A sikeres középkorú építész, Pierre, látszólag boldog életet él feleségével, Catherine-nel és kamaszkorú fiával, Bertranddal. A férfi azonban kezd beleunni eddigi, monoton életébe és nehéz munkájába. Megismerkedik a vonzó Helene-nel és viszonyt kezd vele. Egy nap autóbalesetet szenved és a mentőautóban számvetést készít eddigi életéről.

A spanyol polgárháború már 30 éve befejeződött. Amíg Spanyolországban a földalatti mozgalomban részt vevő aktivisták küzdenek a Franco-rezsim ellen, Diégo, a madridi kör és az emigrációban lévő vezetés közötti párizsi közvetítő, szorult helyzetbe kerül. Vissza akar vonulni a harctól, mert már értelmetlennek látja, de a parancsnok követeli, hogy menjen vissza Madridba. Amikor útnak indul Spanyolországba, szerelme is követi, hogy figyelmeztesse, a rendőrség tisztában van kilétével.

A negyvenes éveiben járó Suzanne Dél-Franciaországban él a családjával. A férje, Samuel sikeres orvos, két tizenéves gyermekük van. Mindenük megvan, a házasságuk mégis csak formaság. A kapcsolatuk régen kihűlt, a magányos asszonynak unalmasan telnek a hétköznapjai. Ezért elhatározza, hogy folytatja egykori terapeuta munkáját. Samuel beleegyezik, hogy egy irodát nyisson az otthonukban, és megbízza Ivant, hogy segítsen a feleségének. Suzanne beleszeret az egyszerű, fiatal és jóképű illegális bevándorlóba. El akarja hagyni érte a családját, a férjét azonban vérig sérti ez a helyzet.

Francis-ról és Marcelről mindenki úgy véli, hogy becsületes, jó emberek. De a valóságban kisstílű szélhámosok. Egy éjjel Lucille, a különös fiatal lány rajtakapja őket, amint kirabolják a vele szemközti lakást. A lány megzsarolja őket, hogy hallgatásáért cserébe adjanak részesedést a zsákmányból. Sőt, még egy újabb kincsesbányára is felhívja a figyelmüket. De Lucille-nek csalódnia kell. Különösen, amikor kiderül, hogy a csomagok egészen mást tartalmaznak, mint amire számítottak.

Az ünnepelt színműíró, Antoine d’Anthac összehozza barátait, akik az évek alatt játszottak Eurydice című színdarabjában. A színészek megnézik a fiatal színtársulat, a La Compagnie de la Colombe előadásának felvételeit. A vetítés során felelevenednek bennünk régi emlékeik, és saját szórakoztatásukra újra elkezdik játszani az előadást, mit sem törődve azzal, hogy koruk már nem épp megfelelő az egyes szerepeikhez.

1957. január, Párizs. A 21 éves Yves Saint Laurent váratlan lehetőséghez jut, a nagynevű divatház alapítója, Christian Dior asszisztense lesz. Amikor pedig a cég már a fiatal tehetség saját tervezésű úgynevezett haute couture-kollekcióját is bemutatja, érthetően azonnal a divatszakma figyelemének középpontjába kerül. A bemutató óriási siker, Yves Saint Laurentet az addig alkalmazott merev formák felszabadítójaként, szinte forradalmárként ünneplik. Nem csak a hírnév, de a szerelem is hamar utoléri: megismerkedik Pierre Bergével, s egy életre szóló kapcsolat szövődik köztük.

Ebben a hatalmas műben Indokína jelenti számunkra a közvetlen valóságot: a másság, a misztérium, a gyarmati hatalom, a tragédia és a regényesség megtestesítője. De a Távol-Kelet imádatát is ez a szó jelenti: parfümjeivel, ritka örömök felfedezésével, a létezés nehézségeivel és tétlenségével. Végtelenbe vezető út, ahol minden megtörténhet. Mindent megtalálni a filmben: a szenvedélyt, a kicsapongást, a nemzeti érzést, a vágyat, a bátorságot és a hitványságot, a "fehéreket" és a "sárgákat", urakat és rabszolgákat

Igaz, hogy véget ért a hidegháború, de erre a CIA- és KGB-ügynökök fáztak rá a legjobban, mert az ő lábuk alatt most lett csak forró a talaj. A Cég mindkét titkos ügynököt ki akarja vonni a forgalomból, emiatt soha nem látott szovjet- amerikai összefogás alakul ki az életükért küzdő kémek között. Kalandjaik so- rán Európa szinte minden nagyvárosát érintik, és még az Eiffel-toronyra is felmásznak.