Joe-ra (Charlotte Gainsbourg) egy nap egy sikátorban fekve a rideg utcakövön talál rá az éppen boltba igyekvő Seligman (Stellan Skarsgard). A fiatal nőt megverték, vérzik, és szemmel láthatóan segítségre szorul, ezért a férfi megsajnálja, és elviszi magához, hogy ápolja. Joe pedig mind őszintébben meséli el jóakarójának, miképp került abba a lehetetlen helyzetbe, ahogyan találkoztak. A nő nimfomániásnak diagnosztizálja magát, élményei pedig egészen a tinédzserkoráig nyúlnak vissza. Történetei között szót ejt édesapjáról, egy nagy szerelméről, és szeretőkről, de mindenekelőtt szexuális kalandjairól, amelyek bővelkednek extrémitásokban, zavarba ejtő helyzetekben, szexuális pózokban és játékokban, valamint vállalt perverziókban. Seligman megértően, ámde zavartan hallgatja a nőt és a történelemből, valamint a tudományból vett példákkal és tapasztalatokkal igyekszik értelmet adni a nő tetteinek.

Zeki Müller kalandja folytatódik a Goehte-ben. Véletlenül talált új hivatása iránt érzett lelkesedéséből azonban veszíteni kezd a korai kelések, az irritáló diákok és a véget nem érő papírmunka miatt. Ráadásul az igazgatónő ambíciói miatt az első részből megismert csapat Thaiföld felé veszi az irányt, ismét bemutatva szociális inkompetenciájuk és általános műveletlenségük elképzelhetetlenül széles spektrumát.