Chaplin filozófikus és önirónikus filmje megannyi, mára klasszikussá lett poént vonultat föl a méltóságteljes cipőevéstől, a lírai zsemletáncig. A Vadnyugat hőskorában, aranyásók közt játszódó történet első részében bemutatott éhezést, lecsúszást s véletlen megmenekülést a másodikbeli felemelkedés tévútjai és az álmodozás követik, majd jön a tanulság: ebben a világban csoda mélkül nem számíthatunk embernek való életre és viszonzott szerelemre.

Chaplin filmje a mindennapi élet elgépiesedésének szatirikus - ugyanakkor érzelmes víziója. Charlie, a kisember bekerül a modernkori pokolba, azaz egy gyárba. A futószalagnál végzett monoton munka miatt az őrültek házába kerül. Felépülése után véletlenül belekerül egy utcai zavargásba, emiatt börtönbe zárják. Szabadulása után megismerkedik egy árva lánnyal, akit a gyámhatóság intézetbe akar zárni. A lány ennivalót lop, Charlie pedig nem tud fizetni az étteremben, emiatt mindketten újra börtönbe kerülnek. Charlie könnyes-kacagtató kalandokon keresztül végigjárja a modernkori pokol bugyrait. Habár '36-ban már létezett a hangosfilm és ez az a film, ahol először volt hallható Chaplin hangja egy nonszensz dalban, a szakértők ezt a filmet tartják "az utolsó nagy némafilm-komédiának". A hangtechnika tükrözi Chaplin ellenállását a változással (vagyis a hangosfilmmel) szemben, ez a film egy nagy korszaktól való búcsúzásnak is felfogható. Chaplin talán legnépszerűbb filmje.

Egy zsebtolvaj helyett a rendőrség a Csavargót veszi üldözőbe, aki bemenekül a cirkuszba. Az üldözési jelenet a közönség soraiban hatalmas tetszést arat, mindenki a "vicces embert" reklamálja. A cirkuszigazgatónak nem marad más választása, felfogadja a Csavargót a társulatába. A cirkusznak felmegy a szerencsecsillaga, de ettől még a Csavargónak és szerelmének, a kötéltáncosnőnek nem lesz jobb a sorsa. Legalábbis egy darabig. (Némafilm)

Marie St. Clair egy vidéki kisvárosban tengeti egyhangú napjait. Zsarnok apja nem engedi, hogy élje az életét, még a szobája ajtaját is rázárja. Marie és szerelme, a szegény, de tehetséges festőművész Jean Millet elhatározzák, hogy megszöknek. A pályaudvaron beszélnek meg találkozót. Jean azonban nem érkezik meg időben, amit Marie úgy értelmez, hogy a fiú cserbenhagyta. Felül a párizsi vonatra egyedül. Egy évvel később találkozunk hősnőnkkel, aki most már a csillogó párizsi társaság központja és Pierre Revelnek, a gazdag és léha világfinak a barátnője. Ám hiába a pompa és a csillogás, Marie egyre magányosabbnak, egyre céltalanabbnak érzi az életét. Egy este társaságba hivatalos. Eltéved a lépcsőházban és egy másik lakásba kopogtat. Az ajtó feltárul, s hajdani szerelme, Jean Millet áll előtte. Mindkettőjükben feléled a múlt emléke.

Chaplin, a csavargó talál egy kiskutyát, "akit" megszelídít és magához szoktat. Még a kávéházba is magával viszi, igaz, bő nadrágjába rejtve. Ettől kezdve egy életre elválaszthatatlanok egymástól.

