Ginia számára, aki nemrég költözött vidékről a városba, úgy tűnik, a jövő végtelen lehetőségeket kínál. Mint minden vele egykorú lány, ő is szeretne szerelmes lenni, és egy fiatal festőművész személyében meg is találja a szerelmet. A bohém Torino művészekből álló társaságát Amelia segítségével fedezi fel: a kicsit idősebb, érzéki és kihívó Amelia nem hasonlít senkihez, akivel Ginia eddigi élete során találkozott, és hatására a lány megkérdőjelezi korábbi meggyőződéseit. A kötelességtudat és az őt összezavaró vágy felfedezése között tépelődő Giniát olyan érzelmek kerítik hatalmába, amelyeket megnevezni sem mer. A „szép nyár” alatt végre átadja magát a saját érzéseinek, és bátran vállalja önmagát.

Guido (mindig is) úgy vélte, élete meglehetősen nyugalmas, egészen addig, míg egy téli délutánon egy váratlan meglepetés a hálószobában meg nem zavarja kapcsolatát barátnőjével, Chiarával. Úton a gyógyszertárba, Guido felveti a lánynak, hogy ne vegye be az esemény utáni tablettát, mire Chiara kénytelen bevallani, hogy az utóbbi időben kételyei vannak kettőjükkel kapcsolatban. Ettől a pillanattól kezdve elindul egy lavina, Guido hamarosan kénytelen összecsomagolni és elköltözni otthonról. De mégis hová? Mivel képtelen egyedül lenni, szülei és közeli barátai otthonában vendégeskedik. Egyik díványról a másikra vándorolva abban a szokatlan helyzetben találja magát, hogy a többiek életének és szerelmi zűrzavarainak lesz szemtanúja...