Nouvelle Vague, ezt a meglepő címet viseli Jean-Luc Godard új filmje; aki azonban figyelemmel követte a régen elcsendesedett hajdani új hullám vezéralakjának utóbbi munkáit, aligha várhatta, hogy az egyre inkább az absztrakt film felé hajózó, viharos okosságú intellektuális bajkeverő nosztalgikus futamokkal idézi fel a legendás időket. Tulajdonképpen Godard teljesítette be a legkövetkezetesebben, a legkíméletlenebbül a Nouvelle Vague hirdetett célját: a „papa mozijának” szétverését, ő végül baltát emelt a konvenciókra, az önelégült sablonokra. Apagyilkos, a legkisebb bűnbánat nélkül.

A zongorista Jeanne megtudja, hogy ugyanakkor és ugyanott született, ahol a híres zongoraművész, Andre Polonski fia. Megpróbál utánajárni a dolognak, miközben kíváncsiságtól vezérelve felkeresi Polonskit is. A férfi a második feleségével, Mikával él, aki egy svájci csokoládégyár tulajdonosa. Polonski fia nem örül annak, amikor apja felfogadja mellé Jeanne-t zongoratanárnak. Egyik nap a lány különös dologra figyel fel. A kiöntött csokoládéból mintát visz a törvényszéki laborban dolgozó barátjának, aki szerint az erős altatót tartalmaz.