A szadista Pradelle főhadnagy a háború utolsó óráiban levezényel egy teljesen értelmetlen rohamot a kitüntetés reményében. A két szerencsétlen közkatona, Édouard és Albert csaknem az életükkel fizetnek ezért. Édouard az utolsó csatában elvesztette a fél arcát, ezért arra kéri Albertet, hogy ne küldje vissza a családjához, inkább nyilváníttassa halottnak. Albert bajtársiasságból gondoskodni kezd fiatal társáról, aki a rajztehetségét kihasználva olyan maszkokat készít, amelyek nemcsak elfedik a sérülését, de igazi érzelmeket is képesek kifejezni. A két barát bosszút esküszik a haza ellen, amely csak a halottakat ünnepli, a megnyomorítottakkal nem törődik: extravagáns emlékművek ígéretével csalnak ki pénzt a háborún meggazdagodottaktól és az államtól, hogy aztán a megbízási díjjal lelépjenek. A tét számukra egymillió frank, azonban ha lebuknak, az életükkel fizetnek érte. Erre pedig minden esélyük megvan, ugyanis éppen a legkritikusabb pillanatban tűnik fel újra a pszichopata főhadnagy.

Rémit a nevelőszüleitől tízéves korában veszi magához Signor Vitalis. Attól kezdve a kisfiú a vándor muzsikus oldalán és két hűséges barát, egy kutya és egy majom társaságában járja Franciaország útjait. Csodálatos énekének köszönhetően új barátokra is szert tesz, akik segítenek neki kideríteni, kik is az igazi szülei.