Amikor Perla megözvegyül, nem csupán férjét veszíti el, hanem az anyagi biztonságát is, a megboldogult után ugyanis mindössze egy düledező toszkánai ház marad. Az újabb kellemetlen meglepetés akkor éri, amikor odaköltözik a lányával, és kiderül, hogy a házat a megboldogult másik családja lakja - egy másik feleség és három lánya. Ám mivel nincs más megoldás, a két özvegynek és a négy lánynak valahogyan mégis együtt kell működnie.

Iréne, Miele álnéven, a megfelelő pénzösszeg ellenében eutanáziát hajt végre a kliensein, akik belefáradtak már a szenvedésbe és szeretnék meggyorsítani a folyamatot. De egyszer egy olyan férfi kéri segítségét, akinek semmi baja nincs, csak egyszerűen úgy véli, eleget élt, és mindent elért, amit szeretett volna...

Jep Gambardella, író és újságíró a római társasági élet központi figurája. Annak ellenére, hogy tehetséges írónak tartják, mindössze egy könyvet írt, azt is 40 évvel ezelőtt. Jep az írás helyett legtöbb energiáját abba fekteti, hogy részt vegyen a felső tízezer társasági rendezvényein, a hajnalig tartó partikon és bulikban. Lényegében éjszaka él és nappal alig csinál valamit. Jep 65. születésnapja után egyre inkább elgondolkodik élete haszontalanságán, olykor iróniával, olykor rezignáltan gondol önmagára és arra a társadalmi elitre, amelynek ő is részese. Továbbra is bulizik, de közben bejárja Rómát. Régi és új ismerősökkel találkozik leginkább azért, hogy megtalálja a fecsegés és a zaj mögött meghúzódó "nagy szépséget".

Filippo évek óta foglalkozik maffiaellenes ügyekkel Dél-Olaszországban, de eddig ezt az irodájából csinálta, fenn északon. Amikor Pugliában egy szövetkezet, amely megkapja a könyörtelen keresztapától, Nicola Sansone-tól elkobzott földterületet, a segítségét kéri, Filippo, vonakodva bár, de kénytelen aktív szerepet vállalni. A farmot Cosimo, Sansone korábbi embere, és a gyönyörű Rossana vezeti, aki a sötét múltját próbálja megváltani. Az első érett paradicsomokkal együtt azonban Sansone is megjelenik.

Mary (Debra Feuer) pincérnőként dolgozik New Yorkban, amikor egy napon férje (Jean Sorel) felhívja őt azzal a hírrel, hogy milliárdosok lettek, azonnal repüljön hozzá Firenzébe. A repülőtéren megismerkedik a mogorva ügyvéddel (Adriano Celentano), aki segít a hazajutásában, sőt segít az időközben eltűnt férj előkerítésében...

A film több rövid, mozaikszerű történetet egyesít, amelyek finoman kapcsolódnak egymással. Az egyes részletek élénkek, szókimondóak és napjaink Rómájának lakosait ábrázolja, akik általában magányosak, idegesek és anyagiasak. Hétköznapjaikat halál, hűtlenség, és rossz közérzet kíséri.

A XX. század elején, a Belle Époque Nápolyában a színházak és a mozik fénykorukat élik. A nagyszerű komikus színész, Eduardo Scarpetta a színházak királya. Sikere gazdaggá tette: szegény származású, de vígjátékszerepeinek és Felice Sciosciammocca jellemmaszkjának köszönhetően, aki kiszorította Pulcinellát a nápolyi közönség szívéből, hamar ismertté vált. A színház volt az élete, és feleségekből, élettársakból, szeretőkből, törvényes és törvénytelen gyermekekből (köztük Titina, Eduardo és Peppino De Filippo) álló népes családjának élete szintén a színház körül forgott. Sikere csúcsán Scarpetta egy merész vállalkozásba fog. Elhatározza, hogy paródiát készít a kor legnagyobb olasz költője, Gabriele D'Annunzio „La figlia di Iorio” című tragédiájából.

Amikor Alessandra és Emilio a városba költözik, és szüleik, Carlo és Anna egyedül maradnak, mindenki élete megváltozik. Néhány hónap alatt a gyerekek elfelejtik a szüleiket: néhány telefonhívás, kihagyott születésnapok, kihagyott temetések. De az utolsó csepp a pohárban ezeknek a szülőknek az a tudat, hogy a gyerekeik nem lesznek itt karácsonykor. A dühös és kétségbeesett házaspár egy utolsó próbálkozást tesz: úgy tesznek, mintha hatmillió eurót örököltek volna egy idős nagynénitől.