Egy madridi kórház negyedik emelete tizenöt éves kamaszok nevetésétől hangos, az éjszaka pedig kész rettegés a nyugalomra vágyó nővérek számára. A négy kamasz, Miguel Ángel, Izan, Dani és Jorge fiatal koruk ellenére már több fájdalmat éltek át mint a legtöbb felnőtt: túl vannak a kemoterápián, ketten a fél lábukat is elvesztették, életük állandó helyszíne pedig hónapok óta a kórház. A fiúk azonban rájöttek, csak úgy tudják elviselni ezt az állapotot, ha együtt, teljes életet élnek. Pizzát rendelnek éjszaka, tolókocsi-versenyt rendeznek az üres folyosókon, meglesik a fiatal lányokat, és a portással zenélnek. Nem félnek kimutatni érzéseiket, tizenöt évesen olyan intenzív barátságokat és szerelmet élnek át, melyet mások talán egész életükben nem tapasztalnak meg. Bátorságukkal, életszeretetükkel a felnőttek számára is példát mutatnak.