London értelmiségi világában, a hetvenes években játszódik a történet. Alex Greville elvált, sikeres asszony, aki egyedül is megállta a helyét az életben. Már csak az igazi szerelmet, a boldogságot szeretné megtalálni egy férfi oldalán. Dr. Daniel Hirsh is sikeres a szakmájában, csak a magánélete üres. Az ifjú művész, Bob Elkin mindkettőjük szívét lángra gyújtja. Alex és Daniel számára nyílt titok, hogy egyazon férfiért epekednek, mint ahogy azt is tudják, hogy Bob valójában nem méltó egyikőjük szerelmére sem. A szenvedély azonban elhomályosítja a látásukat, megalkuvásra készteti őket.

Etienne is crazy about ice skating and videoing his daily life with a digital camera. He records his mother, friends, and geography teacher. Initially his intention is to setup a date between his mother and his teacher, however, he starts to realize that he is infatuated with the teacher himself.

A gang of local thugs come in and start roughing up the customers and get abusive with the daughter. Suddenly, an elaborately coifed and tastefully dressed woman shows up and rescues the young woman and her father from further harm. This is Iron Pussy.

Xolani, a magányos gyári munkás, egy kies hegyi tájra utazik néhány társával, ahol egy tini fiú férfivá avatására fog sor kerülni.

In this era of "reconciliation", Indigenous land is still being taken at gunpoint. INVASION is a new film about the Unist'ot'en Camp, Gidimt'en checkpoint, and the Wet'suwet'en Nation standing up to the Canadian government and corporations who continue colonial violence against indigenous people.

Jonathan (Dallas Roberts) és Bobby (Colin Farrell) kamaszkoruk óta elválaszthatatlanok. Amikor Jonathant New Yorkba szólítja az egyetem és a karrier, Bobby otthon marad a szüleivel Clevelandben. Idővel azonban Bobby sem bírja tovább és Jonathanhoz költözik, aki se veled-se nélküled kapcsolatban él az extravagáns Clare-rel (Robin Wright Penn). Kezdetét veszi hármójuk közös, botrányoktól sem mentes családi élete.

Mike és Jody testvérek és árvák. Mike joggal fél attól, hogy Jody elhagyja őt, s teljesen magára marad. Jody barátjának temetésén Mike szemtanúja lesz valaminek, amit senki más nem lát, így még saját testvére sem hisz neki. Az éjszaka során azonban utánajárva a dolgoknak rájönnek, hogy mégis lappang valami titok a városban, egy olyan szörnyűség, amit még elképzelni is lehetetlen.

A film szép és megejtő kommercializálása a szürrealista ábrázolásmódnak: a burzsoáziáról úgy rántja la a leplet, hogy Oscar-díjjal jutalmazzák. A valóságnak hitt történetben többször is álmodnak a szereplők, sőt néha arról álmodnak, hogy mit álmodik a másik, így az eredeti álmot is beszámítva (hiszen az egész film egy nagy álom) háromszoros álomképet kapunk.

A világhíres amerikai táncos-színész-koreográfus Bob Fosse viszonylag kevés filmet készített, de művei, köztük a Kabaré, a modern musical határkövei. A Broadway-musical adaptációja nem csak óriási kassza- és közönségsiker lett, hanem új stílust is teremtett, a drámai musicalt, ami véget vetett a korábbi, csupán szórakoztatásra szánt musical korszakának. Fosse a varieté-énekesnő és egy angoltanár bonyolult szerelmi történetét történelmi keretbe helyezi. Míg a berlini lakosság az éjszakai lokálban mulat, egyre erősödik a barnaingesek terrorja.

A dél-kaliforniai középiskolába járó Brendan (Joseph Gordon-Levitt) volt barátnője, Emily váratlanul eltűnik, s később holtan találják egy kapualjban. Emily napokkal korábban telefonon hívta Brendant, de beszélgetésükből csak annyi derült ki, hogy a lány valamiért bajban van. A halálhírtől megdöbbent fiú úgy dönt, nyomozásba kezd a suliban és a környéken, hogy kiderítse, mi történt a beszélgetésük óta. Az alvilág azonban itt is ugyanolyan kemény. Drog, fegyverek és csábító szép nők között Brendan nem tudhatja, kiben bízhat.