Az első világháborús veterán zsidó borbély a megszólalásig hasonlít országa diktátorára, Hynkelre. A borbély azonban háborús sérülése miatt egészen a harmincas évekig amnéziában szenvedett, ezért meglepetésként érik az időközben bekövetkezett változások. Állítólag Hitler e film láttán parancsot adott Ötödik Hadoszlopának Chaplin fizikai megsemmisítésére, amit Amerika hadba lépése akadályozott meg. A zsidó borbély és a diktátor kettős szerepében remeklő író-rendező - valóságkutató beállítottságához híven - nem politikailag, hanem emberileg, vagyis embertelenségében leplezi le a Führert: kisszerű, korlátolt és beképzelt alak, aki hatalmát mindezek leplezésére (is) használja, miközben gesztusai állandóan leleplezik. Az ő ellenpólusaként jelenik meg a film végén maszk nélkül békeszónoklatot mondó Chaplin, mint értelmes-érzelmes lény, aki Hitler pályájának felívelése idején (!) vígasztalt és mozgósított azzal, hogy egy senkinek ábrázolta az istenített vezért.

A kisvárosi hős New Yorkba jön, és menyasszonyának írt leveleiben írja le felfelé vezető útját. Valójában nem sok sikert ér el áruházi munkájával, és elhatározza, hogy valamilyen hatásosabb módon fog nagy pénzhez jutni. Ezért rábeszéli egyik barátját, hogy másszon fel az áruház falán, amelyben dolgozik, de az cserben hagyja, és így kénytelen ő maga felkapaszkodni.

A Csavargó magányosan tölti napjait a nagyvárosban. Egy nap rámosolyog a szerencse: beleszeret egy vak virágáruslányba és ráadásul megmenti egy milliomos életét, aki ettől fogva barátjának tekinti. A bökkenő csak az, hogy a gazdag mecénás csak akkor ismeri meg, ha részeg, és ebből sok-sok galiba származik. A szerencse forgandó. A Csavargó a gazdag pártfogójától kapott pénzből meggyógyíttatja a lányt, ő maga viszont börtönbe kerül... A hangosfilm kezdeti és a világgazdasági válság kiteljesedő időszakában készült filmjében Chaplin nem merte megkockáztatni a beszédet, mely ellentétbe került volna figurája groteszk vizuális külsejével. A tőkések méltányosságára apelláló szegénysegítő kampány idején Chaplin ennek lehetetlenségét mutatta meg.

Chaplin e korai kis remekművében egy csetlő-botló bevándorlót alakít, aki meg akarja vendégelni a hajón megismert lányt, csak hát egy vasa sincs.

A papi ruhát öltött szökött fegyencet valódi lelkészként fogadják a kisvárosban, ahol éppen az új tisztelendőre várnak. Charlie mindhiába próbál kibújni a kellemetlenné vált új gúnyából, kénytelen-kelletlen tovább alakítja kényszerű szerepét. Rövid idő kell csak hozzá, s úgy belelendül, hogy prédikátorként közmegbecsülést vív ki a helyiek között. Ám ekkor - mint derült égből a ménkő -, megjelenik egy volt rabtársa.

Buster és szerelmi vetélytársa Ward, Kathryn szerelméért küzd. Ward, hogy befeketítse ellenfelét, ellopja a lány apjának óráját. Buster álmában - mint egy filmben - megjelennek élete szereplői. Ő a főszerepet alakítja, ifjabb Sherlockot, aki éppen eltűnt gyöngyök után nyomoz...(Némafilm)

Johnnie Gray mozdonyvezető egyaránt szereti mozdonyát, a Generálist és menyasszonyát, a bájos Mary Lee-t. Amikor Johnnie végzett munkájával, hazasiet Maryhez. A jövő tervezgetése legszebb időtöltésévé válik a két szerelmes fiatalnak. A békés élet azonban úgy tűnik várat magára, ugyanis kitör a háború Észak és Dél között.

