Ostrom alatt a város. A szórakozott rendőrcsapat, az Akadémia büszkeségei folytatják vidám, ám kissé megfontolatlan harcukat a bűnözők és a törvénysértők ellen. Újra akcióba lép Hightower, Jones, Tackleberry, Harris őrnagy és az elmaradhatatlan Lassard parancsnok. Az inkább ütődöttnek, mint ütőképesnek mondható kis csapatnak a rendkívül titokzatos és még annál is veszedelmesebb Főaggyal kell megküzdenie, hogy megoltalmazza a város becsületes polgárait a bűnözéstől.

A filmeposz 56 évet ölel fel a 79 évesen merénylet áldozatává lett, legendás indiai vezető, Mohandas Karamchand Gandhi életéből. 1893-ban pár hónapra Dél-Afrikába érkezik az Angliában végzett, 24 éves családos indiai ügyvéd, Gandhi. A személyes méltóságát és igazságérzetét egyaránt sértő faji megkülönböztetés olyannyira megdöbbenti, hogy úgy érzi, tennie kell valamit. 21 év fáradságos küzdelme után az indiaiak és a színes bőrűek egyenlőségéért indított erőszakmentes küzdelem, a Satyagraha ideológusává és vezérévé érett. Ekkor kapta a "Mahatma" nevet, amely Indiában "nagy lelket" jelent.

A Csavargó magányosan tölti napjait a nagyvárosban. Egy nap rámosolyog a szerencse: beleszeret egy vak virágáruslányba és ráadásul megmenti egy milliomos életét, aki ettől fogva barátjának tekinti. A bökkenő csak az, hogy a gazdag mecénás csak akkor ismeri meg, ha részeg, és ebből sok-sok galiba származik. A szerencse forgandó. A Csavargó a gazdag pártfogójától kapott pénzből meggyógyíttatja a lányt, ő maga viszont börtönbe kerül... A hangosfilm kezdeti és a világgazdasági válság kiteljesedő időszakában készült filmjében Chaplin nem merte megkockáztatni a beszédet, mely ellentétbe került volna figurája groteszk vizuális külsejével. A tőkések méltányosságára apelláló szegénysegítő kampány idején Chaplin ennek lehetetlenségét mutatta meg.

Az idősödő költő és fiatal felesége egy nagy viktoriánus házban élnek vidéken. Egy nap egy idegen és felesége beköltöznek a házba, megzavarva a pár nyugodt életét...

Dogville városa a Sziklás-hegységben található, annak az útnak a végén, amely az elhagyott ezüstbányához vezet. Dogville lakói jó és becsületes emberek, akik szeretik a városukat. A településen az a ház a legszebb, amelyben Tom él. Egy este Tom puskalövéseket hall a völgyből. Tom leül egy padra, hogy elgondolkodjon a történeteken, amikor Moses, a kutyája ugatni kezd, és az ugatás úgy hangzik, mintha fel akarná hívni valakire a figyelmet. Ez a valaki Grace, aki nem térképről választotta a helyet, hogy látogatást tegyen itt, Tom mégis rögtön úgy érzi, hogy a nő ide tartozik. Egy teherautónyi fegyveres üldözi a szépséges menekülőt, Tom elbújtatja Grace-t, és azt mondja a gengsztereknek, hogy nem tapasztalt semmi rendkívülit. A másnapi városi találkozón beszámol a meglepett dogville-ieknek az előző este történtekről, majd lemegy a bányába, ahová elbújtatta Grace-t, és kihozza a napfényre. A városiak úgy döntenek, hogy a nő két hétig maradhat Dogville-ben...

Egy fiatal diák nyakába veszi a nagyvilágot, hogy a maga módján felfedezze. Hamarosan azonban kiderül, ez a világ koránt sem olyan, amilyennek mi látjuk. Sőt. Ebben a történetben az álmokat és a valóságot rendkívül vékony határvonal választja el egymástól. Hősünk felfedező körútja során számtalan különleges emberrel találkozik, és a legkülönfélébb létkérdésekről cserél eszmét velük. A központi probléma az, hogy hol ér véget az álom és hol kezdődik a valóság.

Mozart és Salieri: a tehetség és a középszerűség ellentéte, örök harca sokakat megihletett már. Milos Forman szakított e művészi hagyományokkal. Filmje nem a középszerűség szívósságát és a zseni törékenységét ábrázolja. Az Amadeusban két súlyos egyéniség mérkőzik, ütközik meg. Forman Salierije cseppet sem kisszerű, csupán a tehetség félreismerhetetlen nagyvonalúsága hiányzik belőle. Az a fajta művészi és emberi természetesség, ami Mozartot igazán naggyá tette... Mozart halálos ágyánál Salierinek lassacskán megvilágosodik: hiába a düh és a görcsös akarás, a tehetség egészen más anyagból van. Mozarttal olyan ember távozott, aki valóban a teremtő kegyeltje volt.

