A film története 1832-ben kezdődik. A dél-franciaországi Provence-ban teljes az anarchia: dühöng a kolerajárvány, mindenütt temetetlen holttestek hevernek. Angelo, az ifjú olasz forradalmár a bécsi titkos rendőrség elől menekül Aix-en Provence-ban. Miután a helybeliek meggyanúsítják, hogy megmérgezte a kutakat, hősünk a házak tetején keres menedéket. Önfeláldozóan menti a még menthetőket egy idős orvostól tanult módszer segítségével. Útközben találkozik a gyönyörű fiatalasszonnyal, Pauline-nal (Juliette Binoche), aki eltűnt férjét keresi, így együtt folytatják kalandos útjukat. Angelo beleszeret a fiatalasszonyba, érte minden áldozatra kész. És a pusztulás közepette győz az ifjúság, kivirágzik közöttük a szerelem.

Eddie Vuibert tévedésből egy nap Párizs szefárd zsidó közösségében találja magát. Munkanélküliként bevágódik a negyed legmenőbb textilkereskedőjénél, Victor Benzákhemnél. Ezek után elindul a lavina és a karrier is. Rakodómunkásból, eladó lesz. És még a szerelem is közbeszól, ami arra készteti, hogy önálló kereskedőként folytassa tovább. Eddie éppen főnöke gyönyörű lánya, Sandra iránt táplál érzelmeket, aki viszont a francia filmipar sármőrjének fiát, Maurice Aflalót részesíti előnyben. Egy ideig. Eddie a goj, ebben a zsidó közösségben keveredik félreérthető és félreérthetetlen szituációkba barátaival: Dovval, Yvannal, Patrickel gyakran nevetést, néha pedig könnyeket csalva szemünkbe, miközben feltárulkozik előttünk az Észak-afrikából származó francia szefárd zsidó közösség mesés világa.

A Tutira kamuzunk Franciaországban akkora kasszasiker lett, hogy 2001-ben leforgatták a film folytatását, Még mindig kamuzunk címmel, melyben Eddie Vuiber a párizsi szefárdok közé nősült goj textilkereskedő újabb kihívás elé néz: Dávidként kell megküzdenie a Santier negyedbe is betörő globalizációval, a szupermarketek Góliátjával.