A Midwestern husband and father announces his plan to have a sex change operation.

A "Nagy ember" William Randolph Hearst volt, az Aranypolgár pedig alig leplezhető gúnyrajz a század első, hihetetlen hatalommal bíró sajtómágnásáról."Rózsabimbó" - ez az utolsó szava a palotájában magányosan haldokló milliomosnak, s ezen a nyomon indul el egy újságíró, hogy megfejtse e páratlan karriert befutott ember titkát. A főszereplő Charles Foster Kane, aki arra született, hogy nagy ember legyen. Egyszerű emberként indult, de kis szerencsével mindig felismerte a környezetében lévő lehetőségeket és képes volt azt saját hasznára fordítani. Újságjai voltak, rádióállomásai, a közvélemény kiszolgálója és befolyásolója volt. Kane története, aki alulról kapaszkodott fel és ezt "elfelejtette", egy csapásra mindent elveszített. Magányosan halt meg - pedig halhatatlannak tűnt -, és vele együtt gazdagsága, hatalma és dicsősége is.

A szürke kis irodakukac, "Buddy" Baxter egyszerűen képtelen nemet mondani, amikor főnökei nógatják: engedje át legénylakását holmi alkalmi légyottokhoz. Mivel fél, hogy végképp elvágja magát a munkahelyén, jobb meggyőződése ellenére ismét és ismét enged - mígnem egy este ott találja a lakásán közvetlen főnöke elhagyott szeretőjét, aki bánatában kis híján öngyilkos lett. Miss Kubelik, a liftes lány az illető, akibe titkon Baxter maga is szerelmes. Most két legyet üthet egy csapásra: megmenti imádottja életét, s életében első ízben a szavát is felemeli mind a lány, mind a maga érdekében.

A film középpontjában olyan apácák állnak, akik a messzi Himalájában, egy hegyi falu hajdani bordélyházából akarják kialakítani a rendházukat. Powell filmjében nem csupán és nem elsősorban a Férfi (akit ez esetben David Farrar alakít a helytartó, Mr. Dean szerepében) a világi kísértés megtestesülése – a Fekete nárciszban tényleg a világ az, amely megkísérti és elbizonytalanítja hivatásukban az apácákat. A férfi és a szex, a házasság lehetősége a világi csábítások és örömök kvintesszenciája. A Fekete nárcisz mégis túlmutat ezeken (igaz, ebben a filmben is találkozhatunk olyan apácával, akit konkrétan Mr. Dean vonzereje kerget az őrületbe) – a buja természet, az egzotikus helyiek, a bordély festményei, az állandóan süvítő szél, olyan hatások, melyek alól a nővérek nem vonhatják ki magukat.

A filmeposz 56 évet ölel fel a 79 évesen merénylet áldozatává lett, legendás indiai vezető, Mohandas Karamchand Gandhi életéből. 1893-ban pár hónapra Dél-Afrikába érkezik az Angliában végzett, 24 éves családos indiai ügyvéd, Gandhi. A személyes méltóságát és igazságérzetét egyaránt sértő faji megkülönböztetés olyannyira megdöbbenti, hogy úgy érzi, tennie kell valamit. 21 év fáradságos küzdelme után az indiaiak és a színes bőrűek egyenlőségéért indított erőszakmentes küzdelem, a Satyagraha ideológusává és vezérévé érett. Ekkor kapta a "Mahatma" nevet, amely Indiában "nagy lelket" jelent.

A történet a múlt század végén játszódik Londonban. Az álomjelenetek, melyek az elefántember születését magyarázzák (John Merrick anyját terhességének nyolcadik hónapjában ledöntötte egy elefánt), a gépek mellett dolgozó munkások testéről felismerhetetlen közelségből készült képekbe tűnnek át. Egy formátlan anyag önmozgásából a kozmikus szörnyűség születik. Ebbe a világba merül alá a londoni kórház fiatal sebésze, Frederick Treves, hogy megértse a rejtélyt...

