"Azért kell a nőről beszélnünk, hogy megszabadítsuk attól a hamis képtől, melyet a férfi alkotott magának róla, hogy megadjuk neki a lehetőséget az intellektuális fejlődésre. Ahhoz, hogy a férfi szabad maradjon, szabad nőre van szüksége..." - nyilatkozta Fellini a nőkről általában. E megállapítás csak némiképpen vonatkozik Júliára, a film főszereplőjére, aki valóban naiv hittel imádja férjét, de csak addig, míg rá nem jön, hogy az hazudik neki. Miközben keresi a kiutat az életét körülvevő művilágból, az elromlott házasságából, mindvégig képes megőrizni belső értékrendjét. Folyamatosan ébred öntudatra, és a film végére szinkronba kerül önmagával. Elhagyja hűtlen férjét és tudja már, hogy mit kezdjen az életével.

Az 1965-ben készült film az akkor még távoli 21. században játszódik. Mivel a történet szerint abban az időben már nincsenek háborúk a földön, az emberek úgy vezetik le agresszív ösztöneiket, hogy "vadászatokon" vesznek részt. Öt alkalommal lehet valaki vadász, aztán már csak áldozattá válhat, akik számára valóban "a lét a tét". Az amerikai Caroline-nek az olasz Marcellót jelölik ki áldozatul. Ők azonban fellázadnak a rájuk osztott szerep ellen.

II. Henrik angol király parancsára meggyilkolták Thomas Becket Canterbury érseket. Zarándokok csoportja igyekszik a főpap sírjához, hogy lerója kegyeletét. Az út azonban hosszú és unalmas, ezért különböző történetekkel szórakoztatják egymást. Egy idő után a mesék egyre pikánsabbak és kegyetlenebbek lesznek. Kiderül, hogy a derék egyházfiak sem jobbak a deákné vásznánál, a gondolataik ugyanúgy a házasságtörés, a paráznaság és a fajtalankodás körül forognak, mint az egyszerű embereké.