It is the year 2034 AD and Southeast Asia has been in the dark for the last three years, literally, because the sun hasn’t shone as a result of massive volcanic eruptions at the Celebes Sea in 2031. Madmen control countries, communities, enclaves and bubble cities. Cataclysmic epidemics razed over the continent. Millions have died and millions have left.

On December 19th, 1983, the dream was taken away. The most coveted trophy of all time, the Jules Rimet Cup disappeared from the headquarters of CBF, the Brazilian Football Association. Let me explain: every 4 years FIFA holds a Football World Cup. Back then, only a country that won the Cup three times could keep the trophy for good. This privilege was reserved to Brazil when they won for the 3rd time in 1970. The beautiful trophy was kept as a symbol of superiority in the headquarters of CBF, in Rio de Janeiro. “Jules and Dolores” is a pop comedy that tell us the real, preposterous and unusual story behind this theft.

The new film from Sergei Loznitsa (Maidan, The Event) is a stark yet rich and complex portrait of tourists visiting the grounds of former Nazi extermination camps, and a sometimes sardonic study of the relationship (or the clash) between contemporary culture and the sanctity of the site.

Buenos Aires. Exe, 25 years old, has just lost his job and is not looking for another one. His neighbors and friends seem as odd to him as they always do. Online, he meets Alf, a boy from Mozambique who is also bored with his job and who is about to follow Archie, another boy who has run away into the jungle. Through the dense vegetation of the forest, Archie tracks ants back to their nest. One of them wanders off course and comes across Canh, a Filipino, sitting on top of a giant heap of earth and who is about to go back to his strange, beautiful home town, where he too has a miserable job.

David is discharged from the army after serving for 27 years. He returns to his home and family after being distanced from them for years, and tries to find himself in his new civilian life. He believes that, like his friends who retired from the military before him, he too will find his way in some managerial position in the private sector, but he has difficulties adapting to the pace of the “new Israel”, a competitive culture obsessed with success and money.

After the India of Varanasi’s boatmen, the American desert of the dropouts, and the Mexico of the killers of drugtrade, Gianfranco Rosi has decided to tell the tale of a part of his own country, roaming and filming for over two years in a minivan on Rome’s giant ring road—the Grande Raccordo Anulare, or GRA—to discover the invisible worlds and possible futures harbored in this area of constant turmoil. Elusive characters and fleeting apparitions emerge from the background of the winding zone: a nobleman from the Piemonte region and his college student daughter sharing a one-room efficiency in a modern apartment building along the GRA.

Inmates at a prison in Rome rehearse for a performance of Shakespeare's Julius Caesar.

A Még egy év egy négy évszakon átívelő, megható történetet mesél el a boldog házasságban élő Tomról és Gerriről, valamint apró-cseprő gondokkal küzdő családjukról és barátaikról. Az életszagú történések a szerelem és a szeretet, az öröm és a szomorúság, a remény és a kétségbeesés, a társas kapcsolatok és a magány, valamint a születés és halál körül forognak…

Fabienne is a star; a star of French cinema. She reigns amongst men who love and admire her. When she publishes her memoirs, her daughter Lumir returns from New York to Paris with her husband and young child. The reunion between mother and daughter will quickly turn to confrontation: truths will be told, accounts settled, loves and resentments confessed.

Egy fiatal férfit mos partra a tenger, aki fejsérülése miatt amnéziában szenved. Egy csinos fiatal doktornő ellátja őt. Hamarosan kezdenek visszatérni a férfi emlékei, ám a múltbéli események miatt nyugalomra nem számíthat...

Eva vendégségbe hívja évek óta nem látott anyját, Charlotte-ot. Az elismert és gazdag zongoraművész nem tudta, hogy lánya maga mellé vette fizikailag és értelmileg hátráltatott húgát, akit még ő helyezett el egy intézetben. Azonban nem csak emiatt támad feszültség köztük, hanem a gyermekkor és az elmúlt évek során ki nem beszélt véleménykülönbségek, indulatok és érzelmek okán. Ingmar Bergman egyetlen olyan filmjében, amelyben Ingrid Bergman a főszereplő, mértani pontosságú pszichológiai leírását adja a sérült anya-lány kapcsolatnak.

One dark night during the early phases of WWII, the Italian Royal Navy submarine Cappellini sinks an armed merchant ship sailing with lights out. At that moment, its commander Salvatore Todaro makes a decision that was destined to go down in history: to save the 26 shipwrecked Belgians who otherwise would have drowned in the middle of the Atlantic Ocean and disembark them at the nearest safe harbor. To make room for them on board his submarine, he is forced to navigate on the surface of the water for three days, visible to the enemy forces and endangering his life and that of his men.

