A második világháború alatt koreai lányok tízezreit szakították el a családjuktól, hogy a japán birodalmi sereg katonái részére szexuális szolgáltatást nyújtsanak. Az un. komfort-állomásokon fogva tartották, rendszeresen megverték és megerőszakolták őket. Az idős Young-hee egy tévéműsor kapcsán emlékezik vissza Jung-minnal kötött barátságára. Mindketten tizenévesek voltak, amikor 1943-ban elhurcolták őket a japán katonák. Cho Jung-rae rendezőt Kang Il-chul Égő szűzek c. festménye ihlette a film elkészítésére. A hölgy fiatal lányként maga is komfortnő volt. Azt a pillanatot örökítette meg, amikor a japán katonák a szemétégető gödörbe hajítják a beteg és gyenge lányokat, lelövik, majd meggyújtják őket. A film végén látható 26 festményt komfortnő-áldozatok készítették, akik pszichiátriai kezelés során dolgozták fel élményeiket.

Pak Mindzse egy épületekkel kapcsolatos panaszokkal foglalkozó köztisztviselő az önkormányzatnál. Az elvek embere, szorgalmas, megbízható fiatalember, aki egyedül él gimnazista öccsével. Munkatársaihoz hasonlóan ő is szenved a kobold nagyiként elhíresült idős néni panaszáradatától, és amikor a hölgy ráakaszkodik, hogy tanítsa őt angolul, mindenáron megpróbálja lerázni. Az agilis néni azonban nem adja fel olyan könnyen, mert komoly oka van rá, hogy angolul tanuljon. Megkezdődik hát az egyénre szabott nyelvtanulás, aminek során a két ember egyre többet tud meg egymásról.

A „ The Singer” ( A dalnok) 1734-ben játszódik, Joseon-ban. Ebben az időszakban az országban fejetlenség uralkodott. A súlyosbodó politikai konfliktusok mérgezték az országot, a korrupt nemesség pedig kizsákmányolta a népet. Az embereknek egyetlen dolog segített elviselni a sorsukat, az országot bejáró vándor mesemondók, azaz a gwangdae-k dalai. Ámbár a legalacsonyabb társadalmi osztályhoz tartoztak, a közemberek életéről szóló dalaikat az elbeszélő népi dalok, azaz a 'pansori' műfajába sorolták.