Leomlott a berlini fal. Az NDK-ban élő Struutzék elhatározzák, hogy végre megnézik maguknak Nyugat-Európát. Beülnek hát a Trabantjukba, és elindulnak Olaszország felé.

Ray Winkler (Woody Allen) szerencsétlen, kisstílű bűnöző, legtöbbször inkább tányérmosó. Szedett-vedett társaival megosztja újabb csalhatatlan, nagy tervét: nyissanak pizzériát, de nem ám akárhol. Egy bankkal szemben. A vendéglátás csupán fedőszervként működne, éjjelente alagutat ásnának a bank széfjéig. Az első probléma akkor adódik, mikor kiderül, hogy Ray felesége (Tracey Ullman) nem is tud pizzát sütni. Jó, akkor legyen valami süti, az is megteszi. A Sunset Cookies bolt megnyit, a fiúk pedig ásnak rendületlenül. Az üzletmenet hirtelen fellendül, a sütik messze földön híresek. A siker a küszöbön áll, csakhogy Ray kezdi magán érezni az ősi átkot: nem kaphatsz meg egyszerre mindent, amit szeretnél.

Ismét görbe tükröt tart képmutató kortársai elé e filmjében Woody Allen. Magára öltött figurája ezúttal Harry Block, az elismert író. Nehéz ember, írásaiban nem rejti véka alá személyes tapasztalatait, tablettákon él és imádja a prostituáltakat. Nem csoda, hogy három feleség hagyta el utálattal. Mikor éppen kitüntetést kapna munkásságáért az egyetemtől, ahonnan annak idején kirúgták, alkotói válságba kerül. Utolsó szerelme éppen egyik barátjához készül férjhez menni. Láthatjuk, amint írásainak szereplői és helyzetei visszahatnak mindennapi életére. Mennyi életet, sorsot befolyásolt otromba viselkedésével.

Mi történik, ha az az ember, aki általában másokat tart egyben, egyszer csak úgy érzi, szétesőben van? Henry Carter régóta a világ leghíresebb színészeit kezeli, kik belefáradtak abba, hogy rajongóik állandóan átlépik komfortzónájukat. Legtöbb idejét az egyszerepes színésznővel, egy ifjú forgatókönyvíróval, és egy szuperügynökkel tölti, s bár jól keres, nem találja helyét a rengeteg frusztráció közepette. Első jószolgálati eseteként egy zűrös tinédzsert kap a nyakába, éppen a szomszédságából, távol Hollywood dombjaitól. Persze páciense egészen új szemlélettel szól arról az életről, amitől ő annyira megfáradt, így Henry sajátságos állapotban fog az üdítően változatos leány s saját maga kezelésébe.

A daughter torn between two mothers, one who raised her with love and her biological mother, who instinctively claims her back.

Raul Garcia luxemburgi-spanyol animációs rendező filmje Edgar Allan Poe öt ismert rémtörténetének különböző stílusú adaptációja. Az antológia egyes sztorijait olyan világhírű színészek, rendezők mesélik el, mint ? az archív felvételről megszólaló ? Lugosi Béla, Christopher Lee, Guillermo del Toro, Julian Sands, és Roger Corman. A Rendkívüli mesékben sorrendben a következő Poe-történetek láthatók: Az Usher-ház vége (mesélő: Christopher Lee), Az áruló szív (mesélő: Lugosi Béla), Monsieur Valdemar kóresete tényszerű megvilágításban (mesélő: Julian Sands), A kút és az inga (mesélő: Guillermo del Toro), A vörös halál álarca (Roger Corman megszólalásával). Edgar Allan Poe öt rémtörténetének különböző adaptációja igazi animációs stílusbravúr: a mesélők és történetek hangulatának megfelelően klasszikus fekete-fehér gótikus rémtörténet, számítógépes animáció, stilizált fotó-realista darab, és képregény-adaptációra emlékeztető feldolgozás is megtalálható közöttük.

Woody Allennek mindig sikerül meglepni rajongóit szokatlan nézőpontú filmjeivel. Ő a vagy szeretett, vagy egyenesen gyűlölt csepűrágók kategóriájába tartozik. Akinek nem a szíve csücske, attól is megérdemel néha egy kis figyelmet a Woody-féle mozi. A filmbéli Lenny felesége sugallatára adoptál egy kisgyereket. Az ifjú éles eszének csodájára járnak, ahogy egyre cseperedik. A befogadó szülők eldöntik, hogy megkeresik szeretett gyermekük valódi édesanyját. A történet érdekessége, hogy a témát a görög színjátszás elemeivel fejezik ki. Woody magánéletének egyik központi témáját bontotta ki, hiszen mint tudjuk, több gyermeket adoptált, akik közül felnőtt lányát elvette feleségül.