Pawlikowski legújabb alkotása egy évtizedeken és országokon átívelő szerelmi történet. A Hidegháborúban két lengyel zenész kapcsolata bontakozik ki előttünk, akiket egy idő után elválaszt a nő disszidálása. A férfi a kommunista rendszerben próbál érvényesülni, miközben szerelme a lüktető párizsi szalonokban és jazzklubokban próbál szerencsét. Európa különböző pontjain keresztezik egymás útját, hiába telnek az évek, a köztük lévő vonzalom úgy tűnik, hogy erősebb az őket körülvevő világnál.

A "Nagy ember" William Randolph Hearst volt, az Aranypolgár pedig alig leplezhető gúnyrajz a század első, hihetetlen hatalommal bíró sajtómágnásáról."Rózsabimbó" - ez az utolsó szava a palotájában magányosan haldokló milliomosnak, s ezen a nyomon indul el egy újságíró, hogy megfejtse e páratlan karriert befutott ember titkát. A főszereplő Charles Foster Kane, aki arra született, hogy nagy ember legyen. Egyszerű emberként indult, de kis szerencsével mindig felismerte a környezetében lévő lehetőségeket és képes volt azt saját hasznára fordítani. Újságjai voltak, rádióállomásai, a közvélemény kiszolgálója és befolyásolója volt. Kane története, aki alulról kapaszkodott fel és ezt "elfelejtette", egy csapásra mindent elveszített. Magányosan halt meg - pedig halhatatlannak tűnt -, és vele együtt gazdagsága, hatalma és dicsősége is.

A filmeposz 56 évet ölel fel a 79 évesen merénylet áldozatává lett, legendás indiai vezető, Mohandas Karamchand Gandhi életéből. 1893-ban pár hónapra Dél-Afrikába érkezik az Angliában végzett, 24 éves családos indiai ügyvéd, Gandhi. A személyes méltóságát és igazságérzetét egyaránt sértő faji megkülönböztetés olyannyira megdöbbenti, hogy úgy érzi, tennie kell valamit. 21 év fáradságos küzdelme után az indiaiak és a színes bőrűek egyenlőségéért indított erőszakmentes küzdelem, a Satyagraha ideológusává és vezérévé érett. Ekkor kapta a "Mahatma" nevet, amely Indiában "nagy lelket" jelent.

Bob Harris és Charlotte amerikaiak, s mindketten éppen Tokióban -egy számukra teljesen idegen kultúra világában- tartózkodnak. Bob filmsztár, aki egy whisky-reklám forgatására érkezett a városba, Charlotte pedig megszállottan munkamániás fényképész férje nyomában lohol. Az álmatlanság valahogy egymás mellé sodorja a két elveszett embert: Bob és Charlotte útjai egy éjszaka a luxusszálló bárjában keresztezik egymást. A véletlen találkozásból rövidesen meglepő, titokzatos barátság szövődik a középkorú filmszínész és a hamvasan fiatal lány között. Charlotte és Bob együtt kószálva fedezik fel Tokiót, s a helybéliekkel való találkozások révén számos harsányan vidám élményben lesz részük. Végső soron pedig valami újat fedeznek fel: az élet lehetőségeibe vetett friss hitet.

A katonai rádiós műsorvezetőt, Adrian Cronauert Saigonba vezénylik, hogy új műsorával növelje a Vietnamban harcoló egységek morálját. A lázadó “médiasztár” nem sokat tétovázik, és alapjaiban változtatja meg a szokásos műsort. Felhagy a propagandahírekkel, nem játszik régi, senkit sem érdeklő slágereket, hanem harsány stílusban kezd neki a munkának, senkit sem kímélő humorával és vagány rockzenékkel próbálja feldobni a hangulatot. A katonák természetesen azonnal megkedvelik Cronauer műsorát, és már alig várják minden nap a szokásos kiáltást: “Jó reggelt, Vietnam!”. Azonban feletteseinek egyre kevésbé tetszik, hogy a rádiós áthág minden szabályt, és gúnyt űz a parancsnokokból és az egész háborúból.

