Daniel Holden 19 évet töltött halálsoron – nemi erőszak és gyilkosság vádjával ítélték el -, várva élete utolsó napját, egészen addig, amíg egy új bizonyíték felszínre nem kerül, és szabadlábra helyezik. Hogyan lehet mindezek után visszatérni a szülővárosunkba, ahol – ha még nem lenne elég problémánk – mindenki elítélően néz ránk? Az egész életünk meg van bélyegezve, nem csak magunknak okozunk szenvedést, hanem a családunknak is, akikre olykor-olykor ferde szemmel nézünk, hiszen képtelenek vagyunk összekötni a szálakat. Egyszerre ekkora mennyiségű és tömegű vizuális, valamint audiális hatás szimpla sokklöketként terít le minket a lábunkról. Aztán ott van a másik véglet. Az egyetlen – talán – tömegtájékoztatási eszköznek nevezhető tárgyunk az a könyv volt, ebből ismertük meg a körülöttünk sürgő-forgó természetet. Látunk. De nem ám úgy, ahogy egy hétköznapi ember. Nem, dehogy. Felfedezzük azokat az apró részleteket, amelyeket más már magától értetődőnek vesz.

Egy halálos autóbaleset ügyében nyomozó újságíró és hacker testvére olyan összeesküvés nyomára bukkan, amelyben a kormány legfelsőbb körei is érintettek.

Amikor egy egészségügyi probléma átértékelteti a sikeres gasztro íróval durván bulizós életmódját, beleveti magát az egészséges életmódba – még ha beledöglik is.