A 40-es évek Spanyolországában, Madridban él Julia, egy magányos villában. Szerelme festőművész, a kor azonban nem kedvez az igaz szerelmeseknek. A férfiak háborúba mennek. Julián, mielőtt végleg eluralkodna a depresszió, a család öreg barátjával, pszichológusával úgy dönt, hogy jót tesz neki egy kis vidéki utazás. Julia visszatér gyermekkora színterére, Llendelabarcába. Vidéki házukban él Gala, az egykori cseléd, leánya, Pilara és kisfia, Juanito. Mindhárman nagy-nagy szeretettel, s odaadással fogadják a gyógyulni vágyó, mélabús Julia kisasszonyt. A falu tanítója Don Orfeo, aki a színház megszállottja. Felkéri Juliát, hogy írjon át egy középkori klasszikus darabot "Krisztus születéséről" a gyerekeknek, s karácsonykor majd előadhatják a templomban. Julia azonban úgy gondolja, hogy csak néhány napra vagy hétre jött el.

Icíar, Fernando és Amalia egy család. Amaliánál gyógyíthatatlan rákot diagnosztizálnak, ami jobban összehozza egymással férjét és lányát. Icíar abban a tudatban, hogy hamarosan elveszti anyját, elkezdte felkutatni és felbolygatni a múltat. Apai nagyapját, Javiert 1977-ben az ETA emberei elrabolták és közel 1 hónapig fogva tartották. A családon belül erről nem esett sok szó korábban, de a lány ezúttal nem hagyja annyiban és kikérdezi apját arról, hogy ő fiatalon hogyan is élte meg azt a pár hetet teljes bizonytalanságban és abban a tudatban: lehet, már soha nem látja majd Javier papát és milyen lehetett egy ideig elveszteni fiatalon egyik szülőjét.