Rare, medium rare, medium, medium well and well done. Through intimate and personal stories, five women share their experiences in relation to the body, from childhood to old age.

Hóborította kisváros fent az amerikai-kanadai határon. A helyi autókereskedő eredeti ötlettel akarja egyenesbe hozni zűrös pénzügyeit: két piti csirkefogóval elraboltatja feleségét, hogy váltságdíjat zsarolhasson ki apósától. Az emberrablók azonban az átlagnál is ütődöttebbek, s csak úgy mellékesen agyoncsapják túszukat. A komikus alaphelyzet véres tragédiába fordul - s az egészet az áldott állapotban lévő helyi seriffnőnek kell felgöngyölítenie.

Valahol a békés, bogaras Európában, valamikor a békeidőkben, a két világháború között működött egy elegáns hotel: a Grand Budapest. Vendégei átlagos arisztokraták, vénkisasszonyok és műkincstolvajok; alkalmazottai pedig a legjobbak a szakmájukban. Gustave, a híres főportás itt barátkozott össze az egyszerű küldönccel, Zero Musztafával, akivel együtt keverednek bele az évszázad festményrablásába. Miközben a felbecsülhetetlen értékű reneszánsz képet keresik, egy családi vagyon elvesztése vagy visszaszerzése is kockán forog: és a nyomozás meghökkentő fordulatai magukkal ragadják a hotel összes lakóját.

A film Max Fisher, a Rushmore Gimnázium végzõs diákjának történetét meséli el, aki meglehetõsen fontos szerepet tölt be a patinás oktatási intézmény életében. Jelenleg õ az iskolaújság- és évkönyv szerkesztõje: a Francia Klub, a Német Klub, a Sakk Klub és a Csillagvizsgáló Klub elnöke: a vívócsapat kapitánya és a retorikai önképzõkör elnöke: valamint a Max Fisher Színjátszókör igazgatója és producere, amely számára darabokat ír a rendõrségi korrupcióról, a nagyvárosi bûnözésrõl, a háborúról és az élet egyéb örömeirõl. Max szeretne korengedménnyel bekerülni az Oxfordi Egyetemre. (Ha oda nem megy, hát akkor a Harvardra.) Csak az a bökkenõ, hogy Max az iskola egyik legrosszabb tanulója, akit éppen próbaidõre bocsátottak: még egy karó, és repül.

Amerika nagyvárosainak pincéiben egy titkos szervezet működik: ha egy éjjel az utca összes nyilvános telefonja összetörik, ők jártak ott; ha egy köztéri szobor óriás fémgömbje legurul talapzatáról, és szétrombol egy gyorsétkezdét, az az ő művük; ha egy elegáns bank parkolójának összes autóját rettentően összerondítják a galambok - az sem véletlen. Vigyáznak a leveleinkre, átveszik telefonüzeneteinket, kísérnek az utcán: és még csak készülnek a végső dobásra: a nagy bummra... Pedig az egészet csak két túlzottan unatkozó jóbarát találta ki: azzal kezdték, hogy rájöttek, nincs jobb stresszoldó, mint ha alaposan megverik egymást. Pofonokat adni jó. Pofonokat kapni jó. Számukra ez a boldog élet szabálya.

A fantasztikus irodalom mai klasszikusa, Stanislaw Lem művének e filmváltozatát gyakran vetették össze Stanley Kubrick hasonló, bár jóval látványosabb kiállítású filmjével (2001: Űrodüsszeia, 1968). Az űrexpedíció célja itt is egy rejtély megfejtése: egy űrállomáson sorra halnak az emberek. Tarkovszkij filmjének az a legfőbb mozzanata, hogy hőse ráébred arra, hogy a plazmaóceán materializálja azokat, akikre a visszaemlékező bűntudattal és lelkiismeret furdalással gondol. Ezektől megszabadulni csak azáltal lehet, hogy eljuttatják az óceánba a főhős, Kris teljes tudati képét, illetve, hogy emberközpontúvá teszi azt a megújuló kötődés a földhöz, a családhoz és a hazához. Enélkül ugyanis senki nem szabadulhat meg bűnei és hibái terhétől, anélkül pedig nem kezdhet új életet.

Michael Corleone egyre inkább úgy érzi, hogy családja tevékenységeit ideje lenne legalizálni. A régi típusú maffiának ugyanis mára már leáldozott. Ezért dönt úgy, hogy a szerencsejáték-iparból kiszállva inkább a tőzsde és a bankvilág irányába fordul. Így kerül kapcsolatba a Vatikán egyik bankjával is. S hamarosan olyan üzletet kötnek, ami végleg eldönti a Corleone család sorsát.

