Antonius Block a vitéz és fegyverhordozója, Jöns a keresztes háborúból térnek vissza. Lepusztult földeken, dühöngő járványok között vezet útjuk. Block a vándorlást úgy tekinti, mint a megismeréshez, tudáshoz vezető utat. Minden áron tudni akar. Ha Isten hallgat, kész megkérdezni a Sátánt. Jonsot nem foglalkoztatják túlságosan ura metafizikai kételyei. Úgy örül az életnek, ahogyan az van. Nem veszi észre a Halált, amely egyedül készséges elbeszélgetni Block-kal és sakkjátszmát folytatni vele. Utazásuk során a legszörnyűbb erőszaknak és önkorbácsoló menetnek szemtanúi. Találkoznak egy rémült fiatal lánnyal, akit boszorkányságért halára ítéltek és egy különös bűvészcsaláddal, akiket Block megment a halál elől. Az utolsó vacsora után, amelyet Block feleségének várában költ el, a Halál egy igazságkeresőt és saját megvilágosodását hozza magával.

Johan Borg festő és felesége, Alma nyaranta kiköltöznek egy elhagyatott szigeten fekvő parasztházba. Johant álmatlanság gyötri, fél a sötétségtől és az álmoktól, de próbál dolgozni. Egy este Johan rajzokat mutat feleségének, szörnyszülötteket ábrázolnak, amelyek üldözik a skizofréniában szenvedő férfit. Johan határhelyzetben él, ahonnan egyszerre ellátni életre-halálra, ahol valóság és álom, hit és szorongás egymásba mosódik, mint a nap és az éj. Alma próbálja férjét visszatartani az életnek, a valóságnak, de egyre kevesebb sikerrel...

Ingmar Bergman második játékfilmje egy fiatal párról, akik egy vasútállomáson találkoznak. David most szabadult, Maggi pedig nem találja helyét a világban. Közös életüket a világtól elzárva próbálják élni egy eldugott kis viskóban, ám a külvilág számos akadályt állít eléjük.