1992, Abházia forrong. A több mint 100 éves helyi észt falvak lakói már mind Észtországba menekültek a közelgő háború elől, csak Ivo és Markus nem indult még útnak várják, hogy beérjen a mandarintermés. Időközben békés falujukat is eléri a háború szele, a határban felhangzik a fegyverek ropogása. Ivo a házába fogad két súlyos sebesültet: egy fiatal grúzt és egy csecsen katonát, aki az abházok oldalán harcol. A sokat tapasztalt bölcs öreg lelkiismeretesen ápolja a két esküdt ellenséget, és mindent megtesz, hogy összebékítse őket. Szavukat veszi, hogy az ő fedele alatt nem támadnak egymásra, de vajon mennyit ér háborúban az adott szó?

Két nő története, akik szörnyű emlékeket hordoznak magukban. Aliide a saját bőrén tapasztalta meg a Sztálin-korszak borzalmait, a fasisztának kikiáltott észtek Szibériába történt deportálását. Ugyanakkor a megalkuvás és annak bűntudata is nyomasztja, hogy valaki meghalt miatta. 1992 egyik éjszakáján az asszony egy fiatal nőt talál a házánál. Zara az orosz maffia karmaiból szökött meg, amely szexrabszolgaságra kényszerítette. Aliide és Zara kölcsönös félelemben és rettegésben próbálják kideríteni egymás érzéseit.