Hirtelen rádöbbentem, hogy ha azonnal nem változtatok, olyan életem lesz, ahol a legmeghittebb kapcsolat egy üveg borhoz fűz. Egyedül és kövéren halok meg, és mire három hét múlva rám találnak, már félig megettek a farkaskutyák. Vagy Glenn Close-zá változom a Végzetes vonzerőből. Így hát fontos elhatározásra jutottam. Annak érdekében, hogy jövőre ne végezzem ilyen trágya képpel, az Önsajnáló Rádió harmincon túliaknak szóló slágermúzeumát hallgatva, úgy döntöttem, hogy a kezembe veszem az életem. Naplóba kezdek, és elmondom az igazat Bridget Jonesról. A tejes igazságot.

Európában befejeződik a háború, Indy azonban újabb kalandokra indul Nagy Sándor egykori birodalmának földjére, Egyiptomba. Egy haldokló utolsó szavait hallva egy rejtélyes félszemű férfival a sarkában eljut a déli tengerekig, ahol nem a keresett gyémántra bukkan, hanem újabb veszéllyel, kínai kalózokkal kell szembenéznie. Szerencsére jó barátra talál a bajban egy híres antropológus személyében...

Orson Welles emlékezetes arca, termete és mennydörgő hangja évtizedekig tekintélyt parancsolóként hatott Amerikában. Távolról hódította meg Hollywoodot. New York- ban adta elő híres, országszerte pánikot keltő fiktív rádióközvetítését a marslakók földi inváziójáról amely a Világok harca címen várt ismertté. Hollywoodban első filmjének alapanyagát kereste. Meghívást kapott a kor egyik leggazdagabb emberéhez, a sajtómágnás Hearst-höz. Élénk vitába keveredtek a partin. Ezután Welles eldöntötte: filmet csinál kora hőséről, a kapitalistáról. Megfelelő sajtóstratégiát készített elő, hogy a Aranypolgár (Citizen Kane) forgatókönyve már megírásakor közszájon forogjon. Hearst tajtékzott a dühtől és befolyásával el akarta érni a film ellehetetlenítését. Az embereket meg persze érdekelte, hogy mi húzhatja fel ennyire a gazdag embert.