Gertrude Lawrence rises to stage stardom at the cost of happiness.

A wealthy society doctor decides to research the medical aspects of criminal behaviour by becoming one himself. He joins a gang of thieves and proceeds to wrest leadership of the gang away from it's extremely resentful leader.

Angered that her sister Celia has stolen her fiance, Dell Faring kills her and allows Celia's husband David, knocked out in an argument with Celia, to take the blame and end up on death row. Later Dell, finding out that David's young daughter Susan was witness to the crime and is undergoing psychiatric treatment, plans to eliminate her before her memory returns.

A 19-20. század fordulón játszódó történetben Jules és Jim elválaszthatatlan barátok, akik ugyanabba a nőbe szeretnek bele. Cathérine Jules-hoz megy férjhez, de továbbra is gyengéd érzelmeket táplál Jim iránt. Egy esetben válnak csak el útjaik, hogy röviddel azután újra egyesüljenek, anélkül, hogy további viszonyuk a legcsekélyebb mértékben megváltozott volna. A kapcsolat csak évek múltán szakad meg, amikor Cathérine Jimmel autózik és a kocsijuk a Szajnába zuhan, ők maguk vízbe fulladnak.

Kurosawa a középkori Japánba helyezte át, de híven követte a Macbeth cselekményét, s formailag bravúros filmet alkotott. A hatalomvágy, a gátlástalanság és a félelem diktálta cselekvések a misztikus horror egységes folyamatává szerveződnek, festői eszközökkel érzékeltetve "azt a filozófiai dilemmát, miszerint az önmegvalósításhoz ambíció szükséges, az pedig gonoszsághoz vihet, és szembefordíthatja az embert embertársaival"

Nazarín katolikus pap, aki prostituáltak, tolvajok között él, segíteni próbál rajtuk, ahogy tud. Környezete kitagadja, megveti, így vándorprédikátornak szegődik, bejárja az országot. Vándorlásai során mellé szegődik két asszony is, akik csodatevőnek tartják. Később mind a hármukat letartóztatják és börtönbe zárják.

Amerika nagyvárosainak pincéiben egy titkos szervezet működik: ha egy éjjel az utca összes nyilvános telefonja összetörik, ők jártak ott; ha egy köztéri szobor óriás fémgömbje legurul talapzatáról, és szétrombol egy gyorsétkezdét, az az ő művük; ha egy elegáns bank parkolójának összes autóját rettentően összerondítják a galambok - az sem véletlen. Vigyáznak a leveleinkre, átveszik telefonüzeneteinket, kísérnek az utcán: és még csak készülnek a végső dobásra: a nagy bummra... Pedig az egészet csak két túlzottan unatkozó jóbarát találta ki: azzal kezdték, hogy rájöttek, nincs jobb stresszoldó, mint ha alaposan megverik egymást. Pofonokat adni jó. Pofonokat kapni jó. Számukra ez a boldog élet szabálya.

Truffaut egy film forgatásáról készített filmet, de nemcsak a forgatás nehézségeit mutatja be, hanem szól az emberi kapcsolatokról, amelyek a filmkészítők között alakulnak ki és szűnnek meg. A filmrendező Ferrand a Bemutatom Pamelát című filmjét forgatja. A főszereplő idegösszeroppanásból épült fel, az egyik színész állandóan részeg, emellett a történetben szerelmi bonyodalom, féltékenység és ármánykodás is fellelhető. Truffaut a film a filmben ötlettel a forgatás folyamatát akarta közelről megmutatni. A film erénye, hogy az ábrázolt nehézségek ellenére is derűs képet fest a filmvilág mindennapjairól.

A film három rémsztoriból áll. Az első, az Indiánbosszú egy poros kisváros boltocskájában játszódik, ami előtt egy fából faragott törzsfőnök álldogál. Mikor az indiánok kincsei veszélybe kerülnek, az öreg harcosra nagy feladat vár... A Tutaj című második epizódban négy fiatal jókedvűen, minden kötöttségtől szabadulva féktelen hétvégére készülnek. Egy tó felé tartanak, ahol vár már rájuk a tutaj, ám hamarosan szorult helyzetben és egy víziszörny társaságában találják magukat, s kezdetét veszi a borzalom... Végül az Autóstoppos című történetben egy hazafelé autózó nő végzetes hibát vét: elgázol egy stoppost, és ennek köszönhetően vérfagyasztó élmények elébe néz a sötét téli erdőn át vezető oszágúton. A stoppos szellemként kergeti a nőt az őrületbe, aki újra és újra próbálja megölni őt, de hiába...

