélkül ugyanis senki nem szabadulhat meg bűnei és hibái terhétől, anélkül pedig nem kezdhet új életet.

Kansason félelmetes erejű tornádó söpör végig. A kis Dorothy nem tud elmenekülni, balesetet szenved. Ájult állapotban kis kutyájával, Totóval csodálatos helyre, Óz birodalmába kerül. Útja során barátokat szerez az Oroszlán, a Madárijesztő és a Bádogember személyében, ám egy kegyetlen ellenséggel, a Boszorkánnyal is szembe kerül. Noha itt minden színes és szép, Dorothy legfőbb vágya, hogy visszajusson az ő fekete-fehér, mégis úgy szeretett otthonába...

Hidetora fejedelem átadja birodalmának irányítását legidősebb fiának, Tarónak. Saburu, a legkisebb fiú nem helyesli apja döntését, mert mindkét bátyját túlságosan hatalomszeretőnek ismeri, s emiatt egyiküket sem érzi alkalmasnak egy egységes állam vezetésére. Az atya ezért Saburu ellen fordul, de hamarosan kénytelen lesz belátni, hogy lázadó fiának volt igaza...

Egy tériszonyos detektív nyomozása során beleszeret egy szemrevaló szőkébe. A baj az, hogy a szép hölgy folyton jó magas tornyokba mászkál, amitől hősünk folyamatosan rosszul lesz. Kiderül, hogy egy csúnya baleset áll a szőke démon különös viselkedésének hátterében. Miközben a nyomozó leleplezi a gonosztevőket, a mélységtől való félelmén is sikerül úrrá lennie.

A nagyravágyó falusi fazekas és mihaszna sógora a meggazdagodás, illetve a szamuráj dicsőség reményében indul el családostul a messzi városba, hogy aztán kiábrándultan és bűnbánóan meneküljenek vissza onnan. Hiszen álmaikat csak csalással, illetve egy pusztító kísértetnek bizonyuló hercegnő (Kyo Machiko) segítségével tudják megvalósítani, és az árat feleségeik fizetik meg: a fazekasét (Tanaka Kinuyo) megölik, a sógorét bordélyba hurcolják a fosztogató katonák. Ebben a minden erkölcsi értékrendet elvesztett, kegyetlen és kaotikus világban - döbben rá a szereplőkkel együtt a néző - az egyetlen kapaszkodó az egyén számára a szeretet, amelynek ereje a halált is képes legyőzni.