Justine és Michael egy nagyszabású összejövetel keretében ünneplik a házasságukat Justine nővére, Claire és annak férje, John hatalmas házában. Annak ellenére, hogy Claire mindent megtesz, ami csak az erejéből telik, az esküvői parti kudarcba fullad: felszínre törnek az elfojtott családi feszültségek, a kapcsolatok megbomlani látszanak, és elindulnak a végzetes szakadások felé. Mindeközben pedig egy Melankólia nevű kisbolygó halad egyenesen a Föld felé.

Dogville városa a Sziklás-hegységben található, annak az útnak a végén, amely az elhagyott ezüstbányához vezet. Dogville lakói jó és becsületes emberek, akik szeretik a városukat. A településen az a ház a legszebb, amelyben Tom él. Egy este Tom puskalövéseket hall a völgyből. Tom leül egy padra, hogy elgondolkodjon a történeteken, amikor Moses, a kutyája ugatni kezd, és az ugatás úgy hangzik, mintha fel akarná hívni valakire a figyelmet. Ez a valaki Grace, aki nem térképről választotta a helyet, hogy látogatást tegyen itt, Tom mégis rögtön úgy érzi, hogy a nő ide tartozik. Egy teherautónyi fegyveres üldözi a szépséges menekülőt, Tom elbújtatja Grace-t, és azt mondja a gengsztereknek, hogy nem tapasztalt semmi rendkívülit. A másnapi városi találkozón beszámol a meglepett dogville-ieknek az előző este történtekről, majd lemegy a bányába, ahová elbújtatta Grace-t, és kihozza a napfényre. A városiak úgy döntenek, hogy a nő két hétig maradhat Dogville-ben...

A kilencedik században játszódó viking kalandfilm igazi fesztivál kedvenc. One-Eye (Mads Mikkelsen), egy néma viking harcos aki fogyatékosságai ellenére természetfeletti erővel van megáldva. Bár rabként él, lemészárolja fogva tartóit és Are nevű társával hajóra száll. A végtelennek tűnő ködön áthajózva megpillantanak egy ismeretlen földet, ahol megkezdik kalandos utazásukat. Ahogy az új világ felfedi a titkait, úgy süllyednek egyre mélyebbre hőseink, akiknek útját véres csaták tarkítják.

Ravn el akarja adni a számítógépes vállalkozását. Ezzel nem is lenne gond, ha az alapításkor ki nem talált volna egy Amerikában élő, képzeletbeli főnököt, akire az évek folyamán mindig ráfoghatta a népszerűtlen intézkedéseket. A céget felvásárló üzletember viszont ragaszkodik ahhoz, hogy személyesen tárgyaljon a nagyfőnökkel. Ezért Ravn felbérel egy színészt, hogy játssza el a főnököt a szerződés aláírásakor. Ám az események irányítása kicsúszik a kezéből, amikor a beosztottjai véletlenül összetalálkoznak a folyosón a sosem látott főnökkel, minden bajuk okozójával.

Egy több sebből vérző, kegyetlenül meggyötört lányt találnak a rendőrök. Lucie-nak hívják és közel egy éve tűnt el. Nem hajlandó elárulni, hogy ki tartotta fogva, és hogy sikerült megszöknie. A rendőrség késõbb megtalálja azt az elhagyatott vágóhidat, ahol a lány több sorstársával raboskodott, de arra nem sikerül rájönniük, hogy fogva tartóikat milyen cél vezette. Az árvaházba került Lucie egyedül csak a vele egyidős Anna előtt hajlandó megnyílni és csak ők ketten tudnak arról az ártó szellemről, amely szökése óta üldözi a lányt. Tizenöt évvel később egy szemlátomást átlagos családra egy fiatal nő tör rá kezében egy csőre töltött vadászpuskával egyetlen kitörölhetetlen szándék által vezérelve: hogy bosszút álljon.

Az "idióták" fiatal emberek csoportja, akikben egy a közös: az idiotizmus. A főhadiszállásuk egy villa, ahol azzal töltik szabadidejüket, hogy felkutassák az idiotizmus rejtett, méltatlanul alábecsült értékeit. Tehetségüket folyamatosan tesztelik. Habzsolják az életet, idióta tetteik révén a társadalommal dacolnak. Semmi sem fogható a sikerhez, amikor valamelyikük túlszárnyalja önmagát. Karen véletlenül találkozik a csoport három tagjával és akaratlanul is részese lesz a játéknak...

