Clint Eastwood filmjében négy, New Jersey szegényebb részében élő fiatalember történetét kísérhetjük végig, akik megalapították a 60-as évek egyik ikonikusnak számító zenekarát, a Frank Valli and the Four Seasonst. Sikereik és kudarcaik útját olyan slágerek kísérik, amelyek nagy hatással voltak az akkori generációkra, többek között: a „Sherry”, a „Big girls don’t cry,” a „Walk like a man”, a „Dawn,” a „Rag Doll,” a „Bye Bye baby,”. A Four Seasonst John Lloyd Young (aki Frank Valli portréjáért Tony-díjat nyert), Erich Bergen (Bob Gaudio dalszövegírója), Michael Lomenda (Nick Massi) és Vincent Piazza (Tommy DeVito) játssza, Christopher Walken pedig Gyp DeCarlót.

A Detroiti Tigrisek legendás dobójátékosa, Billy Chapel mindig jobb volt a baseballban, mint a szerelemben? Billy negyvenévesen minden elért, ami a pályán lehetséges. Egy kiábrándító évad végén, éppen életének talán utolsó profi meccse előtt szerelme, Jane közli vele, hogy elhagyja, mivel Londonban kapott egy jó állást és elutazik még aznap este. A Jane számára sem könnyű döntést négyéves kapcsolatuk válsága is siettette. A hidegzuhanyként kapott hírt tetézi a csapat menedzserének kijelentése, miszerint jövőre felbontják Billy játékosi szerződését. Ilyen előzményekkel kezdődik a rangadó mérkőzés. Billy eleinte mintha nem is lenne a pályán, kavarognak a fejében a gondolatok: hol ronthatta el, a játékot válassza, vagy a szerelmet? Billy minden dobással egyre közelebb kerül ahhoz, hogy meghozza élete legfontosabb döntését. Közben az ellenfél csapatával sem stimmel valami. Talán itt a vissza nem térő lehetőség Billy számára, hogy megmutathassa, még nem írhatják le teljesen...