A film kerettörténete 1945-ben játszódik, s a fasiszták bukásával kezdődő leszámolások kapcsán visszapillantásokban tárul elénk a századelőn egyszerre, de különböző sorban született és együtt felnőtt parasztfiúnak, Olmónak és Alfredónak, az uraság unokájának bonyolultan egymásba fonódó életpályája. 1918-ban, a háborúból hazatérvén, majd jövendőbelijeikkel együtt újra szentesítik barátságukat, Alfredo azonban cserben hagyja az ártatlanul gyerekgyilkossággal gyanúsított Olmót. Barátságuk megromlik, akárcsak Alfredo házassága, aki hagyja szabadon garázdálkodni a szadista fasiszta intézőt, Attilát; ez utóbbival csak Olmo mer szembeszállni, de miután fellázítja ellene a parasztokat, menekülni kényszerül.

Három csúnyácska, magányos vénlány kiszemel egy férfit. A céljuk az, hogy álszent, szűzies viselkedésükkel, kacérkodással felcsalják a férfit magukhoz. A férfi egy agglegény, aki szintén magányos, de a három nő invitálása lehet, hogy nem lesz örvendetes számára.

Dafne (Carolina Raspanti) egy nyíltszívű, harmincéves, Down-szindrómás lány, aki elégedett a munkájával, barátai és munkatársai szeretettel veszik körül, meg tudja szervezni a saját életét, de még a szüleivel, Luigival (Antonio Piovanelli) és Mariával (Stefania Casini) él. Maria hirtelen halála egyszeriben felborítja a családi harmóniát. Dafne, aki gyermeki lelkülettel és egy fiatal nő bátorságával néz szembe a gyásszal, amelyhez a mellette állók szeretetéből merít erőt, édesapját hiába próbálja, nem tudja felrázni depressziójából. Egy nap viszont váratlan dolog történik: elhatározzák, hogy nekivágnak egy hegyi túrának Maria szülőfalujába. Az út során sok dolgot megtudnak egymásról és mindketten megtanulják, hogyan léphetnek túl saját korlátaikon.