Joe-ra (Charlotte Gainsbourg) egy nap egy sikátorban fekve a rideg utcakövön talál rá az éppen boltba igyekvő Seligman (Stellan Skarsgard). A fiatal nőt megverték, vérzik, és szemmel láthatóan segítségre szorul, ezért a férfi megsajnálja, és elviszi magához, hogy ápolja. Joe pedig mind őszintébben meséli el jóakarójának, miképp került abba a lehetetlen helyzetbe, ahogyan találkoztak. A nő nimfomániásnak diagnosztizálja magát, élményei pedig egészen a tinédzserkoráig nyúlnak vissza. Történetei között szót ejt édesapjáról, egy nagy szerelméről, és szeretőkről, de mindenekelőtt szexuális kalandjairól, amelyek bővelkednek extrémitásokban, zavarba ejtő helyzetekben, szexuális pózokban és játékokban, valamint vállalt perverziókban. Seligman megértően, ámde zavartan hallgatja a nőt és a történelemből, valamint a tudományból vett példákkal és tapasztalatokkal igyekszik értelmet adni a nő tetteinek.

A hetvenes-nyolcvanas évek Amerikájában követjük Jack, a sorozatgyilkos öt gyilkosságának történetét. A kiemelkedő intelligenciájú férfi maga mesél a tizenkét év leforgása alatt megtörtént, tetszőlegesen kiválasztott rémtetteiről, sorozatgyilkossá érésének állomásairól. Az epizódok között társa a beszélgetésben Verge, vagyis Vergilius, amely utalás Dante Isteni színjátékában az alkotót a Pokolba kalauzoló költőre.

Kathryn Bolkovac egyszerű nebraszkai rendőrtiszt. Most azonban munkája a háború utáni Boszniába szólítja, hogy békefenntartó legyen. Ahogy hozzálát, hogy elvégezze feladatát, különös összeesküvésre bukkan, s miközben ennek szálait próbálja felderíteni és kibogozni, megpróbálják elhallgattatni, s az élete is veszélybe kerül.

A hazáját elhagyó naiv, ugyanakkor szeretetreméltó özvegy, acélgyári munkásként kívánja előteremteni fia számára a szemműtéthez szükséges pénzt. A betegség örökletes. Az anya egyre inkább csak a sötétségben tapogatózik. De mindenáron küzd, hogy gyermeke elkerülhesse azt, amit ő már nem tud. Az idő lerövidül, és a homályban tapogatózva elkezdődik a visszaszámlálás. A szürreálissá fokozódó embertelen munkában a gépek zaja teremti meg a Björk képzeletében kibomló dalok zenei alapját. Az emigráció, a betegség, a nyomor problémáit taglaló alkotás a giccs és a totális eszköztelenség határán egyensúlyozva igazi antiműfajt hoz létre, kultuszgyanúsan irányítva az érzelmeket.

Joe-ra (Charlotte Gainsbourg) egy nap egy sikátorban fekve a rideg utcakövön talál rá az éppen boltba igyekvő Seligman (Stellan Skarsgard). A fiatal nőt megverték, vérzik, és szemmel láthatóan segítségre szorul, ezért a férfi megsajnálja, és elviszi magához, hogy ápolja. Joe pedig mind őszintébben meséli el jóakarójának, miképp került abba a lehetetlen helyzetbe, ahogyan találkoztak. A nő nimfomániásnak diagnosztizálja magát, élményei pedig egészen a tinédzserkoráig nyúlnak vissza. Történetei között szót ejt édesapjáról, egy nagy szerelméről, és szeretőkről, de mindenekelőtt szexuális kalandjairól, amelyek bővelkednek extrémitásokban, zavarba ejtő helyzetekben, szexuális pózokban és játékokban, valamint vállalt perverziókban. Seligman megértően, ámde zavartan hallgatja a nőt és a történelemből, valamint a tudományból vett példákkal és tapasztalatokkal igyekszik értelmet adni a nő tetteinek.

Bess mélyen vallásos lány, aki megőrizve ártatlanságát megy férjhez Janhoz. A férfi olajmunkásként dolgozik a tengeren, idegennek számit abban a zárt közösségben, ahova Bess tartozik. Az idegileg labilis lány, amikor megismeri a testi örömöket, nem tud betelni vele, de Jannak vissza kell térnie a fúrótoronyhoz, ami megviseli a szerelmes asszonyt. Bessnek várakozással telnek napjai, éjjelente Istenhez fohászkodik, hogy férje mihamarabb haza térjen. Imái meghallgatásra találnak, Jan ugyan haza tér, de egy súlyos baleset következtében egész teste lebénult. Igazi próbatétel ez mindkettőjük számára, de a szerelem hatalmas erő, mely csodákra is képes. Bess engedelmeskedve a belső hangoknak, feltétel nélkül teljesíti mozgásképtelen férje, egyre perverzebb kívánságait.