Jeff Costellót könnyű megismerni acélosan hideg tekintetéről. Ellentmondásos személyiség, akinek egy rendkívüli tulajdonsága van: páratlanul gyorsak a reflexei. Mielőtt elindul az éjszakai mulatóba, gondosan alibit szerez magának. A bárban nem találkozik senkivel. Háromszor húzza meg a ravaszt és a férfi holtan esik össze. Ám távozás közben Jeff beleütközik a zongoristanőbe, akinek feltűnik a rohanó férfi. Jeffet a rendőrség letartóztatja, de később bizonyíték hiányában kénytelen elengedni. Gondjait szaporítja, hogy megbízója úgy dönt, nem fizet, sőt inkább végez vele. A terv végül is nem sikerül, így Jeff még egyszer visszamegy a mulatóba. Tudni szeretné, ki akarta eltenni láb alól a tulajt. Újabb munkát ajánlanak neki, és érzi, szorul körülötte a hurok. Besétál a csapdába: visszamegy a mulatóba...

Pazu, az árva és Sheeta, az égből pottyant lány fel akarják kutatni a mesés repülő civilizációt, de a gonosz, pénzéhes ügynök, Muska a nyomukba ered, így kénytelenek lesznek megmenteni.

Egyenként eltűnnek egy kisvárosból a gyerekek. Derry gyászol, azután elfeledkezik a tragédiáról, csak hét gyerek képtelen kiverni a fejéből a rettegést. És a bohócot, aki talán felelős mindazért a megmagyarázhatatlan szörnyűségért, ami történt. Ha ők heten idejében megértik, mi is történik velük, akkor talán megállíthatják a gonoszt... akinek ezúttal piros krumpliorra, és hatalmas, színes cipője van.

A "Nagy ember" William Randolph Hearst volt, az Aranypolgár pedig alig leplezhető gúnyrajz a század első, hihetetlen hatalommal bíró sajtómágnásáról."Rózsabimbó" - ez az utolsó szava a palotájában magányosan haldokló milliomosnak, s ezen a nyomon indul el egy újságíró, hogy megfejtse e páratlan karriert befutott ember titkát. A főszereplő Charles Foster Kane, aki arra született, hogy nagy ember legyen. Egyszerű emberként indult, de kis szerencsével mindig felismerte a környezetében lévő lehetőségeket és képes volt azt saját hasznára fordítani. Újságjai voltak, rádióállomásai, a közvélemény kiszolgálója és befolyásolója volt. Kane története, aki alulról kapaszkodott fel és ezt "elfelejtette", egy csapásra mindent elveszített. Magányosan halt meg - pedig halhatatlannak tűnt -, és vele együtt gazdagsága, hatalma és dicsősége is.

A filmeposz 56 évet ölel fel a 79 évesen merénylet áldozatává lett, legendás indiai vezető, Mohandas Karamchand Gandhi életéből. 1893-ban pár hónapra Dél-Afrikába érkezik az Angliában végzett, 24 éves családos indiai ügyvéd, Gandhi. A személyes méltóságát és igazságérzetét egyaránt sértő faji megkülönböztetés olyannyira megdöbbenti, hogy úgy érzi, tennie kell valamit. 21 év fáradságos küzdelme után az indiaiak és a színes bőrűek egyenlőségéért indított erőszakmentes küzdelem, a Satyagraha ideológusává és vezérévé érett. Ekkor kapta a "Mahatma" nevet, amely Indiában "nagy lelket" jelent.

Ki-taek családja igazi semmirekellőkből áll. Ők mindig a könnyebbik utat választják – bármit megtesznek, csak dolgozni ne kelljen. Irigykedve nézik a Park család fényűző életmódját, és ördögi tervet eszelnek ki, hogy a közelükbe férkőzzenek. Azonban természetesen semmi sem a családfő tervei szerint alakul.

Igazi szupercsapatot láthatunk akció közben Stanley Kubrick kitűnő filmjében, amelynek tárgya a vietnami háború és az a folyamat, amely során a katonák lassan elvesztik emberi mivoltukat és gyilkológépekké válnak. Hőseink egy kőkemény kiképzőtábor kellős közepén találják magukat, ahol egy állati kegyetlenségű őrmester veszi őket kezelésbe, aki pitbullagyával pusztán háborús nyersanyagot lát a kiképzendő újoncokban. Az Acéllövedék nem babazsúrokon való vetítésre készült: a cselekmény durva, a történet erős, a párbeszédek humora gyilkos. És mint oly kevés film, Kubrick alkotása - mutassa bár épp a kíméletlen alapkiképzést vagy a hue-i csata rémálmát - minden pillanatában telibe talál.

A történet a múlt század végén játszódik Londonban. Az álomjelenetek, melyek az elefántember születését magyarázzák (John Merrick anyját terhességének nyolcadik hónapjában ledöntötte egy elefánt), a gépek mellett dolgozó munkások testéről felismerhetetlen közelségből készült képekbe tűnnek át. Egy formátlan anyag önmozgásából a kozmikus szörnyűség születik. Ebbe a világba merül alá a londoni kórház fiatal sebésze, Frederick Treves, hogy megértse a rejtélyt...