A színésznő Anne fotóriporter barátja épp Koszovóban dolgozik. Közben a férfi öccse, Jean, aki torkig van a vidéki élettel beköltözik Anne párizsi lakásába. Jean egy nap megvetően odadob egy összegyűrt papírfecnit az utcán kolduló román bevándorlónak, Marianak. Ez a jelenet annyira felháborít egy véletlenül arra járó fekete bőrű tanárt, hogy leszidja Jeant, és megpróbálja rávenni, kérjen elnézést a nőtől. A két férfi végül összeverekszik, és a kiérkező rendőrök letartóztatják az afrikait, Mariat pedig visszatoloncolják Romániába. Hazaérkezése után Marianak el kell számolnia férjével, miért nem küldte haza az összekoldult pénzt. A film a szereplők sorsát követi felváltva, mozaikszerűen. Egy történet a véletlenről, mely emberek egész életét megváltoztathatja.

In the center of the story is the life of the indigenous people of the village Bakhtia at the river Yenisei in the Siberian Taiga. The camera follows the protagonists in the village over a period of a year. The natives, whose daily routines have barely changed over the last centuries, keep living their lives according to their own cultural traditions.

The love story of an abused English girl and a Chinese Buddhist in a time when London was a brutal and harsh place to live.

A kamasz Bennyvel nem törődnek a szülei. A tizennégy éves srác minden idejét videózással és kamerázással tölti. A képernyőn a brutális, erőszakos felvételeket szereti nézi, vagy az ablakból eléje táruló látványt rögzíti kamerájával. Számára minden, ami videóra van rögzítve, jobb és valóságosabb, mint amit a szemével lát. Különösen az általa felvett disznóölés képeit elemzi, sokszor megnézi, lelassítja, visszapörgeti. A videokölcsönzőben megismerkedik egy lánnyal, akit felhív a lakásukra. Azután hidegvérrel megöli, miközben mindezt videóra veszi. Később a felvételt megmutatja a szüleinek.

A radikális csoport igehirdetése elsősorban a túlnépesedés ellen szól, szerintük a világ pusztulását végül az okozza majd, hogy olyanokat tart ki a világ, akikre semmi szüksége. Bill elhatározza, hogy az ő sajátos módszereivel korrigálja ki azt, amiről mások csak beszélnek. Hosszú készülődés után eljön a nagy nap, az ősök elmennek dolgozni, Bill pedig "páncélba" öltözik, magához vesz néhány gépfegyvert és bombát és nekilát, hogy az az ember legyen aki nemcsak beszél az elképzelésiről, de tesz is értük és emellett még könnyű pénzhez is jut. Bill terve tökéletes, a nap minden perce ki van számolva. Gátlástalanul leöl bárkit aki az útjába kerül, mindezt úgy, hogy talán sosem derül ki ki a tettes, ugyanis mire a szülei hazaérnek, már ő is otthon lesz.

„Körülöttünk a világ, s mi a közepén, vakon.” A Happy end pillanatkép egy nagypolgári európai család életéből. Anne Laurent a dinasztia motorja, ő az egész családnak otthont adó Calais-i kúria és birtok úrnője. Apjától, az egyre inkább leépülő Georges-től nemrég vette át a családi építőipari cég vezetését, és eljegyzésére készülődik egy sikeres brit üzletemberrel. Egy nap azonban fiának, az alkoholista Pierre-nek a nemtörődömsége miatt súlyos baleset történik az egyik építkezésen, és ennek következményeivel bíróság előtt kell elszámolnia. Öccsével, Thomasszal is egyre nehezebben értik meg egymást: a férfi a felszínen kedélyes férj és mintaapa, de kiderül, hogy sötét titkokat rejteget. Amikor hirtelen megérkezik a házba Thomas első házasságából született, 12 éves lánya is, a feszültség tapinthatóvá válik.

A hallgatag, igénytelen és szorgalmas fiatal lány, Sophie személyében ideális cselédet talál a gazdag liberális polgárcsalád. A lány problémáira, jelenlétére senki sem szentel figyelmet, egyedüli támasza az agresszív postáskisasszony, Jeanne. Csakhamar kiderül azonban, hogy az okos és ravasz postáskisasszonynak Sophie csak ürügy arra, hogy bejusson a lány gondjaira bízott házba. Az egyszerű sorból származó, és nem éppen makulátlan előéletű háztartási alkalmazott és a szintén kétes múltú postáskisasszony úgy érzi, eljött a bosszú ideje az őket megalázó társadalmat megszemélyesítő családdal szemben... Chabrol ezúttal is a mindennapi bűnről, s erkölcsről szól. Ezt a történetét sem sorolhatjuk a bűnügyi filmek kizárólagos kategóriájába, művei inkább nevezhetők - ahogyan kritikusai próbálták megfogalmazni - csak Chabrolra jellemző "bűnfilmeknek". Claude Chabrol, az egykori újhullámos rebellis félszáz film után az egyenletes francia minőség megtestesítője lett.