A tehetséges, de szegény zenész, Al Roberts (Tom Neal) lepukkadt new york-i kocsmákban zongorázik, aki elhatározza, hogy barátnője után megy Los Angelesbe. Mivel nincs egy vasa sem, ezért stoppal próbál eljutni az ország másik felébe. Hosszú és nem túl eredményes próbálkozások után - szerencséjére, majd később kiderül, hogy szerencsétlenségére - felveszi az autójába a gazdag Charles Haskell Jr. (Edmund MacDonald), aki szintén Los Angelesbe tart. Az út során Haskell bevesz egy csomó tablettát és Al szerencsétlenségére meghal. Al - aki teljesen ártatlan az ügyben -, megijed, mert a körülmények végtelenül szerencsétlen összjátéka miatt úgy gondolja, hogy a rendőrség nem hinné el, hogy nem ő ölte meg Haskell-t, ezért elrejti a hullát, elveszi a tárcáját a pénzzel, a személyazonosító iratokkal, és ruhát cserél a halottal. Másnap - élete legeslegnagyobb szerencsétlenségére - felvesz egy stoppoló lányt, Verat (Ann Savage) a kocsijába...

1981-ben egy addig ismeretlen, húszéves graffiti-firkász vált a New York-i művészvilág és média legvitatottabb témájává: Jean-Michel Basquiat különleges képei egyik pillanatról a másikra gyűjtők és múzeumok legkeresettebb darabjai lettek. A film mottója a következő lehetne: "A betondzsungelben felkel a Nap..." Tehetsége és különcsége emelte fel a csillagokig, de a csillagok mögött meg kellett ismernie a legsötétebb éjszakát is.

Based on the autobiographical work of New Zealand writer Janet Frame, this production depicts the author at various stage of her life. Afflicted with mental and emotional issues, Frame grows up in an impoverished family and experiences numerous tragedies while still in her youth, including the deaths of two of her siblings. Portrayed as an adult by Kerry Fox, Frame finds acclaim for her writing while still in a mental institution, and her success helps her move on with her life.

A rendezőnő maga alakítja Christine Jespersont, a feltörekvő művészt, aki akadozó karrierje ápolása mellett öregeket szállít taxijával. Fennmaradó idejében kétségbeesetten próbálja felhívni magára a művészvilág és Richard Swersey figyelmét, akiben a nagy remények kis önbecsüléssel párosulnak. A nemrég facérrá vált cipőbolti eladó két fia is váratlan kapcsolatokba gabalyodik: a hétéves Robby női szíveket ápol az interneten, míg a tizennégy éves Peter közömbösen szemléli a szomszéd lányok szexuális játékait.

A film Sjöström művészi pályájának csúcspontja, és egy - később Ingmar Bergmanra is erősen ható - középkori legendát dolgoz fel, mely szerint a halál kocsisa csuklyával a fején, kaszával a kezében hajtja két gebe húzta szekerét, és szállítja el a halottakat egy éven keresztül. Szilveszter éjjelén azonban mindig új kocsist keres a maga helyébe, olyan embert, aki legutoljára bűnben halt meg. Julius Jaenzon operatőr az egymásra fényképezett jelenetekkel állította elő a filmbeli szellemalakokat, jelenéseket.

Ozu fő témájának egyik variációja ez a film, ami nem más, mint a szülő-gyerek kapcsolat. Ebben katalizáló szerepet kap a gyerekek párválasztása, különösen ha nem tűrnek családi beleszólást, mint ahogy a film hősnője sem (Hara Setsuko), aki az apja (Ryu Chishu) által kiszemelt jelölt helyett maga választ férjet. (kilencesterv.com)

Newlyweds receive a build-it-yourself house as a wedding gift—and the house can, supposedly, be built in "one week". A rejected suitor secretly re-numbers packing crates, and the husband struggles to assemble the house according to this new 'arrangement' of its parts.

Michel úgy gondolja, hogy álmai nőjével úgy fog találkozni, hogy minden az első pillanattól tökéletes lesz, s megismerkedésük a véletlen műve lesz, hiszen szülei és nagyszülei is így találtak egymásra. Vincent pont Michel ellentéte, ő úgy gondolja, ha sokat jár egy nő nyakára, majd kialakul valami. Ők ketten gyermekkoruk óta barátok, s hamarosan minden párkeresési technikájukat sutba kell dobniuk, amikor találkoznak Angéle-lel és Nathalie-vel.