A film az egyiptomi sivatag képével nyit. Itt, ezen a kontinensen hipnotizálják Leopold Fishert. Az egykori zsaru, hazatér észak-európai otthonába, miután tizenhárom évig Kairóban élt. Öreg mentora és példaképe Osborne, aki a Bűn lélektana című tanulmány szerzője arra kéri, hogy oldjon meg egy rejtélyes sorozat-gyilkosságot, melynek áldozatai kizárólag lottóárus lányok. A tanulmány elméletét követve Fisher a gyilkos szerepébe helyezi magát, hogy magáévá tegye a gondolatjárását. Egy bizonyos Harry Grey nevű gyanúsított nyomába ered, akinek a nevére egy hároméves rendőrségi aktában talál. A tudatmódosításoktól sem mentes, megszállott hajszában Kim, Harry Grey korábbi barátnője lesz a társa, akihez beteges kapcsolat fűzi. Már Osborne is hiába állítja, hogy Grey meghalt egy autóbalesetben, Fishert nem lehet leállítani. Egyre inkább megpróbál Greyre hasonlítani, és ahogy fokozódik a hajsza, elviselhetetlen fejfájásai kezdik az őrületbe kergetni.

The successes and failures of a couple determined to live in harmony with nature on a farm outside of Los Angeles are lovingly chronicled by filmmaking farmer John Chester, in this inspiring documentary.

Manderlay egy elhagyatott síkvidéken fekszik, valahol az USA déli részén. 1933-ban történt, hogy Grace és édesapja maguk mögött hagyták Dogville-t. Grace apja és gazfickókból álló hadserege az egész telet azzal töltötték, hogy új vadászterületet kerestek, de hiába. Most, utolsó próbálkozásképp délnek veszik az irányt, hogy letelepedésre alkalmas helyet találjanak. Rövid pihenő után az utazók épp továbbállnának, amikor egy fiatal fekete nő szalad az autóhoz, és kétségbeesetten dörömböl Grace ablaküvegén. Grace követi a lányt a hídon keresztül Manderlay-be, ahol mintha hetven évvel korábbi, a rabszolgaság eltörlése előtti időkbe csöppent volna: fehérbőrű gazdákat és fekete rabszolgákat talál. Grace saját felelősségének érzi, amit a fehér emberek tettek a feketékkel, elhatározza, hogy felszabadítja Manderlay-t, és az első aratásig az ültetvényen marad.

Szünidei idill: mama (Susanne Lothar), papa (Ulrich Mühe), és kisfiuk egy tóparti házban. Váratlanul egy golfruhás, fehér kesztyűs férfi jelenik meg az ajtóban. Eltereli a háziasszony figyelmét, amíg egy másik férfi is belép. A család egy pillanat alatt az erőszak áldozata lesz. És velük együtt a néző. Mert Haneke filmjét nézve nem leljük élvezetünket az áldozatok és a tettesek közötti véres játékban. Haneke fájdalmat akar okozni nekünk. Közelről mutatja az indíték és magyarázat nélküli erőszakot. Azt akarja bizonyítani, hogy az igazi erőszak nem konzumálható.

Molly Gilmore és Frank Raftis mindennap ugyanazon a vonaton utazik Manhattenbe, az azt körülvevő külvárosból. Mindketten boldog házasságban élnek. Ennek ellenére első találkozássukkor olyan erős vonzalmat kezdenek érezni egymás iránt, amit nem igazán lehet takargatni. Eleinte, házasságukra gondolva, megpróbálnak ellenállni a kísértésnek, ám fokozatosan mégis engedniük kell. Először baráti, majd később szerelmi kapcsolat alakul ki közöttük. Kérdéses azonban, hogy vajon meddig tud két tiszta ember kettős életet élni.

In a dog-eat-dog world, Raimundo Nonato has found an alternative way to move ahead: he cooks. No matter what social strata this deceptively innocent young man inhabits, he hones his skills and sharpens his knives—and then he falls in love. Jorge's nimble comic fable provides a smartly constructed gastronomic allegory for ambition and survival.

Egy filmkészítő úgy dönt, hogy emléket állít egy meggyilkolt barátjának, amikor barátja ex-barátnője bejelenti, hogy gyermeket vár.

Shigeharu Aoyama hét éve özvegy. A fia szerint jobb lenne, ha megnősülne. Az ötletet a férfi elmeséli a filmszakmában dolgozó barátjának, aki azt javasolja, hogy egy meghallgatás keretében szemrevételezze a kínálatot. Úgy állítsák be a dolgot, mintha egy filmhez keresnének szereplőket. A jelentkezők között Aoyama szeme megakad Asamin. Bár a szerepet végül senki sem kapja meg, kapcsolat kezd kialakulni Aoyama és Asami között. A férfi őszinte érzelmeket táplál a csinos és intelligens lány iránt, emiatt nem veszi észre a figyelmeztető jeleket.