Antonius Block a vitéz és fegyverhordozója, Jöns a keresztes háborúból térnek vissza. Lepusztult földeken, dühöngő járványok között vezet útjuk. Block a vándorlást úgy tekinti, mint a megismeréshez, tudáshoz vezető utat. Minden áron tudni akar. Ha Isten hallgat, kész megkérdezni a Sátánt. Jonsot nem foglalkoztatják túlságosan ura metafizikai kételyei. Úgy örül az életnek, ahogyan az van. Nem veszi észre a Halált, amely egyedül készséges elbeszélgetni Block-kal és sakkjátszmát folytatni vele. Utazásuk során a legszörnyűbb erőszaknak és önkorbácsoló menetnek szemtanúi. Találkoznak egy rémült fiatal lánnyal, akit boszorkányságért halára ítéltek és egy különös bűvészcsaláddal, akiket Block megment a halál elől. Az utolsó vacsora után, amelyet Block feleségének várában költ el, a Halál egy igazságkeresőt és saját megvilágosodását hozza magával.

A bosszú megszállottja angyali külsejű és vörössel festi a szemét Park Chan-wook Bosszú-trilógiájának záródarabjában. A film veszélyes utazásra hív egy saját erkölcsi kódex szerint élő nő lelkének legmélyére. Lee Geum-ját tizenhárom év börtönre ítélték egy hatéves kisfiú elrablásának és meggyilkolásának bizonyítatlan vádja miatt. Az egyszerre gyermekien naiv és ördögien bölcs Geum-ja nem sok időt pazarol arra, hogy belopja magát a többi rab szívébe. A stricijét megfojtó volt prostituálttól az idős észak-koreai kémnőig minden egyes cellatársban csupán eszközt lát ahhoz az aprólékosan kidolgozott, rafinált bosszútervhez, amelyet szabadulása utánra tartogat.

Hollywood, Sunset Boulevard. A filmsztárok legfelkapottabb lakóhelye. Az egyik luxusvilla úszómedencéjéből meggyilkolt férfit halásznak ki a helyszínre érkező rendőrök. Három golyó végzett vele: egyet kapott a hasába, kettőt a hátába. Az áldozat jelentéktelen senki, másodrendű forgatókönyv-iparos. De a villa tulajdonosnője nem akárki: egykor a némafilm legfelkapottabb csillaga volt. Ez történetüknek szomorú végkifejlete, de korábban az egész egy különleges kapcsolattal kezdődött. Joe Gillis, a feltörekvő filmíró úgy érzi végre ott áll a siker kapujában, ám Norma Desmond, a lecsúszott színésznő egyvalamire vágyik igazán: az az álma, hogy újra rivaldafénybe kerüljön. S ezért akár ölni is képes.

Végre vége az iskolának, kezdődhet a parti. A Vadmacskáknak eztán csak annyi a dolguk, hogy programot és munkát találjanak maguknak a nyári szünidőre. A csapatkapitány, Troy pedig alig akar hinni a fülének, amikor megtudja, hogy munkát kapott a Country-klubban. Ám azt persze nem is sejti, hogy az állást a színházi dívának, Sharpay-nek köszönheti, aki így akarja őt elválasztani Gabriellától. Mivel azonban a srác a szerelme nélkül nem tudja elképzelni a nyári szünetet, szerez neki egy állást - szintén ugyanott, vízi-mentőként. Sharpay ezért elhatározza, hogy egy musicalszámmal hódítja meg Troyt a közelgő gálán, ám addig is, biztos, ami biztos alapon lehetetlenné teszi Gabriella életét.

A film középpontjában olyan apácák állnak, akik a messzi Himalájában, egy hegyi falu hajdani bordélyházából akarják kialakítani a rendházukat. Powell filmjében nem csupán és nem elsősorban a Férfi (akit ez esetben David Farrar alakít a helytartó, Mr. Dean szerepében) a világi kísértés megtestesülése – a Fekete nárciszban tényleg a világ az, amely megkísérti és elbizonytalanítja hivatásukban az apácákat. A férfi és a szex, a házasság lehetősége a világi csábítások és örömök kvintesszenciája. A Fekete nárcisz mégis túlmutat ezeken (igaz, ebben a filmben is találkozhatunk olyan apácával, akit konkrétan Mr. Dean vonzereje kerget az őrületbe) – a buja természet, az egzotikus helyiek, a bordély festményei, az állandóan süvítő szél, olyan hatások, melyek alól a nővérek nem vonhatják ki magukat.

