Walt Disney első egészestés rajzfilmje, mely az 1928 óta készített, néhány perces rövidfilmek valamennyi tapasztalatát magába sűríti. A Variety szerint: "Sosem láttunk még moziban ehhez hasonlót? Az illúzió oly tökéletes, a szerelmi románc oly kedves, és a fantázia oly érzelmes, és a figurák viselkedése olyan mélységről árulkodik, mely vetekszik a valódi színészi alakítással. A film tényleg kiváló." A rajzfilm klasszikusa ma is őrzi frissességét. Nem annyira a kissé édeskés Hófehérke, mint inkább az egyénített törpék jelleméből fakadó humora és kedvessége miatt. A bájos állatrajzok és a pompás képkompozíciók hatását a sok jókedvű dal erősíti. Walt Disney e filmjével 1939-ben speciális Oscart nyert.

Karácsony este George Bailey lába alól kicsúszik a talaj. Az általa vezetett kisvárosi takarékpénztár a csőd szélén áll, ő pedig úgy érzi, értelmetlen az élete, és az öngyilkosság az egyetlen kiút. Az égben felfigyelnek a kétségbeesett emberre, és egy szárnyaira vágyó angyal kapja a "nagyfőnöktől" azt a nemes feladatot, hogy hozza rendbe a dolgot. Clarence, a mennybéli küldött sajátos módszert alkalmaz: megmutatja, milyen sivár hellyé lett volna a város Bailey áldozatos tevékenysége nélkül. A tanulság egyértelmű: az élet szép, és élni igenis érdemes!

Kansason félelmetes erejű tornádó söpör végig. A kis Dorothy nem tud elmenekülni, balesetet szenved. Ájult állapotban kis kutyájával, Totóval csodálatos helyre, Óz birodalmába kerül. Útja során barátokat szerez az Oroszlán, a Madárijesztő és a Bádogember személyében, ám egy kegyetlen ellenséggel, a Boszorkánnyal is szembe kerül. Noha itt minden színes és szép, Dorothy legfőbb vágya, hogy visszajusson az ő fekete-fehér, mégis úgy szeretett otthonába...