Bergman talán egyik legszebb irodalmi forgatókönyve A csend, melyből poétikus filmet alkotott. A csend filmjét. Szereplői egy tízéves fiú, Johan, édesanyja Anna, s Eszter. Némán utaznak, hárman, a vonaton. Ki tudja merre és hová. Johan a párás ablakra betűket ír, édesanyja narancsot bontogat, míg Eszter szemét lehunyva pihen. Arca sápadt és elkínzott. Fullasztó köhögés rázza meg. Beteg. Eszter megnyugtatja kísérőit, hogy semmi baja, s nem akar kórházba menni. Mikor megérkeznek, különös dolgokat tapasztalnak: például azt, hogy a helyiek nyelve teljesen érthetetlen számukra. A történet azonban nem abba az irányba indul el, mint mondjuk egy thriller tenné, hiszen ezzel a filmmel Bergman azt kívánja bemutatni, mi történik az emberekkel, ha magukra hagyja őket Isten. A trilógia befejező darabját - a rendező huszonötödik filmjét - "negatív lenyomatként" jellemezte. Mit tegyünk, milyenek vagyunk szeretet, kapcsolatok, hit nélkül, hogyan létezhetünk, ha Isten hallgat.

Nora is a bright young professional whose new job at a financial firm turns out to be a trial by fire when she learns that her bosses share a tumultuous history with her prickly mathematician father. Meanwhile, an interoffice romance with a competitive colleague leads to even more complications, leaving Nora to navigate a minefield of delicate relationships as she climbs the corporate ladder.

Judges Giovanni Falcone and Paolo Borsellino would eventually fall at the hands of Italy’s Cosa Nostra in 1992. However, before that, in 1985, they were preparing for the ‘Mafia Maxi Trial’ when a tip-off of a planned attack against their families sees them taken to an island in Sardinia to wait out the threat. This situation, somewhere between a forced vacation and witness protection, sees the men delve further into their work, the retreat allowing them to hone their case. Fate, however, is not to be escaped, and all too soon danger returns.

A young woman dies by suicide and leaves all her belongings to her next-door neighbour, who becomes determined to investigate her reasons for taking her life.

"Évek óta látok magam előtt egy tágas szobát, hajnali négy óra van, kicsit beszűrődik a pirkadat fénye. A falak bordós-pirosak, és három asszony ül a szobában. Az egyik a tűzzel foglalatoskodik, a másik köt, a harmadik könyvet olvas" - mondta operatőrének, Sven Nykvistnek Bergman, akinek egyik legjelentősebb filmje bontakozott ki később ebből a képből. A Suttogások, sikolyok három nővér és házvezetőnőjük lelki konfliktusokkal teli életét mutatja be a századelőn egy gyönyörű parkkal körülvett nagy házban. S eközben felvonultatja a korábbi Bergman-filmek legnagyobb színésznőit: a haldokló Agnes és a csupa-nőiesség Maria mellett az erőt, a közös ügyeket intéző, férjezett Karin képviseli, mígnem egy hátborzongató jelenetben feltárul kemény szigorral leplezett, iszonyatos boldogtalansága és kiszolgáltatottsága.

Bergman első rendezői korszakának legjelentősebb filmje, amelynek kameramozgatása, beállításai, színészvezetése már az érett, tudatos művészről tanúskodnak. A századfordulós kisvárosban, a vándorcirkuszosok "istálló, pacsuli és verejtékszagú" világában játszódó történet témája az emberi megaláztatás és annak elviselése.

A Tükör által homályosan főhőse Karin, aki egy nap megtudja, hogy gyógyíthatatlan elmebetegségben szenved. Korábban azt hitte, legyőzte a betegséget, ám az visszatért, méghozzá olyan formában, amellyel már láthatólag nem képes megküzdeni. Párja, Martin igyekszik mellette állni, ám idővel rájön, képtelen segíteni rajta. "Az Isten alászáll, és befészkeli magát egy emberbe. Először csak olyan, mint valami hang, mint valamilyen súlyos dolognak a tudása, mint valami parancs. Fenyegető vagy kérlelő, visszataszító, de izgató is. Aztán egyre jobban megismerteti magát, és az ember próbára teheti az isten erejét, megtanulhatja szeretni, feláldozni magát érte, és eljuthat a teljes odaadásig és a teljes ürességig. Amikor eléri ezt az ürességet, az Isten birtokba veszi emberét, és vele végezteti el a munkáját. Aztán magára hagyja üresen, kiégve, megfosztva az evilági élet további lehetőségeitől. Az történik Karinnal. A határvonal, melyet át kell lépnie, a tapéta különös mintázata." (Ingmar Bergman)

Éppen hazavárják Joeyt, a kishúga vízbefojtásáért két évre pszichiátriai intézetbe zárt fiukat. Az intelligens, kegyetlen fekete humorral megáldott tízéves kölök valamiért különös ellenszenvvel viseltetik a középkorú nők iránt, és persze ki nem állhatja a családnál generációk óta szolgálatot teljesítő dadust. A sztoikus nyugalommal rendet tartó vénlány és a fiú közti hadviselés arra a két évvel ezelőtti tragikus napra vezethető vissza, amikor a nő felügyelet nélkül hagyta a gyerekeket

Eva vendégségbe hívja évek óta nem látott anyját, Charlotte-ot. Az elismert és gazdag zongoraművész nem tudta, hogy lánya maga mellé vette fizikailag és értelmileg hátráltatott húgát, akit még ő helyezett el egy intézetben. Azonban nem csak emiatt támad feszültség köztük, hanem a gyermekkor és az elmúlt évek során ki nem beszélt véleménykülönbségek, indulatok és érzelmek okán. Ingmar Bergman egyetlen olyan filmjében, amelyben Ingrid Bergman a főszereplő, mértani pontosságú pszichológiai leírását adja a sérült anya-lány kapcsolatnak.