A tizenhat éves Hubert a serdülőkor problémáival küszködik. Nem szereti az anyját, úgy érzi, Chantale valósággal őrületbe kergeti. A fiú megvetéssel viseltetik iránta, utálja a szakadt pulóvereit, a giccses dekorációit, az ételmaradékot a szája sarkában. Ugyanakkor - a többi tinédzserhez hasonlóan - ő sem őszinte vele, nem osztja meg vele a gondjait, problémáit, például azt, hogy a saját neméhez vonzódik. Ez a szeretet/gyűlölet kapcsolat az egész családra veszélyt jelent. Egy napon Chantale megelégeli az állandó összezördüléseket, és bentlakásos iskolába küldi Hubertet.

A film egy Paterson nevű buszsofőrről szól, aki már régóta járja a szintén Paterson névre keresztelt new jersey-i kisváros utcáit. A település sajátos lakói és a mindennapi történések arra ihletik Patersont, hogy az utcai padon eltöltött ebédidejében verseket írjon. A férfi felesége azonban teljes ellentéte urának: a pörgés és a változások éltetik őt, minden napnak új tervekkel indul neki. Ennek ellenére tökéletes a harmónia kettejük között.

Minden családnak megvan a maga fekete báránya. Tenenbauméknál azonban csak fekete bárányok vannak. Apjuk, Royal (Gene Hackman) még gyerekkorukba elszökött otthonról, azóta hitelbe él egy hotelben. Gyermekei mind zsenik voltak, és neurotikusok lettek. Chas (Ben Stiller) pénzügyi lángész, Margot (Gwyneth Paltrow) az évszázad drámaírója, Ritchie (Luke Wilson) teniszbajnok. A család azonban több ennél: a fura anya mellett még furább figurák gyülekeznek; a bogaras tudós (Bill Murray), a részeges aranyifjú (Owen Wilson) és még sokan mások veszik körül őket. Így aztán nem csoda, hogy Tenenbauméknál soha senki és semmi nem normális.

Elizabeth Vogler, az ünnepelt színésznő egyik előadása után elnémul és nem hajlandó senkivel kommunikálni. Idegklinikán ápolják, majd Almát rendelik mellé ápolónőnek. A két nő közel kerül egymáshoz, és Elizabeth olyannyira elfogadja az életvidám, fiatal nővérkét, hogy a terápia folytatásaként egy tengerparti nyaralóba költöznek. Békés napokat töltenek teljes elszigeteltségben, de Elizabeth továbbra sem hajlandó megszólalni. Egy nap Alma elolvassa Elizabeth levelét a kezelőorvosához. Bergman egyik leghíresebb filmje a Persona, mely az emberi kapcsolatok működésének mechanizmusait mutatja, ráadásul olyan módon, hogy ha egyszer megnézzük, sosem felejtjük el.

Róma külvárosában volt egyszer egy olyan vidám, forró nyár, amelyben még az ellenségeskedés fullasztó levegője sem érződött. Az itt élő családok távolról normálisnak tűnnek, de ez csak illúzió: a házakban, az udvarokban és a kertekben a némaság leple alatt valójában szadista apák, passzív anyák és közönyös felnőttek élnek. Azonban a gyerekek elkeseredettsége és elfojtott dühe egyszer csak kirobban és véget vet ennek az álságos színjátéknak, ami végzetes következményekkel jár az egész közösségre nézve..

Susan Morrow, Los Angeles-i műkereskedő hihetetlen jómódban él férjével, Hutton Morrowval, ám mégsem érzi teljesnek az életét. Az egyik hétvégén Hutton elutazik az egyik szokásos és túlzottan gyakorta esedékes üzleti útjára, Susan pedig egy csomagot talál a postaládájában. A csomagban egy regényt van, melyet a volt férje, Edward Sheffield írt, akivel már évek óta nem beszélt. Este, egyedül az ágyban olvasni kezd. Susant olvasás közben mélyen megindítja Edward írása, és akarva-akaratlanul is felidézi a szerzővel közös szerelmi történetük legintimebb pillanatait. Megpróbál magába tekinteni, életének és karrierjének csillogó felszíne alá, és egyre inkább egyfajta bosszúként értelmezi a könyvet, melynek története arra kényszeríti, hogy átértékelje a döntéseit. Újraéled a szerelem, melyet elveszettnek hitt, és ahogy a történet halad, olyan felismerésre készteti, amely újraértelmezi a regény hősét és saját magát is.

A diákok problémás élete, akik számára az énekes Lily Chou-Chou álmodozó zenéje az egyetlen módja a menekülésnek.

Fourteen years after Third Impact, Shinji Ikari awakens to a world he does not remember. He hasn't aged. Much of Earth is laid in ruins, NERV has been dismantled, and people who he once protected have turned against him. Befriending the enigmatic Kaworu Nagisa, Shinji continues the fight against the angels and realizes the fighting is far from over, even when it could be against his former allies. The characters' struggles continue amidst the battles against the angels and each other, spiraling down to what could inevitably be the end of the world.