5. parancsolat: "Ne ölj!" Egy fiatal vidéki fiú Varsó utcáin kóborol. Táskájában egy szárítókötél. Taxiba száll és egy néptelen peremvidékre érve brutálisan meggyilkolja a taxisofőrt. Elfogják és halálra ítélik. A fiú mindössze 21 éves, szikár, csontos. Hallgatag és kimért. A védőügyvéd friss diplomás, ez az első fellépése. Az ügyvéd állandóan lelkiismeretvizsgálatot tart. Viaskodik a tettes és áldozat kettős világában. A fiú pár mondattal, hallgatagon elmeséli az ügyvédnek előéletét...

Ki-taek családja igazi semmirekellőkből áll. Ők mindig a könnyebbik utat választják – bármit megtesznek, csak dolgozni ne kelljen. Irigykedve nézik a Park család fényűző életmódját, és ördögi tervet eszelnek ki, hogy a közelükbe férkőzzenek. Azonban természetesen semmi sem a családfő tervei szerint alakul.

A történet az 1950-es években kezdődik, amikor Henry még csak egy 13 éves kamasz, aki vágyakozva figyeli a szemközt lakó, sokak által a legnagyobb tiszteletben tartott maffiózó, Jimmy fényűző életét. A félig ír, félig szicíliai származású fiút, aki mindig is közéjük vágyott, könnyen elcsábítja a gengszterek világa, és egy napon a helyi keresztapák családjának szolgálatába áll. Ugyanekkor csatlakozik a csapathoz a Henry-vel nagyjából azonos korú, így még könnyen befolyásolható Tommy DeVito, akivel a bajtársiasság jegyében és a nagymenők árnyékában gyorsan beletanulnak a szakmába. Néhány hónap sem telik el és Henry-t, akit maga Jimmy vezet be a könnyen szerzett pénz és a brutalitás világába, egyre többen előre köszöntik az utcán és név szerint ismeri a legjobb bár ajtónállója. Az újdonsült gengszterek gyorsan profikká válnak és hozzászoknak a vérrel áztatott, ám annál fényesebben csillogó gazdagsághoz...

Az Irakban dolgozó amerikai bombaosztag tagjai talán a világ legveszélyesebb munkáját végzik. Nap mint nap bombákat hatástalanítanak a háborús övezet kellős közepén. Életük azon múlik, hogy sikerül-e a megfelelő zsinórt elvágni idejében, mielőtt valaki felrobbantaná az elrejtett tölteteket. Számukra Bagdadban mindenki potenciális ellenség, ezért belső konfliktusaik ellenére össze kell tartaniuk. William James bombaspecialista őrmester megszállottan nem vesz tudomást a halál közelségéről társaitól eltérően, akik egyszerűen csak túl akarják élni a már alig néhány napos küldetést. Összebarátkozik egy helyi kisgyerekkel, Beckhammel, és amikor egy bombaraktárban hozzá hasonlító holttestre bukkan, keresni kezdi a tetteseket.

A csinos szőke titkárnő, Marion meglép főnöke pénzével. A városon kívül új autót vásárol, s noha ideges viselkedése feltűnik a rendőröknek, mégis tovább engedik. Éjszakára betér egy mellékút mellett meredező motelbe, majd a szelíd, ám különös tulajdonossal megvacsoráznak. A thriller középpontjában egy félreeső motel és annak titokzatos tulajdonosa, Norman Bates áll. Hitchcock talán legtökéletesebb és legklasszikusabb filmje Norman Bates története. Nem egyszerű krimit láthatunk, hanem fantasztikus, előre nem sejtett pszichológiai drámát és persze gyilkosságokat. Anthony Perkins így mesélte el a Psycho forgatásának megkezdése előtti első találkozását Hitchcockkal: "Hátborzongató volt. Egy tévéstúdióban álltam és egy százhatvan kilós kolosszus közeledett felém. Rám nézett és valami iszonyatos angolsággal azt mondta: - Én vagyok a rémlátomás rendezője..."