Sylvie egyedülálló anya, két fiút nevel. Egy éjszaka a kisebbik egyedül marad a lakásban, és megsérül. A hatóságok kivonulnak, elviszik a gyereket, és a nyomozás idejére otthonban helyezik el. Sylvie viszont igaza biztos tudatában harcba száll, hogy visszakapja a fiát.

A harmincas évek romantikus Párizsában egy fiatal, kezdő színésznőt meggyanúsítanak egy neves filmproducer meggyilkolásával. Bár a nő ártatlan, ügyvéd barátnője javaslatára végül bűnösnek vallja magát, hogy az esetet önvédelemnek állítsák be, és olyan női egyenjogúsági ügyet csináljanak belőle, amely híressé teszi mindkettejüket. Úgy tűnik, tervük fényesen beválik, ám nem várt fordulatok sokasága bonyolítja az esetet.

A professzor a rémült diákok szeme láttára veti le magát az osztályterem ablakából. Öngyilkossága iránt hat gyerek marad közömbös. Pierre, a helyettes francia tanár rájön a viselkedésük okára. A szokatlanul okos és koraérett tinik ellenségeskedést és félelmet keltenek a suliban. Egy halálra ítélt jövőről vízionálnak, és a tehetetlen felnőttek iránti megvetésről, akik nem tudják őket megvédeni. Pierre megszállottjává válik a dühös gyerekeknek. Ám élete rémálommá válik, amikor rájön a céljukra.

Miről álmodozol 16 évesen egy normandiai tengerparti üdülőhelyen a 80-as évek közepén? Egy legjobb barátról? Egy életen át tartó tini szövetségről? Hajós vagy motoros kalandokról? Az élet habzsolásáról? Nem. Legfőképpen a halálról. Mivel az a létező legnagyobb dolog, ami megtörténhet veled. És pont ez a tény az, ami a legvégsőkig életben is tart. A film 16 év körüli kamaszok szerelméről szól, ami azokban az időkben játszódik, amikor még minden lehetséges volt. François Ozon alkotása, amely részben Aidan Chambers, a "Dance on My Grave (Táncolj a síromon)" című regénye alapján készült.