Olvadni kezd a jégtakaró, a világ egyetlen hatalmas élményfürdővé változik. A mamut, a kardfogú tigris és a lajhár nap mint nap csúszdák, gejzírek és szökőkutak között bulizik. Ennek ellenére Manfréd búnak ereszti az ormányát, magányosnak érzi magát. Még szerencse, hogy föltűnik a színen Ellie, a mamutlány és két elmaradhatatlan kísérője, az oposszum Ropsz és Eddie. Miközben Manfréd és Ellie némi nehézség után egymásra talál, Sid rájön, hogy csupán vékonyka jéggát választja el őket az áradástól. Ha a gát átszakad, az édenkertből siralomvölgyet csinál a hatalmas áradat.

Újra együtt a nagy csapat. Manny, a mamut végre elszánta magát a családalapításra, most a nejével, Ellie-vel várják a trónörökös érkezését. Diego, az öregedő félben lévő kardfogú tigris viszont még mindig jobban szeret egyedül vadászni. Az ügyefogyott lajhárban, Sidben is feltörtek az apai érzések, a maga sajátos módján néhány dínótojás elcsenésével és keltetésével éli ki azt. Sajnos ezzel veszélybe sodorja a kis csapatot, hiszen a dínó mama nem hagyja annyiban a dolgot. Miközben megpróbálják kirángatni Sidet a bajból, még nagyobba kerülnek, a földalatti világba, ahol még mindig a dinoszauruszok uralkodnak.

Rio de Janeiro csupa szín, csupa kaland, csupa lüktetés. Egyedül Azúr, az elkényeztetett házipapagáj gondolja úgy, hogy jobb a biztonság, a kaland felesleges, a repülés balesetveszélyes. Ám különös, és meghökkentően peches véletlenek sorozata úgy hozza, hogy kipottyan addig kényelmes életéből, és míg körülötte tombol a karnevál, ő kénytelen elfogadni azt, amit Rio adhat: izgalmat, kavarodást, sok új barátot, és előbb-utóbb a repülés örömét.

A fészek melege néha megizzaszt. Azúr, Csili és három fiókájuk boldogan éldegél a világ legszínpompásabb, legvidámabb városa, Rio de Janeiro egyik lakályos fakoronáján, ám Csili nem ül meg sokáig a püspökfalatján. Úgy gondolja, a kicsiknek is meg kell tanulniuk azt, amit a vadon élő madarak mindegyikének: így aztán a család nekivág és elhúz délre. A szülők azt tervezik, hogy megmutatják, mihez kezdhet egy madár az Amazonas dzsungelében. A vadon szava helyett azonban Azúr az apósa szavait kénytelen hallgatni, és azok nem túl kellemesek. A kalitkában nevelkedett, elkényeztetett családfő egyre inkább úgy érzi, hogy szerettei többre tartják a sűrű erdő örömeit nála - és ha a benne fészkelő ragadozó madár nem bont szárnyat mihamarabb, még el is veszítheti őket.

Mi dolga a világon egy bikának? Viadalokon való részvétel. És mire vágyik minden igazi bika? Természetesen arra, hogy végre a stadion közepén állhasson, a fűrészport kapargathassa, és megmutathassa, hogy ő az igazi, a legyőzhetetlen bajnok. Kivéve Ferdinándot. Ő nem ilyen bika. Nem érdekli a viadal, és nem akar senkit legyőzni. Ő a virágokat, a békességet és a végtelen mezőt szereti. Nem lesz könnyű dolga, míg meggyőzi a világot, hogy egyszer egy ilyen bikára is szükség lehet…