A Mole Antonellian Torino jelképe. A maga félhomályban úszó, labirintusszerű folyosóival, szűk csigalépcsőivel és a házak fölé nyúló, szédítő magasságú tornyával tiszteletparancsoló látvány.Martino ezért nem egyszerűen egy mindennapi gondnok: ő ennek a varázslatos univerzumnak, a filmművészet monumentális szentélyének őrzője. Szabad óráit is itt tölti - az épület egyik félreeső zugában rendezte be búvóhelyét. Éjszakánként a csöndes, kietlenül kongó termek életre kelnek, mint a mesékben: az elátkozott palota megtelik élettel, Martino pedig bölcs királyként uralkodik népe, a némafilmek fekete-fehér szereplői fölött.Angelo egy piti tolvaj a külvárosból. Életének két dolog ad értelmet: az autók és a nők - azok is ebben a sorrendben. Angelo egyébként Amanda fiúja. Amanda gyors éttermi fizetéséből próbálja fenntartani magát. Keményen dolgozik, hogy megvalósíthassa tervét: átlagos életet szeretne élni távol attól a miliőtől, amelyben egész eddig része volt. Mégis?