Édesanyja könyvelő, édesapja, akitől színészi képességeit eredetezteti, bár lakatos-fűtésszerelő, de e mellett egy nagyon művelt ember volt. Sokat kapott a biztos családi háttérből. Volt elsőáldozó és bérmált is, ami a Kádár-korszakban nem volt megszokott. Eleinte még autószerelő vagy mérnök akart lenni. A pesterzsébeti Vörösmarty Mihály Általános Iskolába járt, ahol az iskolarádió stúdiósa volt. Itt figyelt fel rá az iskola igazgatója, aki elkezdte a színművészet felé terelni. Iskolai rendezvényeken szerepelt, verseket mondott. A gimnázium (Kölcsey Ferenc Gimnázium) alatt Kárpáti Kamil és Lőkös Margit Gorgó nevű színjátszókörébe járt, majd felvételizett a Színház- és Filmművészeti Főiskolára. Szakdolgozatát Somlay Artúr címmel írta. 1987-ben végzett Horvai István és Kapás Dezső osztályában, majd a Vígszínházhoz szerződött, ahol főiskolás éveivel együtt összesen tizenegy évig játszott. 1990-től a Komedi Franc Ez Társulat, 1994-től a PÁB Színház tagja volt. 1995 óta szabadfoglalkozású színművész. 1998-tól a P-ART Színház, 1999 és 2003 között a Szegedi Nemzeti Színház előadásaiban játszott. 2003 óta szerepelt a Thália Színházban valamint a Magyar Színházban, de volt már vendégművész a Békéscsabai Jókai Színház, a nyíregyházi Móricz Zsigmond Színház, az Átrium Film-Színház, a Katona József Színház és a Centrál Színház színpadain is. Játszott több filmben és sorozatban is, így szerepelt a Liza, a rókatündérben, a Pasikban és a Kisváros, a Jóban Rosszban, a Meselánc, a Tűzvonalban tévésorozatokban, illetve időnként felbukkan reklámokban is. Feleségét, Szalai Krisztinát a főiskolán ismerte meg. Három gyermekük született: Krisztina (1989), Lili (1993) és Kristóf (2002). Felesége Lélekre vetkőzve címmel könyvet írt együtt eltöltött évtizedeikről. Cserna Antal rendezésében került bemutatásra Szalay Krisztina 2005-ben megírt „És a nyolcadik napon…” című színdarabja a Thália Színházban, mely főszerepét egy – valóban – Down-szindrómás kisfiú játszotta. A történetet második gyermekük inspirálta, aki egy orvosi műhiba miatt elszenvedett neurológiai rendellenességéből óriási munka és küzdelem árán mégis teljesen meggyógyult. Nagyon fontos számukra, hogy amit csak tudnak és megtapasztaltak, a lehető legtöbb formában át tudják adni az embereknek. Együtt hozták létre az iskolai konfliktusokról szóló GRAMP (Groups And Many People (together)) című zenés mesejátékot is, ami Gáspár András rendezésében került bemutatásra 2010-ben. Életében meghatározó a zene is. A gimnáziumban is volt egy zenekara és a főiskolán is zenélt. 2009 óta alapító tagja a Harmadik Figyelmeztetés színészzenekarnak, ahol énekel, gitározik és szaxofonozik is. Önmagát "hangszerpiszkálósként" definiálja.