A crime comdey directed by Peter F. Bringmann.

A post-modern theater adaptation of a classic Greek tragedy takes place in a central theater of Athens. Like every night, the audience take their seats and the play begins. Suddenly, the lights on stage go out. A group of young people, dressed in black and carrying guns, come up on stage. They apologize for the interruption and invite people from the audience to participate on stage. The play resumes with a main difference; life imitates art and not the opposite.

Actor Nicolas Bro reigns supreme in the role of Nicolas Bro – a man intent on making a film about himself. After his director friend Christoffer Boe lends him a camera, his selfmonitoring is so hair-raisingly private that it becomes impossible to separate fact from fiction.

A fényképész Alex egy nap odalép egy koppenhágai kocsmában a gyönyörű Aimée-hez, és Rómába invitálja a meghökkent nőt. A véletlen találkozás vége szenvedélyes szerelem, de a körülöttük lévő világ, a dán főváros mindent megkavar. Alex lassacskán ráébred, hogy a valóság és a képzelet határai teljesen elmosódnak, és a férfinak el kell döntenie, hogy milyen messzire képes elmenni az igaz szerelemért? A filmmel 2003-ban a Cannes-i Filmfesztiválon Christoffer Boe rendező elnyerte a legjobb első filmért járó Arany Kamera díjat, s ez Európai Filmdíjak közül pedig az Év Európai Felfedezettje kitüntetéssel jutalmazták.

Négy koppenhágai bűnöző lelép a gengszter főnök 4.000.000 koronájával . Barcelonába próbálnak menekülni , de kénytelenek megállni vidéken. Egy kis falu határában lévő elhagyatott, romos egykori vendéglőben húzódnak meg hetekig . Lassan mindannyian rájönnek, hogy szeretnének ott maradni, új életet kezdeni . Az elképzelt új jövő megtestesülése a közösen felújított és üzemeltetett fogadó.

Swedish efficiency researchers come to Norway for a study of Norwegian men, to optimize their use of their kitchen. Folke Nilsson (Tomas Norström) is assigned to study the habits of Isak Bjørvik (Joachim Calmeyer). By the rules of the research institute, Folke has to sit on an umpire's chair in Isak's kitchen and observe him from there, but never talk to him. Isak stops using his kitchen and observes Folke through a hole in the ceiling instead. However, the two lonely men slowly overcome the initial post-war Norwegian-Swede distrust and become friends.

Az újnáci Adamot 12 hét közmunkára ítélik. A büntetést a jólelkű pap, Iván közösségében kell letöltenie. A csupa furcsa alakból álló társaság kíváncsian tekint a jövevényre, akinek célja felforgató jellegű - a paplak kertjének büszkeségét, az almafát veszi célba, almatortát akar sütni. Ám hiába Ádám eltökéltsége, az almafa termése ki van téve a madarak és a kukacok támadásainak, ráadásul villám is sújtja. Ivan úgy véli, az ördög packázik velük, Adam szerint viszont mindez Isten műve, hiszen a gonosz talán nem is létezik.

A film két párról szól, arról, hogy milyen váratlanul és készületlenül éri őket, amikor az élet törékenységével szembesülnek. Hogyan reagálnak? Szerelmük kiállja-e a szakítópróbát? Cecilie (Sonja Richter) és Joachim (Nikolaj Lie Kaas) fiatalok és szerelmesek. Készülnek összeházasodni, előttük áll az élet. De a dolgok rosszra fordulnak, és hirtelen minden a feje tetejére áll. Nem csak Cecilie és Joachim számára változik meg minden, hanem Marie (Paprika Steen) és Niels (Mads Mikkelsen) életében is. A kapcsolatok addig átlagos szövésű szálai egy baleset következtében teljesen összekuszálódnak. Joachim lebénul, menyasszonya, Cecilie pedig beleszeret annak a nőnek a férjébe, Nielsbe, aki a balesetet okozta...

