1968-at írunk, amikor a híres szerzetest a halálos ágyán láthatjuk. Egy vatikáni küldött érkezik hozzá, hogy meggyóntassa. A látogató a beszélgetés során betekintést nyer Pio atya életébe. Minél többet tud meg a haldoklóról, annál biztosabb lesz benne, hogy egy szent emberrel van dolga. Láthatjuk a gyermek Piót, amikor megjelennek az elsõ látomásai, és a pillanatot, amikor elhatározza, életét Istennek és az egyháznak áldozza. 1918-ban, miután belép a szerzetesrendbe, megjelennek testén a keresztre feszített Jézus véres sebei, a stigmaták. A csodának hamar híre megy. Az egyház elõször fenntartással fogadja az esetet, és a kapucinus szerzetes felettesei tíz évre megtiltják, hogy misét tartson. Az atya odaadó jótékony tevékenysége a szegényekért és a rászorulókért illetve különleges jövendõmondó képessége (Karol Wojtylának, a késõbbi II. János Pálnak is megjósolta a pápaságot) világszerte egyre nagyobb visszhangot kelt. Hívõk tömegei Isten élõ csodáját kezdik látni benne.