"Csak semmi cicó, nálam van a stukker!" - teszi le névjegyét elfuserált bankrablása nyitányaként a törékeny, félszeg baltimore-i srác, Virgil Starkwell, aki 25 éves korára azzal teszi magát hírhedtté, hogy öt álnév alatt tartja nyilván a rendőrség. Tanulmányai helyett kényszerűségből adta bűnözésre a fejét, hogy magát és kis családját is eltarthassa, hamar bebizonyosodik azonban a bűnelkövetésre való tökéletes alkalmatlansága, így a kétbalkezes bankrabló gyakorta börtönbe, s még gyakrabban - főleg a nézők számára! - humoros helyzetekbe kerül...

Georges, a befutott televíziós műsorvezető és felesége, Anne a sikeres és elégedett emberek életét élik. Ám egy nap, valami megzavarja a családi idillt - az ajtajuk előtt egy rejtélyes videokazettát találnak. A felvételeken saját magukat látják, valaki rejtett kamerával lefilmezte őket. A döbbent házaspárnak fogalma sincs arról, hogy ki és milyen szándékkal készíthette a videót. Az igazi játszma csak most kezdődik. Újabb videokazettát kapnak, melyet egyre több követ, olyan felvételekkel, amelyek zavarbaejtően intimek és egyre személyesebbek. Georges megpróbálja kinyomozni, hogy ki lehet az egyre fenyegetőbb történések mögött. A szálak saját múltjához vezetik vissza, és olyan titkok kerülnek napfényre, amelyek alapjaiban rendítik meg a biztonságosnak hitt élet falait, amelyet Anne-nel maguk köré emeltek.

Leon Kaufman fotográfus, akinek provokatív, a város éjszakai életét bemutató gyűjteménye felkelti egy híres galériatulajdonos, Susan Hoff érdeklődését is. Amikor a nő meglátogatja, arra bíztatja hogy próbáljon meg félelmetesebb, az emberi természet igazán sötét oldalát bemutató felvételeket készíteni - ha sikerül, következő kiállításán szívesen be is mutatja őket. A siker reményében Leon megszállottan elkezd anyagot gyűjteni, mígnem az útja Mahogany, a brutális éjszaki metrós gyilkos elé nem vezeti.

Vannak filmek, amelyek beépülnek életünkbe, hiába változik az idő, az ízlés és a technika, kopásmentesen szépek maradnak, akárcsak legigazabb emlékeink. Ha csak úgy véletlenül meghalljuk Nino Rota filmzenéjének azt a bizonyos feledhetetlen dallamát, máris felidéződik bennünk a megrázó, mégis felemelő történet az édes, bolondos, csupa lélek Gelsomináról, az erőszakos, durva érzelmeket megvető Zampanóról, meg a mindentudó bolondról, aki megtanítja Gelsominát arra a bölcsességre, hogy minden létezésnek értelme van itt a földön.

A negyvenéves Erika Kohut a bécsi Zeneakadémia zongoratanára. Édesanyjával él, aki szeretetével zsarnokoskodik fölötte, nem hagy számára semmi önállóságot. A megközelíthetetlen és hideg fiatal nőnek van egy szenvedélye: szabad idejében titokban pornómozikat és peep show-kat látogat. Elfojtott szexualitása önpusztító és mazochista jellemvonásokat hoz felszínre. Egy nap azonban egyik tanítványa elhatározza, hogy meghódítja.

Monty Brogan számára vészesen fogy az idő - 24 órán belül börtönbe vonul, hogy letöltse hétéves büntetését. Manhattan egykori királyaként Montynak most búcsút kell vennie attól a világtól, amely megnyitotta előtte az utat New York legmenőbb klubjaiba, de amely megfosztotta legközelebbi barátaitól. Utolsó szabadon töltött napján Monty újra felkeresi apját, aki soha nem hagyta cserben, és találkozik két régi jóbarátjával, Jacobbal és Slaughteryvel. Vele van barátnője, Naturelle is - talán éppen ő volt az, aki feladta a rendőrségnek... Az elismert rendező, Spike Lee (Szemet szemért, "Malcolm X") ezúttal egy olyan, nehéz életű emberről beszél, akit rengeteg kétely gyötör azzal kapcsolatban, hogyan is juthatott idáig, miközben az utolsó utáni pillanatban is küzd, hogy visszanyerje egykori énjét...

