A II. világháborúban szüleit elvesztett s ezért felderítési feladatokat vállaló kamasz, Iván beszámolni tér vissza az őt patronáló tiszthez. Majd újra akcióba indul, s a tiszt csak a háború végén értesül arról, hogy a fiút a németek kivégezték. Iván az emlékeiből meríti az erőt ehhez a küzdelmes élethez: újra meg újra felvillannak húga, édesanyja és a békét és boldogságot sugárzó, napsütötte természet emlékképei. Ennek az elégikus hangulatú, visszafogott filmnek az alkotói remekelnek a ragyogó szépség és a halált előrevetítő komorság kontrasztjának megrajzolásában. (port.hu)

A Nosztalgia minden, csak nem a szó szentimentális értelmében vett nosztalgikus film. Ez a nosztalgia a múltat nem tekinti nemlétnek. Gorcsakov, a költő maga mögött hagyja Oroszországot, mint teremtője, Tarkovszkij, s Észak-Itáliában egy orosz zeneszerző nyomdokain jár. Monográfiájához gyűjt emléknyomokat, miközben megérinti a középkor hitvilága, a romtemplom fedetlensége, önmaga kétségei gyötrik és a gyönyörű Eugénia hitetlensége. A nosztalgia egyfelől elszakadás attól a parttól ahol egységben voltunk a világgal, ahol otthon voltunk (paradicsom, gyerekkor, család, szülőföld, természet, nyelv), és másfelől megérkezni nem tudás a túlsó partra, ahol már csak úgy érhetjük el az egységet, hogy lemondunk a régiről. A régi és új világ együttléte bennünk a legfájdalmasabb, a szétszakadt tudat állapota ez - "Ott már nincsen, ide még nem tud megérkezni." (port.hu)

Tarkovszkij évekig nem forgalmazott filmje, amely elnyerte a kritikusok díját az 1969-es cannes-i fesztiválon, az életbe vetett hit élményét fogalmazta meg. A XV. században élt, ma már világhíres szerzetes-ikonfestő élettől sugárzó művészetét egyaránt érleli az önkény megnyilvánulása, a pogányok bevonásával vívott - és az aktuális szovjet-kínai szembeállásra utaló - testvérháború, a megalázkodásra késztető nyomorúság, de a kollektív harangöntés is, amelynek eredményeként a közösség erejét hirdeti a harangszó.

A fantasztikus irodalom mai klasszikusa, Stanislaw Lem művének e filmváltozatát gyakran vetették össze Stanley Kubrick hasonló, bár jóval látványosabb kiállítású filmjével (2001: Űrodüsszeia, 1968). Az űrexpedíció célja itt is egy rejtély megfejtése: egy űrállomáson sorra halnak az emberek. Tarkovszkij filmjének az a legfőbb mozzanata, hogy hőse ráébred arra, hogy a plazmaóceán materializálja azokat, akikre a visszaemlékező bűntudattal és lelkiismeret furdalással gondol. Ezektől megszabadulni csak azáltal lehet, hogy eljuttatják az óceánba a főhős, Kris teljes tudati képét, illetve, hogy emberközpontúvá teszi azt a megújuló kötődés a földhöz, a családhoz és a hazához. Enélkül ugyanis senki nem szabadulhat meg bűnei és hibái terhétől, anélkül pedig nem kezdhet új életet.

Az ember egyetlen lehetősége a mai világban, az elvesztett hit újrafelfedezése. Meg lehet, vissza lehet szerezni valamit, ami már alig van jelen a mindennapjainkban, ami nélkül kiszolgáltatottak és védtelenek vagyunk, ami talán megmenthet bennünket a végső pusztulástól. Ez pedig a hit. Tarkovszkij tézise világunk felborult rendjéről pontos: elfelejtkeztünk a szeretetről, egymásba marva kapdosunk valami megfogható, megehető, magunkévá tehető, birtokolható dolog után. Pedig "a legfőbb a világban az, ami nem látható, nem hallható, nem érezhető" /Lao-ce/. Az Apokalipszis már rég kezdetét vette, az a kérdés, mikor ér véget. Hogyan tudunk szembe nézni vele, milyen áldozatra vagyunk képesek mások és magunk megmentéséért.

