Az apró termetű genovai, Walter, a bérkifizetésnél megpróbálja becsapni a munkásnőket. Korábbi szeretője és bűntársa, Francesca helyett Silvanát, a dinamikus munkáslányt szemeli ki tervei megvalósításához. Francesca féltékenységében beárulja a rendőrségnél, s egy hűtőházban látványos üldözési jelent bontakozik ki. Walter látszólag felülkerekedik a nyomába eredt rendőrön, akit meg akar ölni. Az ugyancsak jelenlevő Silvana azonban hirtelen felismeri szerelme valódi énjét, és rálő. A megsebesült férfit elestében felnyársalja egy henteskampó.

Az álmos délnyugati városkában manapság rettenetes dolgok történnek: sorra találnak rá brutálisan meggyilkolt holttestekre. Minden jel arra mutat, hogy a szerencsétlen áldozatokkal egy hatalmas fekete autó végzett, halálra gázolva őket. De történt már olyan eset is, hogy az autó más kocsikat szorított le az útról, az utasok vesztét okozva ezzel. Wade serif mindent megtesz azért, hogy elkapja az autót vezető vérengző gyilkost, mielőtt újabb ember halálát okozná. Csak arra nem számít, hogy a kormány mögött senki sincs..

Don Birnam (Ray Milland) első ránézésre egészséges és normális fiatal írónak tűnik, a valóságban azonban már hosszú ideje az alkohol rabja. Testvére és menyasszonya mindvégig mellette állnak a józanság felé vezető rögös úton, ő azonban állandóan visszaesik és pénz hiányában is könnyedén megtalálja a módját, hogy felöntsön a garatra. Egy részegen áttivornyázott éjszaka után egy kórház kijózanító osztályán köt ki, ahonnan megszökve hazatérése előtt kiváltja egy zálogházból az ott leadott pisztolyát, abban a reményben, hogy lesz elég ereje véget vetni nyomorúságos életének Billy Wilder 1945-ös klasszikus filmje a legjobb film, a legjobb rendező és a legjobb színész kategóriájában is Oscar-díjat nyert. A filmhez készült 1972-es szinkronban a főszereplő Ray Milland magyar hangját Latinovits Zoltán kölcsönzi.

Egy ex-bombázó-pilótát gyanúsítanak azzal, hogy meggyilkolja a hűtlen feleségét.

A filmtörténet egyik, - minden értelemben - "legnagyobb" figurája mindig is ihletett Shakespeare rajongó volt. Bizonyítja ezt, hogy filmre vitte a nagy drámaíró több művét, és a színpadon is minden oldalról körüljárta, rendezőként és színészként egyaránt. Több más darab mellett színpadra állított egy híres "fekete Macbeth"-et, melyben Skóciából Tahitiba helyezte át a történetet. Shakespeare-filmek készítőjeként ugyancsak a Macbethtel debütált, s ezt csakhamar követte az Othello, melynek bemutatójakor Welles nem csupán az alapmű újszerű értelmezésével keltett feltűnést, hanem azokkal a formanyelvi megoldásokkal is, melyekkel filmszerűvé varázsolta a színpadi művet. A pénzügyi nehézségek miatt három évig, jórészt Welles színészi keresetéből több etapban, kisebb részt Olaszországban, nagyobb részt Marokkóban forgatott film a Cannes-i Nemzetközi Filmfesztiválon méltán nyerte el a megosztott nagydíjat.