Artur Rimbaud az 1800-as évek egyik legismertebb és legkiemelkedõbb költõje volt: zsenialitásáról ódákat zengtek, műveit imádták az emberek, ám kevesen tudják róla, hogy verseinek legjobbjait szinte gyerekként, 15 és 19 éves kora között írta. Rimbaud vidékrõl Párizsba szökve, kissé naiv, a végletekig romantikus ifjúként a nagyvárost járva keresi más költõk társaságát és így hozza össze a sors 1871-ben kora másik irodalmi nagyságával, a megbotránkoztató életet élõ Paul Verlaine-nel. A művészpáros kapcsolata rövidesen nem csupán a versek területére terjed ki, hiszen a feleségével folyamatosan kegyetlenkedõ mentor, Verlaine, érzelmileg is az ujja köré csavarja a nála tehetségesebb Rimbaud-t. Kettejük viharos szerelmi viszonyát nemsokára az árulás, az erõszak, a testi- és hatalomvágy, a bujaság, a megalázás és féltékenység sötét örvénye húzza mind mélyebbre.

Gomez és Fabian nyomozóként végzik nem éppen sikeres munkájukat. Gomez elhanyagolja családját és italozik, míg a fiatalabb Fabian még hisz a normális élet lehetőségében. A francia kisvárosban eltűnik egy tinilány. Néhány nap múlva megcsonkított női holttestet találnak. Mellette egy férfit, aki legalább két nappal korábban halt meg. A boncolás további furcsa adatokkal szolgál. A két rendőr számára a nyomozás frusztrálóbb, mint valaha. Amit eddig láttak, az még csak a pokol tornáca lehetett. Amikor egy szörnyetegre vadászol, előbb vagy utóbb szörnyként kell gondolkodnod. A francia krimik új hullámának kiemelkedő darabjának rendezőjét hazájában César-díjra jelölték az elsőfilmes kategóriában.

Amikor a 85 éves André agyvérzés következtében kórházba kerül, a lánya, Emmanuelle azonnal a segítségére siet. A félig lebénult apa egy megrázó kéréssel fordul a lányához: segítséget kér, hogy vessenek véget az életének. Emmanuelle nem tudja, mihez kezdjen, hogyan tehetne eleget egy ilyen sokkoló kérésnek.