Egy férfi szeret egy asszonyt. Mást vett feleségül, de mindig is őt szerette. Egy napon megszöknek együtt, ki tudja, merre, valahova messzire. Különös lelki azonosság köti őket össze. Gátlástalanok, s félredobva minden társadalmi normát, lopnak, ölnek, hajszolják a gyönyört. A férfi egyszer rájön, hogy a nő megcsalja, és ebben a helyzetben is a maga módján reagál: erőszakkal...

Minden családnak megvan a maga fekete báránya. Tenenbauméknál azonban csak fekete bárányok vannak. Apjuk, Royal (Gene Hackman) még gyerekkorukba elszökött otthonról, azóta hitelbe él egy hotelben. Gyermekei mind zsenik voltak, és neurotikusok lettek. Chas (Ben Stiller) pénzügyi lángész, Margot (Gwyneth Paltrow) az évszázad drámaírója, Ritchie (Luke Wilson) teniszbajnok. A család azonban több ennél: a fura anya mellett még furább figurák gyülekeznek; a bogaras tudós (Bill Murray), a részeges aranyifjú (Owen Wilson) és még sokan mások veszik körül őket. Így aztán nem csoda, hogy Tenenbauméknál soha senki és semmi nem normális.

Antonius Block a vitéz és fegyverhordozója, Jöns a keresztes háborúból térnek vissza. Lepusztult földeken, dühöngő járványok között vezet útjuk. Block a vándorlást úgy tekinti, mint a megismeréshez, tudáshoz vezető utat. Minden áron tudni akar. Ha Isten hallgat, kész megkérdezni a Sátánt. Jonsot nem foglalkoztatják túlságosan ura metafizikai kételyei. Úgy örül az életnek, ahogyan az van. Nem veszi észre a Halált, amely egyedül készséges elbeszélgetni Block-kal és sakkjátszmát folytatni vele. Utazásuk során a legszörnyűbb erőszaknak és önkorbácsoló menetnek szemtanúi. Találkoznak egy rémült fiatal lánnyal, akit boszorkányságért halára ítéltek és egy különös bűvészcsaláddal, akiket Block megment a halál elől. Az utolsó vacsora után, amelyet Block feleségének várában költ el, a Halál egy igazságkeresőt és saját megvilágosodását hozza magával.

Jep Gambardella, író és újságíró a római társasági élet központi figurája. Annak ellenére, hogy tehetséges írónak tartják, mindössze egy könyvet írt, azt is 40 évvel ezelőtt. Jep az írás helyett legtöbb energiáját abba fekteti, hogy részt vegyen a felső tízezer társasági rendezvényein, a hajnalig tartó partikon és bulikban. Lényegében éjszaka él és nappal alig csinál valamit. Jep 65. születésnapja után egyre inkább elgondolkodik élete haszontalanságán, olykor iróniával, olykor rezignáltan gondol önmagára és arra a társadalmi elitre, amelynek ő is részese. Továbbra is bulizik, de közben bejárja Rómát. Régi és új ismerősökkel találkozik leginkább azért, hogy megtalálja a fecsegés és a zaj mögött meghúzódó "nagy szépséget".

Két új, elsős diák költözik a főiskola kollégiumába a hatvanas évek elején. Larry és Kent nem is különbözhetne jobban egymástól, míg az előbbi naiv, szeretetre méltó fickó, addig a másik ideges, állandóan vibráló személyiség. A beilleszkedésük nem éppen a legtökéletessebb, a régi kollégisták kiutálják maguk közül őket. A fiúk kénytelenek új lakóhelyet nézni maguknak. Nincs más hátra, marad a rosszhírű kolesz. Meglepetésükre remek baráti közösségbe csöppennek. Az egyetlen gond, hogy a dékán be akarja záratni. A fiúk persze nem hagyják annyiban a dolgot, először is nagy bulit rendeznek, a meghívottak között ott van a polgármester lánya és a dékán kikapós felesége.

A nemrég elvált Lucas egy vidám baráti társaság megbecsült tagja, gondoskodó apa, megbízható munkatárs. Egy óvodában dolgozik asszisztensként, szereti a munkáját, és a gyerekek, kollégák is kedvelik őt. Egyik kolléganőjével randizni kezd, és úgy tűnik, magánélete is mederbe kerül. A harmonikus hétköznapok azonban egy pillanat alatt omlanak össze egy apró füllentés hatására: az egyik kislány, legjobb barátja gyermeke az óvodában azt mondja, hogy Lucas tett vele valamit. A gyermeki hazugság visszafordíthatatlan károkat okozva szabadul el, a magára maradó, védtelen Lucas pedig értetlenül áll az események előtt.

