"Kezembe került egy újságcikk és amit olvastam benne, azóta is itt motoszkál a fejemben. Egyre csak azon tűnődöm, hogyan is indulhatott el két gyerek, csak úgy vaktában egy idegen országba. Hát csakugyan ilyen iszonyú az élet, hát ennyire kell a szeretet, hogy egy gyerek ilyen nagy útra képes érte?" (Angelopoulos). Egy görög kisfiú és kislány útra kél, hogy megkeresse édesapját. Az apa vendégmunkás Németországban, az anya egyedül él gyermekeivel Görögországban. Nincs számukra hely e világon. Gólyaállásban - ez az egyetlen létállapot számukra és milliónyi sorstársuk számára. Se itt, se ott. Az otthon, a haza már csak illúzió.

Az Egyesült Államokba emigrált görög filmrendező visszatér a szülővárosába, hogy részt vegyen egyik sokat vitatott filmjének vetítésén. De más feladata is van: a legelső, a Manaka fivérek - a balkáni film úttörői - által a század elején forgatott film tekercseit akarja megtalálni. A rendező a kutatás során bejárja Dél-Kelet-Európa zűrzavaros helyszíneit. Útközben saját múltjával szembesül, és találkozik asszonyokkal, akiket szeretni tudna. A mindeddig előhívatlan Manaka-tekercseket - az Odüsszeusz című némafilmet - végül Szarajevóban találja meg, s rátalál a film úttörőinek tiszta, belső béke által áthatott szellemiségére. "Ez messze a legnehezebb film, amit valaha is csináltam." - vallja Angelopoulos. "Maga a forgatás összesen 20 hétig tartott, és úgy alakult, hogy két tél is beleesett. Bejártuk az egész Balkán-félszigetet; ahogy egyik helyszínről a másikra költöztünk, negyvenszer léptünk át különböző határokat, legtöbbjüket az utóbbi néhány évben állították fel."