Párizs éjjel - Murger festői és kurtizánjai, a mai kozmopolita számkivetettek egy varázslatos városban. A mindennapi élet jelenetei Kaurismäki felfogásában olyan filmművészeti karizmával rendelkeznek, hogy képesek feledtetni velünk Fassbinder és Pasolini elvesztését... Az egyetlen olyan valóban fiatal európai rendező, aki azt az érzést kelti bennünk, hogy újra feltalálja a mozit... Szordínós érzelmesség, fanyar, humoros, szeretetreméltó, peches fapofák, hervadtan is szerelmet ébresztő grizettek, csendes ellenkezés a törvények szorító szellemével, a nyűtt ruhák mögött szerényen viselt romolhatatlan méltóság - a berlini fesztivál legvigasztalóbb, legotthonosabb filmje volt ez. A film nem szolgai adaptáció, nem romantikusan kiszínezett, kosztümös melodráma.

Willie Stark mintha őskövület lenne a mai világban, a becsületes, őszinte politikusok mintapéldánya. Egyenes és nyílt fickó, aki hisz az igazság és a tisztesség erejében. Egészen alulról kezdi, és egyre feljebb vezet az útja, bár az igazat megvallva, nem mindenki örül a sikereinek. De vajon az idealista kisember képes-e megőrizni tisztaságát a politika mocskos világában? Az egyszerű, tiszta erkölcsű Stark felkelti egy újságíró, Jack Burden érdeklődését, aki mellé szegődik és végig követi Stark pályájának alakulását, a jogi tanulmányaitól kezdve a korrupció elleni küzdelméig.

Marion, az ötvenes éveiben járó egyetemi tanárnő a német filozófiáról készül könyvet írni. Hogy minél jobban el tudjon mélyülni a témában, tanulmányi szabadságot vesz ki és egy albérleti szobába költözik. A vékony falak miatt kénytelen nyomon kísérni a szomszédos lakást bérlő pszichiáter rendelőjében folyó beszélgetéseket. Főleg az egyik páciens, Hope van nagy hatással rá, aki azért került a pszichiáterhez, mert elvesztette házasságába és az életbe vetett hitét. A nő vallomásai Mariont is számadásra késztetik...

Kleinman, a szorongó és gátlásos kishivatalnok akaratán kívül fontos, sőt férfias feladatot kap: segítenie kell a polgárőrségnek, hogy elkapják a mániákus gyilkost, aki mint Hasfelmetsző Jack a sötétség leple alatt csap le áldozataira. A gyilkos indulat akkor szabadult el, amikor a cirkusz társulata megérkezett a városba. Kleinman éjszakai felderítő portyára indul. Társul hozzá a helyi cirkusz szépséges kardnyelőnője, akibe hősünk reménytelenül beleszeret. Az asszonynak épp elég oka van rá, hogy kiöntse szívét egy megértő embernek, hiszen nemrég szökött meg önző és szoknyavadász férjétől, a cirkusztársulat bohócától, akinek most éppen a társulat szép trapéz-művésznőjével van viszonya... A 20-as években játszódó, fekete-fehér mozi a német expresszionista filmek mulatságos utánérzése.

A tizennyolc éves, tehetséges Ariane Chavasse, egy házasságtörésekkel foglalkozó magándetektív egyetlen lánya a párizsi Konzervatóriumban tanul csellózni. Amikor kihallgatja apja egyik ügyfelét, aki azzal fenyegetőzik, hogy megöli feleségét és annak szeretőjét, a párocska légyottjainak helyszínére, a Hotel Ritzbe rohan, hogy megakadályozza a véres drámát. A végén azonban ő maga esik csapdába, mivel beleszeret az ügyben szereplő férfiba, egy híres-hírhedt amerikai multimilliomos playboyba.