A filmtörténet vitathatatlan klasszikusa, melynek forgatókönyvét Oscarra jelölték. Az "új regény" neves képviselőjének, Durasnak találkozása az "újhullám" egyik megteremtőjének tartott Resnais rendezővel olyan forradalmian új, közös alkotást eredményezett, amely messze túllépett a hagyományos filmművészet keretein. Egy német katonába beleszerető francia lány nevers-i tragédiáját állítja a film a hiroshimai tragédia mellé, amelyet egy, az egész családját elvesztett japán mérnök képvisel. A francia nő és a japán túlélő között szerelem ébred...

Amélie, a naiv fiatal lány Párizsban él, a Montmartre-on. Élete egyhangúan telik, egy környékbeli bisztróban felszolgálóként dolgozik, a szomszédokkal pedig olyan bensőséges kapcsolatot tart fenn, mintha egy kisvárosban élne. Ám egy nap váratlan fordulat történik: A lakásának egy titkos zugában kis dobozra talál, amely az előző lakó gyerekkori emléktárgyait tartalmazza. Elhatározza, hogy visszajuttatja a kis dobozt jogos tulajdonosának. Ettől kezdve élete gyökeresen megváltozik, rájön, hogy valami módon képes környezetét boldogabbá tenni. Szívesen boronál össze magányos embereket, amiből gyakran komoly bonyodalmak származnak. De jótéteményei közepette megismer egy különös fiatalembert és most már a környezetén a sor, hogy segítsenek rajta...

Alvin Straight 73 éves özvegyember, aki beszédhibás lányával, Rose-zal éldegél az Iowa állambeli Laurens városkában. Afféle régimódi cowboy, saját értékrendje és erkölcsi kódexe szerint élő vadnyugati figura. Büszke és makacs, orvoshoz menni sem hajlandó, noha egészségi állapota rohamosan romlik, rossz a dereka és tüdőtágulása van. Telefonon értesítik, hogy fivére, Lyle szívszélhűdést kapott, mire Alvin elhatározza, hogy meglátogatja őt Wisconsin állambeli otthonában. Se kocsija, se jogosítványa - a fűnyíró gépe az egyetlen közlekedési eszköz, ami szóba jöhet számára. 350 mérföldes út áll előtte.

A 19-20. század fordulón játszódó történetben Jules és Jim elválaszthatatlan barátok, akik ugyanabba a nőbe szeretnek bele. Cathérine Jules-hoz megy férjhez, de továbbra is gyengéd érzelmeket táplál Jim iránt. Egy esetben válnak csak el útjaik, hogy röviddel azután újra egyesüljenek, anélkül, hogy további viszonyuk a legcsekélyebb mértékben megváltozott volna. A kapcsolat csak évek múltán szakad meg, amikor Cathérine Jimmel autózik és a kocsijuk a Szajnába zuhan, ők maguk vízbe fulladnak.

Egy pennsylvaniai kisváros ukrán-orosz negyedében az acélüzem egyik kohásza, Steven éppen az esküvőjét tartja, mielőtt két barátjával elindul Vietnámba. A három barát vidáman beszél arról, hogy remélik, az első vonalba kerülnek, mert így legalább lesz alkalmuk kiélvezni a bulit. Aztán betoppan egy háborús veterán, aki a kérdéseikre csak káromkodással felel. Nem tudják mire vélni a dolgot, de már nincs sok hátra, hogy ők is szembesüljenek azzal a világgal, mely félőrültté tette a katonát.

Wes nyugtatókon él és rabszolgaként dolgozik egy irodában, a főnöknője rendre megalázza, a barátnője meg félrelép a legjobb barátjával. Egyik nap azonban találkozik egy szexis lánnyal, aki nemcsak elmondja neki, hogy a rég elfeledett édesapját megölték, hanem egy lövöldözés során megmenti az életét. Kiderül, hogy az apja egy titkos társaság tagja volt, amely a világ egyensúlya felett őrködik. Ők végeznek a világra veszélyes emberekkel. És most eljött az idő, hogy Wes apja nyomdokaiba lépjen. Ám ő rájön, hogy a nemes eszmék mögött más érdekek húzódnak meg.

Elizabeth Vogler, az ünnepelt színésznő egyik előadása után elnémul és nem hajlandó senkivel kommunikálni. Idegklinikán ápolják, majd Almát rendelik mellé ápolónőnek. A két nő közel kerül egymáshoz, és Elizabeth olyannyira elfogadja az életvidám, fiatal nővérkét, hogy a terápia folytatásaként egy tengerparti nyaralóba költöznek. Békés napokat töltenek teljes elszigeteltségben, de Elizabeth továbbra sem hajlandó megszólalni. Egy nap Alma elolvassa Elizabeth levelét a kezelőorvosához. Bergman egyik leghíresebb filmje a Persona, mely az emberi kapcsolatok működésének mechanizmusait mutatja, ráadásul olyan módon, hogy ha egyszer megnézzük, sosem felejtjük el.