Válása után Mathias elhatározza, hogy hátat fordít Párizsnak és a gyerekével London franciák lakta körzetében, a Frog Alley-n telepszik le. Könyvárusként helyezkedik el és beköltözik egy házba, közvetlenül a barátja, Antoine mellé, aki elvált apaként ugyancsak egyedül neveli a gyerekét. Mathias és Antoine idővel megegyeznek abban, hogy a válaszfalat kivéve, összenyitják a lakásaikat, így kényelmesebben tudnak élni a gyerekeikkel. Az együttélés kezdetben remekül működik, ám Mathias beleszeret a csinos újságíróba, Audrey-ba.

Igen, César vagyok. 10 és fél éves, 1 méter 39 magas. Imádom az édességet. Ha tehetném, csak azt ennék. Kicsit dagadt is vagyok. A sport és én? Náh. A szüleim? Azt akarják, hogy én valósítsam meg, amibe ők belebuktak. Eszméletlen a szülői hatalom! Csak parancsolgatnak, de semmit nem magyaráznak meg. És mindig kizárnak, ha valami izgi dolog történik. A múltkor például a zsaruk jöttek apuért. Na és a többi felnőtt! Meg akarok nőni, hogy ne lefelé nézzenek rám. Különben is, mind úgy beszél, mintha a legjobb haverjuk lennék, pedig nem is. Szerelem? Sarah... De a tanárnő valahogy szekszisebb. Kár, hogy több kutyát hívnak Césarnak, mint embert... Szóval én vagyok César.

Mi lett volna, ha…? Ezzel a felütéssel tekint életére Julia, akinek a karrierje és a magánélete összes fontos állomásánál felvillan egy másik élet, egy másik sors, az, amelyiket élhette volna, ha az adott pillanatban máshogyan dönt. Vajon boldogabb, sikeresebb élete lett volna, találkozott volna másik szerelemmel, csillogóbb karriert futott volna be? Egy élet: számtalan lehetőség. A Mi lett volna, ha… szerelmes vallomás az élethez, ami egyenesen a szívhez szól.

A párizsi opera fiatal sztárja, Elise egy előadás végén súlyosan megsérül. A briliáns tehetségű balerina álmai hirtelen szertefoszlanak, amikor az orvosok azt mondják: évekig nem táncolhat. Egy véletlen azonban a kortárs tánc világa felé sodorja, ahol új barátokra talál. A tánc maga az élet, és sosem késő új utakra lépni!