Kiváló dráma, egy fémdoboz belsejéből. Az egész történet egy tankban játszódik, a libanoni háború idején. Klausztrofóbiás hangulat ezerrel. Szinte a néző is érzi a pállott szagokat, és a hőséget, mely a tankban uralkodik. A külvilágot a járgány célkeresztjén keresztül látjuk, egy olyan katona szemével, aki egyáltalán nem akarja meghúzni a ravaszt; paradox helyzet ez, a gyilkolásra hivatott szerkezeten keresztül láthatjuk a háború borzalmait. Azokat a borzalmakat, melyek a szereplőkre is nagy hatással vannak - bár ők maguk nem szenvedik el az egyszerű bokorugrók megpróbáltatásait, az arcukon ott van minden. Gyakoriak a filmben a szuperközeli beállítások - ezek teret adnak a kiváló színészi alakításoknak. Csak a film végén szabadulunk ki a külvilágba, egy rendkívül hangulatos beállítás erejéig.

A 28 éves Nicolas Winding Refn trilógiájának e második fejezete a nemzetközi sikert aratott Pusher (Törtető) után az emberek valóságba való kapaszkodásáról szól. A Bleeder egy emberi tragédia története, mely megrengeti Leo és Louise szerelmét, amikor a lány teherbe esik. Ez ugyanis agresszív önutálatot vált ki Leóból, s ezzel kapcsolatuk fokozatosan szétesik. Louise oltalmazó természetű bátyja, Louis rettenetes bosszút forral. A film másik hőse Lenny, aki a filmeken keresztül szemléli a világot, s szerelmes lesz Leába, aki a maga részéről egy a fikcióban meglelni vélt másfajta valóságról, s szerelemről álmodik. A film csodálatos színekből, gyönyörű cinemascope képekből áll össze. A helyenként igen véres dráma a rendező film iránti szenvedélyét tükrözi, ugyanakkor mélyen és emberien, egyszerűen és őszintén tárja elénk a történet középpontjában álló emberi tragédiát.

A vállalkozó szellemű James meghívja a három barátját, hogy menjenek vele egy nyugat-walesi kirándulásra. A meggondolatlan utazás olyan nehézségekkel, találkozásokkal és érzelmi megpróbáltatásokkal szembesíti őket, amely próbára teszi a fizikai és a lelki erejüket. Miles számára a kirándulás a lehangoló valósággal való küzdelmet jelenti. Davynek a közös erőfeszítést, az összefogást, míg Billnek menekülési lehetőséget kínál az elkövetett hibái elől, illetve a kényelmes csapdából, amelyet az élete jelent. Az utazás során a négy ifjú minden egyes lépéssel távolabb kerül a múlttól, és közelebb egy szép új világhoz, amely a barátságukon alapul.

Egy dán katonai különítmény tagjai otthonuktól távol, Afganisztánban teljesítenek szolgálatot, ahol a helyi civileket védik a szélsőséges radikálisokkal szemben. Egy rutinküldetés közben a század komoly harcokba keveredik. Hogy embereit megmentse, századparancsnokuk olyan döntést hoz, amelynek rendkívüli következményeit neki kell elviselni - valamint otthon maradt családjának. Felesége és három gyermeke pedig türelmetlenül várja haza a férfit.

Egy képzeletbeli országban játszódik a történet, ahol polgárháború dúl. A zenészházaspár, Eva és Jan a háború kitörésekor egy távoli szigetre menekülnek. Parasztgazdaságot alapítanak, kezdik megszokni a mezei munka idilljét. A távolban folyó véres események azonban hozzájuk is elérnek. A film keletkezésének hátterében Bergman személyes kétkedésének élménye fogalmazódik meg, amikor fiatalon arról faggatta önmagát, hogyan viselkedett volna, ha a háború alatt a németek Svédországot is megszállják.

Arvid banktisztviselő, aki nem különösebben izgalmas hapsi, a barátnője szerint egyenesen a világ legunalmasabb embere. A férfi egy napon úgy dönt, hogy kirabolja a bankot, ám ez nem a tervei szerint történik. Később Arvid elhatározza, hogy kirabol egy pénzszállító autót, ám ehhez a munkához a rég nem látott bátyját kell megkeresnie, mivel ő az egyetlen bűnöző, akit ismer, és egyébként sem tudja, hogy kell az ilyesmit csinálni. A testvérek terve hamar megszületik. Vajon sikerül végrehajtaniuk amit kiötleteltek?