Miután a férje meghal, Alice Hyatt ott áll pénz nélkül, minden nélkül, egy tizenkét éves kisfiúval az oldalán. Az asszony minden vágya, hogy Kaliforniába menjen, ahol énekesnőként szeretne új életet kezdeni. A fiát, Donaldot beülteti a leszuperált autójába, és elindulnak, bele a nagyvilágba. Útjuk során különféle helyzetekbe keverednek: Alice kénytelen kétes hírű lokálokban fellépni, erőszakoskodók elől menekülni, majd végül pincérnői állást vállalni egy bárban. Itt ismerkedik meg Daviddel, akivel szenvedélyes kapcsolatba bonyolódik.

Mary egy országúti autóverseny áldozata lesz két barátnőjével egyetemben. A megáradt folyóban már vagy három órája kutatnak a roncs után, mikor kikászálódik egy lány a sáros vízből, aki úgy tűnik, mintha a másvilágról tért volna vissza. Ő Mary, az orgonista lány, aki egy utahbéli kisvárosba költözik a számára (látszólag) szerencsés kimenetelű tragédia után, hogy a helybéli templomban keresse kenyerét. Azonban mellé szegődik egy fantom, s elemi erővel vonzza magához egy hajdani, monumentális bálterem, ahol manapság csak a lelkek táncolnak eszeveszetten. Mary már nem az a lány, aki a baleset előtt volt. Furcsa, félelemmel elegy kötődést érez a megmagyarázhatatlan iránt. A templomi orgona billentyűin sátáni melódiákat játszik, s néha kizökken a világ érzékcsalódásaiból, ilyenkor hiába szól "embertársaihoz", mintha ott se lenne, nem hallják, nem látják?

A csinos szőke titkárnő, Marion meglép főnöke pénzével. A városon kívül új autót vásárol, s noha ideges viselkedése feltűnik a rendőröknek, mégis tovább engedik. Éjszakára betér egy mellékút mellett meredező motelbe, majd a szelíd, ám különös tulajdonossal megvacsoráznak. A thriller középpontjában egy félreeső motel és annak titokzatos tulajdonosa, Norman Bates áll. Hitchcock talán legtökéletesebb és legklasszikusabb filmje Norman Bates története. Nem egyszerű krimit láthatunk, hanem fantasztikus, előre nem sejtett pszichológiai drámát és persze gyilkosságokat. Anthony Perkins így mesélte el a Psycho forgatásának megkezdése előtti első találkozását Hitchcockkal: "Hátborzongató volt. Egy tévéstúdióban álltam és egy százhatvan kilós kolosszus közeledett felém. Rám nézett és valami iszonyatos angolsággal azt mondta: - Én vagyok a rémlátomás rendezője..."

Az amerikai hadsereg sokat tapasztalt katonája, Reisman őrnagy azt a feladatot kapja, hogy veszélyes bűnözőkből képezzen ki egy alakulatot, mely képes lesz végrehajtani minden idők egyik legnehezebb és leglehetetlenebb kommandós akcióját. A megszállt Franciaország területén, egy szigorúan őrzött kastélyban magas rangú náci tisztek pihenik ki a háború fáradalmait. A cél az ő elpusztításuk. Ezért tizenkét halálra ítélt katona szokatlan ajánlatot kap a hadseregtől: ha önként részt vesznek a kommandós akcióban és túlélik a bevetést, kegyelmet kapnak. Mindenki igent mond, s kezdetét veszi Reisman őrnagy és a piszkos tizenkettő küldetése.

Callahan felügyelő társa eredetileg az olasz DiGeorgio volt, akivel így, vagy úgy, de képesek voltak úrrá lenni a legképtelenebb helyzeteken is. A két zsaru túlbuzgóságát a rendőrfőnök azonban nem nézi jó szemmel, és büntetésül Callahant a gyilkossági csoporttól áthelyezik a személyzeti osztályra, ahol egy csapat rátermettségét bizonyítani vágyó, csicsergő nő körében találja magát. Miközben Harry a hölgyekkel bajlódik, DiGeorgio és újdonsült társa egy éjszakai szolgálat során felfedeznek néhány gyanús alakot, akik egy raktárból jelentős fegyverszállítmányt rabolnak el. A két rendőr rajtaütésszerűen rájuk támad, azonban hamarosan alulmaradnak a terroristákkal szemben, és DiGeorgio halálosan megsebesül. A személyes bosszún túl az ügyet tovább bonyolítja, hogy a terroristák egy millió dollárt követelnek a rendőrségtől cserébe azért, hogy ne rendezzenek tömegmészárlásokat a kezükben lévő fegyverekkel. Harry most már új társával lát neki a nem mindennapi feladatnak.