Kurosawa a középkori Japánba helyezte át, de híven követte a Macbeth cselekményét, s formailag bravúros filmet alkotott. A hatalomvágy, a gátlástalanság és a félelem diktálta cselekvések a misztikus horror egységes folyamatává szerveződnek, festői eszközökkel érzékeltetve "azt a filozófiai dilemmát, miszerint az önmegvalósításhoz ambíció szükséges, az pedig gonoszsághoz vihet, és szembefordíthatja az embert embertársaival"

Ez a velencei fesztiválon nagydíjjal kitüntetett, rendkívül szép és mozgalmas (420 vágást tartalmazó!) film hozta meg a világhírt Kurosawának, és keltette fel a nyugati közönség érdeklődését a japán film iránt. A XII. századi polgárháborúk sújtotta Kiotóban vagyunk. A címadó romos kapu alatt várja az eső elálltát egy buddhista pap, egy közember és egy szamurájgyilkosság tanújaként kihallgatott favágó. A szamuráj halálának s felesége megerőszakolásának esetét különbözőképpen adja elő a gyanúsított bandita, Tajomaru és a többi résztvevő. Mégsem az igazság viszonylagosságáról van itt szó, hanem az emberek viszonyáról saját hazugságaikhoz. "A különböző értelmezések mögött az a félelem bújik meg, hogy az események másnak mutatják az elbeszélőt, mint amilyennek látni szeretné magát, hogy megsemmisítik dicsekvése alapját." (Berkes Ildikó)

Az idősödő költő és fiatal felesége egy nagy viktoriánus házban élnek vidéken. Egy nap egy idegen és felesége beköltöznek a házba, megzavarva a pár nyugodt életét...

A 90-es években a tanárként dolgozó Laurence elárulja barátnőjének, Frednek, hogy igazából nőnek érzi magát, és akként is szeretne élni. Esélyeik és önmaguk ellenében szembeszálnak barátaik előítéleteivel, felrúgják családjaik tanácsát és felülemelkednek a társadalom fóbiáin. Tíz éven át próbálnak együtt élni ezzel az átmenettel, nem tudván, hogy a hősies vállalkozás a szerelmükbe is kerülhet.

Hóborította kisváros fent az amerikai-kanadai határon. A helyi autókereskedő eredeti ötlettel akarja egyenesbe hozni zűrös pénzügyeit: két piti csirkefogóval elraboltatja feleségét, hogy váltságdíjat zsarolhasson ki apósától. Az emberrablók azonban az átlagnál is ütődöttebbek, s csak úgy mellékesen agyoncsapják túszukat. A komikus alaphelyzet véres tragédiába fordul - s az egészet az áldott állapotban lévő helyi seriffnőnek kell felgöngyölítenie.

Mozart és Salieri: a tehetség és a középszerűség ellentéte, örök harca sokakat megihletett már. Milos Forman szakított e művészi hagyományokkal. Filmje nem a középszerűség szívósságát és a zseni törékenységét ábrázolja. Az Amadeusban két súlyos egyéniség mérkőzik, ütközik meg. Forman Salierije cseppet sem kisszerű, csupán a tehetség félreismerhetetlen nagyvonalúsága hiányzik belőle. Az a fajta művészi és emberi természetesség, ami Mozartot igazán naggyá tette... Mozart halálos ágyánál Salierinek lassacskán megvilágosodik: hiába a düh és a görcsös akarás, a tehetség egészen más anyagból van. Mozarttal olyan ember távozott, aki valóban a teremtő kegyeltje volt.

Chaplin filozófikus és önirónikus filmje megannyi, mára klasszikussá lett poént vonultat föl a méltóságteljes cipőevéstől, a lírai zsemletáncig. A Vadnyugat hőskorában, aranyásók közt játszódó történet első részében bemutatott éhezést, lecsúszást s véletlen megmenekülést a másodikbeli felemelkedés tévútjai és az álmodozás követik, majd jön a tanulság: ebben a világban csoda mélkül nem számíthatunk embernek való életre és viszonzott szerelemre.

Egy középkorú férfi visszaemlékezik életére, gyermekéveire, családjára, kapcsolataira. Az emlékezet mozaikcserepei, mint tükörcserepek hullnak szét az időben. Az emlékezés előhívja a múltból azokat az alapvető etikai és morális problémákat, amelyek a tudatalattiból törnek a felszínre. Az önmagával való szembenézés, a permanens önreflexivitás állandó meditatív állapotot eredményez, amely szükségszerűen vezet el a tökéletes szellemi abszolútum, a hit kérdéséhez. Tarkovszkij önéletrajzi elemekkel átszőtt alkotása hitvallás a művészetnek az emberi lélekre gyakorolt hatásáról és a művészek morális felelősségéről.