Szünidei idill: mama (Susanne Lothar), papa (Ulrich Mühe), és kisfiuk egy tóparti házban. Váratlanul egy golfruhás, fehér kesztyűs férfi jelenik meg az ajtóban. Eltereli a háziasszony figyelmét, amíg egy másik férfi is belép. A család egy pillanat alatt az erőszak áldozata lesz. És velük együtt a néző. Mert Haneke filmjét nézve nem leljük élvezetünket az áldozatok és a tettesek közötti véres játékban. Haneke fájdalmat akar okozni nekünk. Közelről mutatja az indíték és magyarázat nélküli erőszakot. Azt akarja bizonyítani, hogy az igazi erőszak nem konzumálható.

A "Nagy ember" William Randolph Hearst volt, az Aranypolgár pedig alig leplezhető gúnyrajz a század első, hihetetlen hatalommal bíró sajtómágnásáról."Rózsabimbó" - ez az utolsó szava a palotájában magányosan haldokló milliomosnak, s ezen a nyomon indul el egy újságíró, hogy megfejtse e páratlan karriert befutott ember titkát. A főszereplő Charles Foster Kane, aki arra született, hogy nagy ember legyen. Egyszerű emberként indult, de kis szerencsével mindig felismerte a környezetében lévő lehetőségeket és képes volt azt saját hasznára fordítani. Újságjai voltak, rádióállomásai, a közvélemény kiszolgálója és befolyásolója volt. Kane története, aki alulról kapaszkodott fel és ezt "elfelejtette", egy csapásra mindent elveszített. Magányosan halt meg - pedig halhatatlannak tűnt -, és vele együtt gazdagsága, hatalma és dicsősége is.

Ki-taek családja igazi semmirekellőkből áll. Ők mindig a könnyebbik utat választják – bármit megtesznek, csak dolgozni ne kelljen. Irigykedve nézik a Park család fényűző életmódját, és ördögi tervet eszelnek ki, hogy a közelükbe férkőzzenek. Azonban természetesen semmi sem a családfő tervei szerint alakul.

Kumandra, ahol emberek és sárkányok egykor harmóniában éltek egymás mellett. Amikor azonban egy gonosz erő fenyegette a vidéket, a sárkányok feláldozták magukat az emberiség megmentése érdekében. Most, 500 évvel később ez a gonosz visszatért, s egy magányos harcosra, Rayára hárul a feladat, hogy felkutassa a legendás utolsó sárkányt, aki egyesítheti a széthullott földet és megosztott népeit.

Az Irakban dolgozó amerikai bombaosztag tagjai talán a világ legveszélyesebb munkáját végzik. Nap mint nap bombákat hatástalanítanak a háborús övezet kellős közepén. Életük azon múlik, hogy sikerül-e a megfelelő zsinórt elvágni idejében, mielőtt valaki felrobbantaná az elrejtett tölteteket. Számukra Bagdadban mindenki potenciális ellenség, ezért belső konfliktusaik ellenére össze kell tartaniuk. William James bombaspecialista őrmester megszállottan nem vesz tudomást a halál közelségéről társaitól eltérően, akik egyszerűen csak túl akarják élni a már alig néhány napos küldetést. Összebarátkozik egy helyi kisgyerekkel, Beckhammel, és amikor egy bombaraktárban hozzá hasonlító holttestre bukkan, keresni kezdi a tetteseket.

J. Robert Oppenheimer története, aki a Manhattan Terv vezetőjeként, az első atomfegyver létrehozásáért volt felelős a II. világháború idején.

Bob Harris és Charlotte amerikaiak, s mindketten éppen Tokióban -egy számukra teljesen idegen kultúra világában- tartózkodnak. Bob filmsztár, aki egy whisky-reklám forgatására érkezett a városba, Charlotte pedig megszállottan munkamániás fényképész férje nyomában lohol. Az álmatlanság valahogy egymás mellé sodorja a két elveszett embert: Bob és Charlotte útjai egy éjszaka a luxusszálló bárjában keresztezik egymást. A véletlen találkozásból rövidesen meglepő, titokzatos barátság szövődik a középkorú filmszínész és a hamvasan fiatal lány között. Charlotte és Bob együtt kószálva fedezik fel Tokiót, s a helybéliekkel való találkozások révén számos harsányan vidám élményben lesz részük. Végső soron pedig valami újat fedeznek fel: az élet lehetőségeibe vetett friss hitet.