Ebben a Tokyo Gore Police és egyéb gore-társai által már prezentált, bizarr humorral átitatott agymenésekben bővelkedő moovie-ban csak úgy hullanak az emberek, dől az artériákból a vér, azt meg nyilván mondani sem kell, hogy a testnyílásokból a legelképesztőbb biomechanikus aberrációk törnek elő

Isaac Asimov egyik idézete szerint: “Az a szóbeszéd járja Amerikában, hogy két intelligens faj létezik a földön: emberek és magyarok.” Nos, én azért kibővíteném a kört a Japánokkal, ugyanis képtelen vagyok elhinni, hogy bármely európai, amerikai vagy egyéb földrészről származó embernek eszébe jutnának olyan bizarr filmötletek, amilyeneket a Japán stúdiók folyamatosan ontanak magukból. Persze voltaképpen nem ők találták ki egyik figurát sem, de a meglehetősen beteg GORE műfajba átültetni, a tőlük megszokott egyenruhás iskoláslány környezetbe… Mary Shelley foroghat a sírjában rendesen.

Tsukiko egy főiskolás fotóklub tagja, és állandóan kattogtatja a gépét. A nővére, Tomie, szintén odajár, s a húg borzasztóan féltékeny a tesójára a fiúja, Toshio miatt. Ugyanakkor a nővére szépsége egyben el is bűvöli. Bevallja az kettős érzéseit a testvérének. Nemsokára az egyik építkezésen Tomie-t súlyos baleset éri egy lezuhanó acélelem miatt, meghal. Egy évvel később Tsukikónak még mindig rossz éjszakái vannak a történtek miatt, de lassan igyekszik visszatérni a normális életvitelhez. Tomie 18. születésnapját a szüleivel együtt a szokott módon, tortával ünneplik az elhunyt emlékére. Kopognak, s az ünnepelt ott áll az ajtóban, szebben, mint valaha. A szülők könnyes örömmel ünneplik a viszontlátást, csak Tsusiko nem hisz a szemének. Hamarosan minden rémálma valósággá válik, s az még csak a terrorizálásának a kezdete...