Jersey szigete, 1945. A II. világháborúnak vége, de Grace férje nem tért vissza a frontról. A nő egyedül, és szigorú erkölcsi normáktól vezérelve neveli fel gyermekeit a viktoriánus házban. Lánya és fia furcsa betegségben szenvednek: nem tehetik ki magukat direkt napfénynek. Amikor három új szolgáló érkezik a házhoz, meg kell tanulniuk a legfontosabb szabályt: a kastélyt mindenkor félhomályban kell tartani; egyetlen ajtót sem szabad kitárni anélkül, hogy a mögötte lévőt be ne zárták volna. Ám a Grace által fenntartott szigorú rend felborul. Grace, a gyerekek és az őket körülvevők végzetes lépésre szánják el magukat.

A helyszín egy álmos új-angliai kisváros, ahogy ezt már Stephen King-től megszokhattuk. De váratlanul beüt a ménkő: a garázsmester százkilós, s addig barátságos bernáthegyije furcsa módon kezd viselkedni. Megveszett? Vagy denevér harapta meg? A jámbor eb csakhamar dühöngő szörnyeteggé válik, senki sincs biztonságban mellette. A gazdi az első áldozat, de a fenevad már kiszemelte a következő prédát: egy fiatalasszonyt a kisfiával, akik egy lerobbant járgány foglyai.

Egy ismétlõdõ rablótámadásoknak kitett falu gazdátlan szamurájokat roninokat fogad fel, hogy azok, mint a harc művészei, megvédjék a termésüket. Ez végül nem kis áldozat árán és a falusiak részvételével sikerül is. A rendkívül mozgalmas csatajelenetekben megjelenített harc ellenére sem egyszerű kosztümös kalandfilmet látunk, hiszen Kurosawa itt is az embereket, az emberi kapcsolatokat helyezte a középpontba: a parasztoknak mindenekelõtt magukat, vagyis számító önzésüket, gyanakvásukat kell legyõzniük. Ez a nagy kritikai és közönségsikert aratott, filozófikus mélységű szamurájfilm szolgált egy hasonlóképpen közkedvelt amerikai western, A hét mesterlövész alapjául.

Oklahoma, 1873. A farmer Jed Coopert gyilkossággal és marhatolvajlással vádolja a Wilson kapitány vezette banda. Az ártatlan férfit Fenton bíró menti meg a lincseléstől, majd némi rábeszélés után felfogadja seriffhelyettesnek. Cooper ugyanis jobb szereti fegyverrel lerendezni a dolgokat, szerinte a golyó férfiasabb halál, mint az akasztófa. Miután elfog néhány körözött banditát, azok nyilvános akasztásán Wilson rálő Cooperre. Rachel, a boltosnő odaadó ápolásának köszönhetően azonban a férfi életben marad. Bosszút esküszik, és hajtóvadászatot indít Wilson és emberei után.

Igazi szupercsapatot láthatunk akció közben Stanley Kubrick kitűnő filmjében, amelynek tárgya a vietnami háború és az a folyamat, amely során a katonák lassan elvesztik emberi mivoltukat és gyilkológépekké válnak. Hőseink egy kőkemény kiképzőtábor kellős közepén találják magukat, ahol egy állati kegyetlenségű őrmester veszi őket kezelésbe, aki pitbullagyával pusztán háborús nyersanyagot lát a kiképzendő újoncokban. Az Acéllövedék nem babazsúrokon való vetítésre készült: a cselekmény durva, a történet erős, a párbeszédek humora gyilkos. És mint oly kevés film, Kubrick alkotása - mutassa bár épp a kíméletlen alapkiképzést vagy a hue-i csata rémálmát - minden pillanatában telibe talál.

Seymour segédként dolgozik egy virágüzletben, a kedvence Audrey II, az egzotikus cserepes növény. A forgalom nem valami nagy, de egyik nap minden megváltozik. Seymour ugyanis rájön, hogy a kedves kis növénye húsevő. Először a saját vérével táplálja, ám ez kevés, a növény mind több és több vért követel. Audrey II hamarosan feneketlen étvágyú rémséges szörnyeteggé fejlődik. Kiderül, hogy a virág valójában egy földön kívüli gonosz húsevő. Seymour egy ideig szállítja neki az eleséget, a boltba betérő embereket. Mindez azonban nem sokáig maradhat titokban.