Peter (Christopher Denham), kiugrott tanár és párja, a partyéletből kiszakadt Lorna (Nicole Vicius) oknyomozó újságírásban szeretnék megtalálni a boldogulásukat. Egy kicsi, de egyre ismertebb los angelesi szektát szeretnének leleplezni, ezért beépülnek, és részt vesznek a szeánszokon, ahol Maggie (Brit Marling) azt állítja, a jövőből, egészen pontosan 2054-ből jött. Egy apokaliptikus képet fest le a követői előtt, és azt mondja, azért jött vissza, hogy egy kis, kiválasztott csoportot felkészítsen mindarra, ami rájuk vár. Peter különösen szkeptikus az első időkben, Lorna talán kicsit befogadóbb, aztán, a foglalkozások hatására a boldog pár élete felkavarodni látszik, és talán a szerepük is megfordul : Peter egyre közelebb kerül Maggie-hez, aki egy igen furcsa kéréssel áll a fiú elé.

Amikor Elizabeth visszatér édesanyja otthonába, mert házassága tönkremegy, felidézi gyermekkori képzelt barátját, Fred-et, hogy megszabaduljon a traumától, amit a férje és munkája elvesztése jelent. A Fred által okozott felfordulás és káosz közepette Elizabeth kétségbeesetten igyekszik visszaszerezni férjét, és próbál visszatérni a normális életbe - komikus következményekkel.

Carol és Larry átlagos New York-i házaspár, akik hosszú évek óta élnek úgy, hogy fogalmuk sincs, kik laknak a szomszédban. Egy este azonban kénytelenek megismerkedni a mellettük lakó, kedves idős házaspárral, akik az aranylakodalmukra készülnek. Az esti trauma után másnap döbbenten értesülnek arról, hogy a boldognak és egészségesnek látszó idős hölgy szívinfarktust kapott és meghalt. Carol gyanakodni kezd, biztos benne, hogy a hölgyet a férje ölte meg. Gyanúját csak növeli, hogy a férfi túl vidámnak tűnik és egyre rejtélyesebben viselkedik.

Woody Allen ezúttal "idegen" területre merészkedik: Csehov tollára és Bergman kamerájára méltó drámát készített egy amerikai középosztálybeli család lassú széthullásáról. A középpontban három amúgy is súlyos problémákkal küzdő nővér áll, akik tehetetlenül szemlélik, hogy apjuk elválik lelkibeteg anyjuktól, s új kapcsolatot kezd. Az eladdig harsány poénokkal teletűzdelt vígjátékok szerzőjének elkönyvelt rendező ezzel a kortárs drámák területére tett kiruccanásával először mutatta meg a közönségnek a megszokottól gyökeresen eltérő, "véresen komoly" arcát. (port.hu)

Néhány jó barát az étteremben üldögélve fogadást köt: minden történetből lehet vidám és tragikus filmet írni. Itt van mindjárt Melinda figurája. A lány öngyilkosságot kísérel meg, sok nyugtatót vesz be, és mielőtt még elvesztené az eszméletét, bekopogtat régen látott barátaihoz, a manhattani művész házaspárhoz, akik éppen egy producer számára tartanak partit. A történet innentől kettéválik, és felváltva követik egymást a tragikus és komikus fordulatok. A két Melinda végigjárja szomorú, illetve vidám útját a bukásig vagy a megtalált szerelemig. (port.hu)

Danny Rose, a habókos impresszárió az 50-es évek showbizniszében halmoz kudarcot kudarcra reménytelen produkciók felkarolásával. Ám egy nap rámosolyog a szerencse: lecsúszott olasz énekes védence ismét befut. Dannynek már csak a maffiával és temperamentumosan közönséges barátnőjével, Tinával kell szembeszállnia. Ez utóbbi túl jól is sikerül... Keserédes történet az erkölcsileg győztes örök vesztesről. Humora ezúttal szelídebb, megbocsátóbb, nem harsány nevetésre, hanem félszeg mosolyra, tűnődésre és együttérzésre késztet.

Val Waxman, az egykori sztárrendező túl karrierje fénypontján reklámfilmek készítésével múlatja az időt, miközben végig a nagy visszatérésben reménykedik. Mikor felajánlják neki egy kasszasikernek ígérkező film rendezését, Val kapva kap az alkalmon. A gond csak az, hogy a nagy lehetőség közvetlenül ex-feleségétől és annak szeretőjétől érkezik, akik magánéletben és munkában is sikeres párost alkotva egy filmstúdióban dolgoznak. Feltörő érzelmei és a mardosó féltékenység következtében megtörténik a legrosszabb: Val a forgatás megkezdése előtt idegi alapon átmenetileg elveszti a látását. Barátai azonban, akik hisznek tehetségében, segítenek neki, hogy megpróbálhassa a lehetetlent: vakon megrendezni a filmet.