Chaplin csavargó figurája megjelenítésében legnagyobb szerepe a megjelenésen kívül az arcjátéknak, és a pantomimnak van. Szinte mindent a pantomim alá rendel. Ez a mozgási mód határozza meg a komikus segédeszközök kiválasztását, szerepeltetését, mozgatásának mikéntjét. Ezért van meghatározó szerepe a bambuszbotnak is. Ebben a filmben egy másik eszköz gazdagítja új színekkel pantomimját, a korcsolya, a görkorcsolya, mely ismét rengeteg nevettető helyzetet teremt...

Chaplin mint zálogos tevékenykedik nap, mint nap. Hogy becsüsként mennyit ért a dolgokhoz, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az átvételre hozott vekkeróra esete, de más miatt sem lehetünk teljesen nyugodtak.

Ebben a filmben Chaplin kétbalkezes szabóinas, szédült nőbolond, aki méreteket véve egy kuncsaftról, a szép hölgyről a centiméterrel átfogja a bábut is, és hozzáméri a derékbőséghez. Tönkreteszi a vasalni való nadrágokat, s amikor a türelmét vesztett mester kirúgja, fölcsap grófnak egy lányos háznál, hogy ott, a "másik közegben", a gazdagoknál másfajta dolgokat műveljen.

Nehéz elrejtőzni egy világítóan csíkos rabruhában bárhol a világon, de Charlie-nak jól-rosszul sikerül. Különböző elképesztő kalandok után a strandon szerencsére már egyszerűbben meg lehet szabadulni a nem éppen előnyös ruhadaraboktól. De arra azért nem számít senki, hogy Charlie hamarosan életet fog menteni. Edna, a szépséges, jó házból való lány édesanyja fuldoklik a vízben. Charlie nem tétlenkedik, kimenti az asszonyt, amiért némi bonyodalmak után hálából meghívják az otthonukba. De a baj sohasem jár egyedül.

A csavargó megmenti a farmer lányát a csirkefogóktól, és cserébe szállást kap. Csakhogy hamarosan feltűnik a lány vőlegénye...

A kis csavargó (Charlie Chaplin) ezúttal egy templom mellett ébred, így be is megy a misére, ami miatt - pontosabban a csinos orgonistalány (Edna Purviance) miatt - elhatározza, hogy tisztes útra tér. Beáll rendőrnek, körzetnek azonban épp azt az utcát kapja, ahová a rendőrök se mernek bemenni, elsősorban egy nagydarab huligán miatt....

Chaplin e korai kis remekművében egy csetlő-botló bevándorlót alakít, aki meg akarja vendégelni a hajón megismert lányt, csak hát egy vasa sincs.

Chaplin ebben a burleszkjében a gyógyfürdőből mint helyszínből fakadó valamennyi komikus lehetőséget kiaknázza. A gyógyforrás kínálta különböző kezelési módok, az ivókúra, a masszás, minden egyes személy, minden egyes tárgy, mellyel kapcsolatba kerül jobb sorsra érdemes "páciensünk", egyre-másra kacagtató jelenetek részesévé tesz bennünket. A filmet 1917. április 16-án mutatták be.

Mennyi izgalmas esemény történhet, sőt történik is egy film forgatásakor! A rendezők kiabálnak, a színésznők és színészek saját vérmérsékletük szerint tűrik az eseményeket, vagy éppen másként reagálnak rájuk, miközben a háttérben dolgozó munkások előteremtik a "látványvilágot". A díszletek, a kellékek, a jelmezek mind mind az ő segítségükkel válnak hiteles csodává. Ebbe a helyzetbe most képzeljék bele a tárgyakkal örökké hadakozó Charlie Chaplint díszletmunkásnak!...

A tűzoltók legkisebbike, Charlie, a csavargó-tűzoltó állandóan konfliktusba keveredik a robusztus tűzoltóparancsnokkal. Először elalszik, amiért kikap, aztán neki kell kiszolgálnia a tiszteket (leveri a tányérokat, a levest a parancsnok nyakába zúdítja, de mindezt ügyetlenségből, véletlenül), megint összerugdossák. De ezután már - különösen, hogy mindez a parancsnok menyasszonya jelenlétében történt, akarattal - visszavágásként történnek a dolgok. És akár hiszik, akár nem, végül Charlie elnyeri a parancsnok szép menyasszonyának szerelmét, és mindenki megbűnhődik, aki megérdemli...

A csavargó Charlie besétál az áruházba egy lyukas fillér nélkül, nem azért mintha vásárolni akarna, inkább szeretne elvegyülni a tömegben, hogy lerázzon néhány rendőrt, akik követik. Ide-oda fordul, ezt-azt megfog, végül eljut az illatszerosztályra. A tükörben meglátja, hogy eléggé borostás, hát elhatározza, hogy kissé rendbeszedi magát.