Féltékenység, birtoklásvágy, függőség, kilátástalanság, szenvedés. Viharos érzések váltakozása. Nők egymás közt. Ezért a filmjéért (is) Fassbindert sokan nőgyűlölőnek tartották, amit ő következetesen visszautasított: "A nők érdekesebbek, mint a férfiak, mert egyrészt elnyomottak, másrészt nem igazán azok, mivel ezt az elnyomást a terror eszközeként használják fel. Filmjeim az asszonyok mellett, és nem ellenük szólnak."

Ez a Sztrugackij-fivérek ihlette fantasztikus film egy sivár iparváros lepusztult perifériáján elterülő és az élet szabályaival dacoló, rejtélyes Zónáról, ahova az utat egyedül ismerő Sztalker vezet el egy írót és egy professzort, tulajdonképpen filozófiai értekezés, bár értelmezték politikai parabolaként és személyes látomásként is. Vizuálisan igen szuggesztív kamaradráma formájában veti fel az élet olyan nagy kérdéseit, mint az atomkorszak fenyegetése, a hit és a boldogság problémája, a kiútkeresés egy egyre lehetetlenebbé váló helyzetből és az ennek érdekében szükséges változ(tat)ások. A cím meghatározott célú határátlépőt jelent, és valóban a határ átlépéséről van szó, de a határ nem egyszerűen egy földrajzi övezet, a Zóna határa, hanem a belső világra s ezen belül arra a kényszerpályára utal, amelyen kialakítjuk viszonyunkat a jövőhöz.

Bár a címszereplő Balthazár egy szamár, nem ezópuszi tanmesét és nem is kalandos állattörténetet látunk. Bresson szavaival: "A szamár ugyanazokat a szakaszokat éli át, mint egy ember: gyermekkorában a becézgetést, érett korában a munkát, a tálentumot az élet feleútján, s a végső misztikát, mely a halált közvetlenül megelőzi. A szamár hordozza a relikviákat, s meghal aztán, mert az emberek bűneit hordozza." A szamár mellett, mely különféle bűnöket - gőgöt, iszákosságot, lustaságot, durvaságot, pénzvágyat, a kiszolgáltatottak megalázását - megtestesítő emberekkel találkozik, a film másik hőse Marie, aki szintén védtelen és vétlen teremtmény. Kettőjük sorsa párhuzamos, mindketten áldozatok. Marie-t Anne Wiazemsky játssza, a legnagyobb modern katolikus író, Claude Mauriac unokahuga. A későbbi híres Godard-színésznő (és Godard nagy szerelme) itt még ismeretlen kislány, kinek gyermeki szépsége, tisztasága és ártatlansága egészen különleges és megejtő. (port.hu)

Irimiás és Petrina két szélhámos és munkakerülő, akiknek a rendőrség egy megbízását kell teljesíteniük szabadságuk érdekében. Egy lerobbant alföldi telep elzüllött lakóit veszik célba, hogy átverjék, majd besúgónak szervezzék be őket...

Második világháború, keleti front, 1942-43. Az orosz hadsereg keményen állja a sarat. Túlélni! - visszhangzik a német kadétokban a kimondatlan parancs. Ám a birodalmi csapat új századparancsnokot kap Stransky kapitány személyében. A nemesi porosz családból származó katona csak egyet akar, essen el akárhány katona. Egy csillogó, melldagasztó vaskeresztet.

