1934-ben, egy kis burgundi faluban Coudercné, a középkorú özvegy magányosan él a tanyáján. Elhunyt férje rokonai, akiktől igyekszik távol tartani magát, a közelben laknak. A nő a családtagok közül kizárólag félig süket apósa, Henri társaságát tűri meg. Egy nap a tanyán megjelenik egy titokzatos férfi. Kiderül, hogy a jövevény Jean Lavigne, a rendőrség által keresett szökött rab. A jóképű bűnöző számára az Isten háta mögötti hely ideális búvóhelynek bizonyul, ráadásul az özvegy is szemet vet rá. A férfi egyre többet segít a ház körüli munkákban, ám az idilli állapot nem tart sokáig.

Első kalandja során Angelicát akarata ellenére feleségül adják egy finom lelkű, de csúnya márkihoz. Angelica eleinte megtagadja a márkival való együttlétet, de később mégis megosztja ágyát a nemes lelkű férfival, aki rövidesen konfliktusba kerül mind az egyházzal, mind a királlyal, és végül máglyahalálra ítélik. Angelica ezután visszatalál ifjúkori szerelmeséhez.

A különféle, logikailag össze nem kapcsolódó jeleneteket hagyományos dramaturgiai megoldással fűzik egybe az alkotók: a soron következő jelenetbe mindig az előzőből kilépő szereplő révén jutunk át. A klasszikus történetnek aligha mondható eseménylánc 1814-ben indul a spanyol királyság - Napóleon kiűzetését követő - restaurációjával és hamarosan a jelenbe vált át.

A hatvanas évek végén a párizsi Lipp kávéház teraszáról fényes nappal elrabolták a marokkói ellenállás népszerű vezérét, Ben Barkát, akit később holtan találtak. Az ügyben volt ugyan bírósági tárgyalás, de az igazi felelősöket nem nevezték meg, nem ítélték el, bár már akkor közszájon forgott egy összeesküvés-elmélet, miszerint Ben Barkát II. Husszein, marokkói király belügyminisztere gyilkoltatta meg a francia titkosszolgálat és a CIA közreműködésével. A film alkotói kellő távolságtartással kezelték az ötletet adó történetet, nem dokumentarista jellegű, hanem izgalmas, cselekménydús, sztárszereposztású akciófilmet készítettek.

Egy bankrabló 10 év után szabadul a börtönből. A társadalomba való beilleszkedéséhez ugyan megkap minden segítséget, de egy zsaru a múltjából állandóan ott van a nyomában. A film egy olyan ember története, aki egyetlen hiba elkövetése miatt soha többé nem kap esélyt az igazságszolgáltatás oldaláról és a társadalomtól a tiszta lappal történő újrakezdéshez. Alain Delon filmbéli szerepformálása pályája egyik kiemelkedő pontja, míg Jean Gabin életművének egyik utolsó állomása ez az alkotás.

A történet 1940-ben játszódik a Franciaországot ért náci támadás napjaiban. Egy belga határ közeli városkából menekülők indulnak dél felé. A vonaton a véletlen sodorja egymás mellé a francia rádióműszerészt, akinek várandós felesége a vonat elején utazik, és a Németországból menekülő zsidó özvegyet. A menekülés közben kibontakozó szerelem különös döntés elé állítja a két embert. Az összeíráskor férj-feleségnek vallják magukat, nehogy a nőt a vichy-i kormányzat kiszolgáltassa a németeknek. A film finoman érzékelteti, milyen zord következményei lesznek majd e döntésnek, és azt is, hogy az igazi emberi kapcsolatok teremtésének társadalmi, történelmi körülmények a meggátolói, s olykor a megtorlói is