Alberto egy kis falusi postahivatal vezetője Lombardiában. Elsősorban felesége nyomására mindent elkövetne, hogy Milánóba kerülhessen dolgozni. Hogy megszerezzen egy állást, eljátssza, hogy mozgássérült, de lebukik. Büntetésből egy Nápoly melletti kis településre helyezik. Az előítéletes férfi számára ez valóságos istencsapása. Családja Milánóban marad, ezért Alberto kénytelen a - szerinte - maffiózókkal és szeméttel teli Délre egyedül utazni. Nagy meglepetésére bájos, kedves, életvidám embereket talál új lakhelyén és a félszeg Mattia személyében még egy jó barátra is szert tesz. Amikor már teljesen beilleszkedik, hirtelen egy nagy problémával találja szemben magát: hogyan vallja be az igazságot a feleségének? A film a világsikert aratott francia filmvígjáték, az Isten hozta az Isten háta mögött remake-je.

1940 nyarán az olasz hadsereg egyik egészségügyi különítménye Sormanban táborozik, a líbiai sivatag isten háta mögötti oázisában. A táborban nem igazán dúl a harci kedv, sokkal inkább a rövid vakáció bágyadt légköre érződik. Az őrnagyot, a különítmény parancsnokát is csak egy valami tartja lázban: hogy levelet írjon fiatal, imádott feleségének. A háború valami távoli, elvont dologként van jelen, amelyről csak hébe-hóba érkezik híradás a hadijelentések hamis retorikájában. Az oázisban él egy olasz szerzetes, aki minden erejével azon van, hogy segítsen a helyi lakosságon. A maga nyers, szókimondó modorában az olasz orvosok együttműködését kéri, sőt követeli. Tevékenységük híre hamarosan elterjed, annál is inkább, mert ott-tartózkodásuk katonai feladatteljesítés helyett humanitárius misszióvá alakul. Ám az események hamarosan felgyorsulnak Észak-Afrikában.

A gyilkos humorú szerelmi történet főhőse Paolo egy éjszakai bárban talál rá Francescára. Azonnal végzetes vonzalmat érez iránta, és Francescának sincs ellenére, ha egy ideig elvonulnak a világ szeme elöl. Ahogy azonban telik az idő, Paolo egyre inkább érzi, mennyire kevéssé képes magához kötni a lányt. Egy nap megvilágosító ötlete támad.