A Ház megváltozott, most még félelmetesebb, mint korábban. Amikor a kísérteties épület ismét egy csapat gyanútlan látogatót fogad, a Gonosz lendül fáradhatatlan, könyörtelen akcióba. A szadista Dr. Vannacutt (Jeffrey Combs) és az elmegyógyintézetben elhunyt betegek szellemei csapdába ejtik új vendégeiket. Ha csak rajtuk múlik, a Házból ezúttal senki sem szabadul élve.

Wenders és Ry Cooder 20 éve ismerik egymást. Cooder olyan filmeknek komponálta a zenéjét, mint a Párizs, Texas, vagy Az erőszak vége. Ez utóbbi közös munkájuk során Cooder gyakran lelkendezett kubai útjáról, ahol néhány öreg, feledésbe merült kubai muzsikussal készített felvételeket. A lemez "Buena Vista Social Club" címen jelent meg és világszerte több millió példányban kelt el, majd Grammy-díjat is kapott. Ry Cooder 1998 elején ismét Kubába utazott, hogy szólólemezt készítsen Ibrahim Ferrerrel, aki egyike volt Buena Vista Social Club zenészeinek. Erre az útjára elkísérte egy kis forgatóstábbal Wim Wenders, aki megörökítette munkájukat a stúdióban, valamint mindennapi életüket Havannában. A filmezés Amsterdamban folytatódott, ahol a zenészek két koncertet adtak, majd nyáron New York-ban végződött, a legendás Carneige Hall-beli diadalmas fellépésükkel.

Négy - kitűnő színészek alakította - értelmiségi polgár összeszokott együttesként látogat el egyikük vidéki házába, hogy ott zavartalanul elégíthessék ki kifinomult ínyenc vágyaikat néhány meghívott prostituált, majd az ott marasztalt helybéli tanítónő társaságában. Az ínycsiklandó gasztronómiai élvezet állati zabálássá fajul, párhuzamosan a rafinált szexuális örömszerzés elfajulásával. Nyilvánvaló, hogy az az emberi bomlás, amely az élvezetek ilyen hajszolásában kulminál, önpusztításhoz, halálhoz vezet, amit csak a más alkatú - ebbe az életformába csupán belekóstoló - nő élhet túl. Ferreri itt vetette fel talán a legerőteljesebben - és kétségtelenül a legsokkolóbban - az általános emberi lealacsonyodás problémáját, amely oly jellemző tárgya volt a posztmodern filmeknek.

Egy Quebec környéki falucskában megváltoztak a dolgok. A helyik valahogy nem a régiek többé, különös és vérfagyasztó szórakozást találtak maguknak.

Miután Jacques Mesrine kiszabadult a börtönből, nagypályás gengszter lett. Nevéhez fűződnek Franciaország és Kanada legnagyobb bankrablásai, emberrablásai, minden lépését gyönyörű nők és golyózápor kísérte. Hírhedt tetteit különleges személyisége tette igazán emlékezetessé: már életében legendává vált. Jacques Mesrine lett az első számú közellenség, aki szenzációs, provokatív gaztettekkel növelte hírnevét. Broussard nyomozó vezetésével rendőrök hada nyomozott utána, mígnem 1979 novemberében Párizsban, a nyílt utcán leszámolnak vele.

A harmincas évek gazdasági válsága idején részeges, munkanélküli férjének brutalitása és pincérnői állásának unalma elől Cecilia a mozi csillogó álomvilágába menekül: a Kairó bíbor rózsáját például annyiszor nézi meg, hogy rajongó tekintete a való életbe csalja a mozivászonról a hősszerelmes Tom Baxtert. Mivel ez menthetetlenül elakasztja a moziban vetített filmet, gázsiját féltve akcióba lendül Gil Sheperd, a Tomot alakító színész is. Ez a hármasság - a valóság, a valóság látszata és a látszat valósága - egyre újabb komikus helyzeteket teremt és fokozatosan fontos jelentéstani kérdéssé is válik.