Anders hamarosan a végére ér egy külvárosi drog rehabilitációs intézet programjának. A program részeként megengedik a számára, hogy ellátogasson a városba egy állásinterjúra. A nap fennmaradó részét arra használja fel, hogy sodródjon a városban, találkozzon rég nem látott emberekkel. A 34 éves Anders okos, jóképű és biztos családi háttérrel rendelkezik, de makacsul kísértik azok a lehetőségek, amit elvesztegetett, azok az emberek, akiknek fájdalmat okozott. Bár még mindig fiatal, mégis úgy érzi, az életének sok tekintetben vége. A nap hátralévő részében a múlt hibáinak szellemeivel birkózik. Az új élet lehetősége és a remény, hogy valami jövő várhat rá elhalványul mire beköszönt a reggel.

In late 19th century Tokyo, Kikunosuke Onoue, the adopted son of a legendary actor, himself an actor specializing in female roles, discovers that he is only praised for his acting due to his status as his father's heir. Devastated by this, he turns to Otoku, a servant of his family, for comfort, and they fall in love. Kikunosuke becomes determined to leave home and develop as an actor on his own merits, and Otoku faithfully follows him.

A magányosan élő Lolotta néni egy nap síró kisfiút talál a káposzta levelei között. Szeretettel nevelgeti, de sajnos ő maga hamar meghal. A kis Totó az árvaházban cseperedik fel, és amikor onnan kikerül, útja egyenesen vezet a Milánó környékén tanyázó nincstelenek közé. Totó azonban nem adja fel. Jó kedvével és optimizmusával hamarosan ráveszi a kunyhók lakóit, hogy építsenek takaros kis épületeket a kunyhók helyébe. Minden a legjobban menne, de egyszer csak olaj tör fel a földből!

As a visually radical memoir, CAMERAPERSON draws on the remarkable footage that filmmaker Kirsten Johnson has shot and reframes it in ways that illuminate moments and situations that have personally affected her. What emerges is an elegant meditation on the relationship between truth and the camera frame, as Johnson transforms scenes that have been presented on Festival screens as one kind of truth into another kind of story—one about personal journey, craft, and direct human connection.

On a trip across Western Europe to promote her newest release, filmmaker Anna encounters several individuals—familiar and otherwise—and attends to their discontents.

A story inspired by the life of one of the most remarkable figures in Brazilian popular culture, João Francisco dos Santos (1900-1976). In turn, bandit, transvestite, street fighter, brothel cook, convict and father to seven adopted children, dos Santos – better known as Madame Satã – was also a notorious gay performer who pushed social boundaries in a volatile time.

An alien narrates the story of his dying planet, his and his people's visitations to Earth and Earth's self-made demise, while human astronauts in space are attempting to find an alternate planet for surviving humans to live on.

Mladen és Marija boldog, hétköznapi fiatal belgrádi házaspár. Nagyon szeretik tízéves fiúkat, Nemanját. Bíznak benne, hogy hamarosan jobb napok jönnek, és a rendszerváltás nehéz évei után könnyebben megy majd a soruk. Nemanja azonban egy napon rohamot kap, és kiderül, hogy ritka szívbetegségben szenved, amin csak egy külföldi operáció segíthet. A műtét árát nem tudják a szülők előteremteni, ezért hirdetésben kérnek segítséget. Egy rejtélyes "mentőangyal" jelentkezik, aki kifizetné a 30.000 eurót, csupán annyit kér cserébe, hogy Mladen ölje meg egy ellenségét.

Jean-Philippe Duroc, a kétbalkezes ügyvéd végre egy igazi bűnöző védelmére készül. Az eset könnyűnek látszik, semmilyen bizonyíték nem szól Gaulard ellen, ám az ügyvéd balul sikerült védőbeszéde elegendő ahhoz, hogy a vádlottat halálra ítéljék. Duroc a kegyelmi kérvénnyel éppen akkor keresi fel egykori védencét a börtönben, amikor a feldühödött rabok fellázadnak. Az ügyvéd az események forgatagában Gaularddal menekül a börtönből. A rendőrség - mint veszélyes bűnözők ellen - körözést ad ki ellenük.

"Újhullámos", lírai történet az útépítő melós és a hegedülő kisfiú találkozásáról és barátságáról, mély emberismerettel és szeretettel.