An episodic satire of the political and social status of Italy in the seventies, through the shows of one day of a television channel.

Irene Girard elegáns, szép nő, második házasságában nagypolgári módon él férjével, aki egy nagy iparvállalat igazgatója. A mozgalmas társasági élet leköti Irenét, így nincs ideje első házasságából származó fiával, Michele-lel foglalkozni. Az egyik vendégektől zajos estén Michele az ágyához hívja az anyját, de az rendreutasítja, és magára hagyja. Michele leveti magát a lépcsőn, és kórházba kerül. A szörnyű esemény Irenét egészen közel hozza fiához, úgy érzi, ezentúl másként kell élnie. Kisfia váratlan halála végképp elfordítja eddigi életmódjától, és lassan olyan dolgokra kezd figyelni, amelyeket eddig észre sem vett... (Port.hu)

A pig farmer, a busboy, a salon owner, an expat architect and a jaded rich girl cross paths as thousands of dead pigs float down the Yangtze River toward Shanghai.

Harry és Mónika Stockholm szegényebb negyedében lakó fiatalok. A fiú egy porcelán raktárban, a lány egy zöldséges boltban dolgozik. Nem látnak maguk előtt jövőt különösen akkor, amikor Mónika elveszíti munkahelyét. Elhatározzák, hogy a város körülvevő lakatlan szigetek egyikére mennek keresve a szabadságot és a felszabadulást. Eleinte úgy élnek, mint a paradicsomban. Sajnos hamarosan hiányozni kezd a pénz. Ehhez jön egy őket üldöző huligánnal való drámai összeütközés. Vissza kell térniük. Mikor kiderül, hogy Mónika terhes, összeházasodnak és beköltöznek egy szegényes szobába. Harrynak munkát kell, hogy találjon. Tanulni is akar. A helyzettől kétségbeesett leány megcsalja őt, elhagyja Harryt és pici lányukat.

1846-ban egy mágiával és hipnotizálással foglalkozó mutatványostrupp közeledik Stockholm felé egy batáron. A csapatban főleg a hipnotizőr Vogler számít hatalmas attrakciónak. Stockholm kapujában fel is tartóztatják a batárt, és utasait egy palotába kísérik. Itt a konzul fogadja őket, aki lelkesedik a mágiáért, és szeretné jobban megismerni a művészetüket. Arra kérik Voglert és csapatát, hogy mielőtt engedélyezik nyilvános szereplésüket, mutassák be tudományukat a város vezetőinek. A hatalmasok között persze többen is akadnak, akik felettébb kétkednek a mutatványosok módszereiben, azonban az előadáson megdöbbentő dolgok történnek. (port.hu)

Ingrid vak, nemrég vesztette el a látását. Férjével, Mortennel él. Ahogy a férfi elmegy otthonról, Ingrid egy teával az ablakhoz ül, és hallgatja a rádiót vagy a körülötte lévő zajokat. Egyre jobban fél elhagyni a lakást. Gyanakodni kezd, hogy férje néha titokban otthon marad, hogy megfigyelje őt, vagy hogy a szeretőjével chatel, miközben mellette ül az ágyban, és közben úgy csinál, mintha munkahelyi e-mailekre válaszolna.

Comic Hasan Minhaj of "The Daily Show" shares personal stories about racism, immigrant parents, prom night horrors and more in this stand-up special.

A Macross nevű űrhajó a Naprendszer pereme felől hazafelé tart a Földre. Közben idegenek támadják meg. Az idegenek döbbenten tapasztalják, hogy a hajóban együtt élnek férfiak és nők: számukra ez valami elképzelhetetlen dolog, náluk a férfiak és nők ősidők óta háborúznak egymással. Az egyik támadás során Hikaru Ichijo vadászpilóta megmenti Lynn Minmay popénekest, és úgy tűnik össze is jönnek, ám az események közbeszólnak.

A tanárnak el kell utaznia beteg édesanyjához, ezért felkéri a falu elöljáróját, hogy nevezzen ki valakit helyetteséül. Az egyik legokosabb tanítványát, egy tizenhárom éves törékeny kislányt jelöl ki. A szülők inkább dologra fogják gyermekeiket, mint hogy a gyerekkorú tanár gondjaira bíznák őket. A tanárhoz eljutnak a rossz hírek, ezért levélbe figyelmezteti a "helyettesét", hogy a létszámnak hiánytalannak kell lennie, mire hazatér.

Nősülni készül Jérome, a negyvenéves diplomata. Előtte még meglátagatja Aurorát, a Genfi-tó partján élő írónő ismerősét. A villában két fiatal lány is vendégeskedik, Laura és Claire féltestvérek. Jérome atyáskodva flörtöl a tizenhat éves fiatalabbik lánnyal, mígnem egyik nap tekintete az idősebbik, Claire térdére téved. Később Aurorának hosszasan fejtegeti, mit jelképez számára ez a térd. Az írónő mellesleg a férfi szerelmi ügyeiről írja új regényét. Jérome csónakkirándulásra kíséri Claire-t, ahol elmondja neki, hogy a vőlegényét egy másik lánnyal látta.

Öt húsz év körüli jó barát személyes démonaikkal és egyéb kapcsolataikkal a hétvégén, amikor minden, ami létezik, klubokról, drogról, kocsmákról és partikról szól. Két eufória közt a semmi, két ecstasy között egy munkahely. Az ecstasy generáció kultfilmjét egy huszonöt éves walesi srác, Justin Kerrigan készítette.