Művészi és személyes válságának mélypontján Gustav von Aschenbach zeneszerző velencei utazása közben találkozik egy lengyel fiúval, Tadzióval. A fiú vélt tiszta ártatlansága annyira hat von Aschenbachra, hogy az önfeladásig rabja lesz a tökéletes szépségnek, és mindenüvé követi a fiút, hogy ne kelljen szenvednie közelségének hiányától. S végül ez lesz a végzete, Velencében ugyanis terjed a kolera. A zeneszerző a parton hal meg, utolsó pillantását a tengerből kiemelkedő fiúra vetve.

Ez a pite is olyan hatalmasat fog durranni, mint az eddigiek! A történet középpontjában ezúttal Erik Stifler, Matt és Steve unokatestvére áll, akinek eltökélt szándéka, hogy bármilyen áron is, de mindenképpen el akarja veszíteni a szüzességét. Persze a legifjabb Stifler a család idősebb férfitagjainak hagyatékát sem kótyavetyélheti el, így hát kénytelen indulni a kollégium meztelen futóversenyén. S az sem meglepő, hogy a számtalan próbálkozását a gyengébb nem képviselőinél, viccesebbnél viccesebb jeleneteken keresztül láthatjuk.

Ebben az akciókban gazdag, izgalmas filmben Michael Douglas tőle szokatlan szerepben jelenik meg. Egyszerű, hétköznapi tisztviselőt alakít, aki egy napon, egy reménytelennek tűnő forgalmi dugóban ücsörögve bekattan: kocsiját maga mögött hagyva gyalogosan elindul hazafelé. Kislányának születésnapja van, ezért olyan fontos idejében hazatérnie. A baj csak ott kezdődik, hogy a hazafelé vezető úton többen is az útjába kerülnek, és az akadályokra az elkeseredett, mindenre elszánt férfi agresszióval válaszol: útját holttestek és sebesültek sora jelzi. Hamarosan a rendőrséggel a nyomában menekül, és csak egyetlen ember van a városban, az ügyben nyomozó detektívfelügyelő, aki sejti, mi lehet az öldöklés hátterében.

A tizenhat éves Hubert a serdülőkor problémáival küszködik. Nem szereti az anyját, úgy érzi, Chantale valósággal őrületbe kergeti. A fiú megvetéssel viseltetik iránta, utálja a szakadt pulóvereit, a giccses dekorációit, az ételmaradékot a szája sarkában. Ugyanakkor - a többi tinédzserhez hasonlóan - ő sem őszinte vele, nem osztja meg vele a gondjait, problémáit, például azt, hogy a saját neméhez vonzódik. Ez a szeretet/gyűlölet kapcsolat az egész családra veszélyt jelent. Egy napon Chantale megelégeli az állandó összezördüléseket, és bentlakásos iskolába küldi Hubertet.

A tizenhárom éves Antoine Párizsban él a szüleivel. Nem elég, hogy szűkösen élnek, a szülei nem igazán törődnek vele. Az iskolában sem jobb a helyzet, a tanárai fásultak, közönyösek. Miután az anyját véletlenül rajtakapja a szeretőjével, Antoine a maga javára fordítja a helyzetet, engedményeket csikar ki tőle. Amikor gondjai támadnak a tanárával, nem megy többé iskolába. Ellopja az apja írógépét, hogy annak eladásából szerezzen pénzt, amivel leléphet otthonról. A dühös apa a rendőrökhöz fordul. Antoine végül nevelőintézetben köt ki.

A hatvanas évek eleje az ártatlanság évei voltak Amerikában, mielőtt Vietnam, a korrupció és a kábítószer mindent megváltoztatott. A középosztálybeli, kisvárosi fiatalok egyetlen szórakozása az autó, a szex és a rockzene. Miközben bömböl a rádióból a rock and roll, a főutcán autóznak föl-alá a papa autójával, nőre vadászva. Két jó barát elhatározza, hogy mielőtt másnap reggel elutaznak a főiskolára, még egyszer utoljára ők lesznek az éjszaka császárai. A lazán összekapcsolódó epizódokból álló történet valamennyi főszereplője egyetlen éjszaka találkozik a nagy változással.