A negyven év körüli Antonio és Willy barátok, együtt járnak Padova egyik legolcsóbb bárjába. Végre eljön az ugyan nem veszélytelen alkalom a meggazdagodásra: úgy gondolják, jó nagy pénz üti a markukat a lopott kincsért.

Giorgio Pellegrini, volt terrorista elhatározza, hogy felhagy forradalmi tevékenységével: élete újrakezdése és a múlt árnyékától való szabadulás reményében feljelenti régi társait, így cserébe büntetését jelentősen enyhítik. A börtönből kijövet mániákusan próbál újra beilleszkedni a társadalomba: paradox módon ezt erőszakos úton, zsárolással, nők kihasználásával éri el, mely végül elvezeti őt a gyilkolás és a megcsalás örömének felfedezésére.

Nyár, kéklő tengerpart, vakációzó, gondtalan fiatalok. Találkozások és elválások, szerelem, féltékenység, sírás és nevetés. A háttérben pedig a hatvanas évek legnépszerűbb olasz slágerei szólnak, Bobby Solo, Adriano Celentano, Caterina Caselli, Ornella Vanoni énekel.

A VII. század elején három grandiózus férfiú sorsa teljesedett be. Az éleselméjű I. Honórius pápa, a ravasz és nagyravágyó bizánci trónörökös, I. Héraklisz és a frankok uralkodója, I. Dagobert király egy végzetes napon találkozik. Köszönhető ez I. Dagobert nők iránti csillapíthatatlan vágyának, aki egy betegség során megfogadja, hogy pajzán bűneiért a pápától megbocsátást kér. Hamarosan meg is jelenik Rómában, hogy zabolátlan szenvedélyének gátat szabjon, ám igyekezete éjszakáról éjszakára kudarcot vall.

Raphael sikeres tévéproducer. Minden arannyá válik a kezében, nincs olyan műsor, amelyet ne vinne sikerre. Egyik nap egy kéziratot kap, amely az ő életét meséli el. Az egyik régi munkatársa írta, és egyáltalán nem rejtette véka alá a véleményét: égbekiáltó cinizmussal és árulással vádolja őt. Ennek hatására Raphael elhatározza, hogy meghívja őt és néhány régi kollégáját a Marrakech-i villájába. A meghívó arról szól, hogy együtt ünnepeljék meg a negyvenötödik születésnapját, de ez csak ürügy. A találkozó sok meglepetést tartogat minden résztvevő számára.

Az amerikai Green házaspár Olaszországban nyaral. Maggie-nek és Regnek két örökmozgó, élénk gyermeke van: Elenor és Nicholas. A család nagyon élvezi az álomnyaralást: megnézik Róma nevezetességeit és a Földközi-tenger partján strandolnak. Amikor elindulnak dél-Olaszországba, a vakáció tragikus fordulatot vesz. Ismeretlen tettesek rálőnek Greenék autójára, amely során Nicholas súlyos fejsérülést szenved. A fiú a klinikai halál állapotába kerül, és kiderül, hogy nincs esély a felépülésére. Hosszas vívódás után a szülők úgy döntenek, felajánlják gyermekük szívét egy átültetésre váró olasz fiúnak. Az eset megosztja a közvéleményt, és médiabotrány tör ki. Egyesek lelkes támogatói a döntésnek, míg mások ellenzik azt. Nicholas ügye nemzetközi szintre emelkedik. Olaszországban és az Egyesült Államokban új törvények születnek a szervátültetésekről.

1994 A hajóskapitány Edoardo hosszú távollét után visszatér a kisvárosba, ahol menyasszonya várja. A lány abban reménykedik, hogy végre nyugodtan élnek. A kiégett, cinikus férfi azonban ismét elfogad egy megbízást. Veszélyes útra vállalkozik: fegyvert kell szállítania a polgárháború dúlta Jugoszlávia egyik tengerparti városába.

Róma városában romantikus és komikus kalandokra bőségesen van lehetőség, Woody Allen filmje pedig olyan emberekről szól, akiknek az élete a különleges események hatására örökre megváltozik. A többszörös Oscar®-díjas rendező legújabb filmje bemutat nekünk egy neves amerikai építészt (Alec Baldwin), aki újraéli az ifjúságát; egy átlagos középosztálybeli rómait (Roberto Benigni), aki hirtelen a város egyik legnagyobb hírességévé válik; egy fiatal vidéki párt (Alessandra Mastronardi és Alessandro Tiberi), akik különböző romantikus afférokba bonyolódnak; és egy amerikai operarendezőt (Woody Allen), aki egy énekesnek sem utolsó temetkezési vállalkozót szeretne feljuttatni a színpadra.

Egy baráti társaság tagjai együtt élték át ifjúságukat a nyolvanas-kilencvenes években. Negyvenesekként számot kell vetniük barátságuk értelmével és mélységével, kapcsolataikkal, az életükkel. Az elválás elfogadhatatlansága a barátságban és a szerelemben arra kényszeríti őket, hogy nézzenek szembe érzéseikkel, érzelmeikkel és legbelső félelmeikkel. A csoport tagjainak személyes, néha melankolikus, néha keserű hangvételű története indirekt módon egy új szabályokat és kapcsolatformákat kereső társadalmat tükröz. Mi történik, ha az érzelmi és egzisztenciális változások eltitkolása és tagadása helyett semmit nem rejtenek el egymás elől, mindent kimondanak és megfogalmazzák titkaikat, vágyaikat, az új érzések és kapcsolatok igényét? Hogyan lehet túllépni a saját életük változásaival együtt járó félelmeken? Meg lehet-e tenni, hogy sosem válnak el, miközben körülöttük minden erre készteti őket?

Jep Gambardella, író és újságíró a római társasági élet központi figurája. Annak ellenére, hogy tehetséges írónak tartják, mindössze egy könyvet írt, azt is 40 évvel ezelőtt. Jep az írás helyett legtöbb energiáját abba fekteti, hogy részt vegyen a felső tízezer társasági rendezvényein, a hajnalig tartó partikon és bulikban. Lényegében éjszaka él és nappal alig csinál valamit. Jep 65. születésnapja után egyre inkább elgondolkodik élete haszontalanságán, olykor iróniával, olykor rezignáltan gondol önmagára és arra a társadalmi elitre, amelynek ő is részese. Továbbra is bulizik, de közben bejárja Rómát. Régi és új ismerősökkel találkozik leginkább azért, hogy megtalálja a fecsegés és a zaj mögött meghúzódó "nagy szépséget".

Riccione partján egy csapat tinédzser megpróbál egymásnak segíteni abban, hogy túléljék a nyarat.

Egy évvel a Riccione-ben történt románc után Vincenzo meghívja Camillát és Furiót apja otthonába, a mitikus Amalfi-partra.

A második világháború végén egy szedett-vedett ellenálló csapat kitervel egy képtelen rablást: el akarják lopni Mussolini kincseit a fasiszták milánói főhadiszállásról. Renato De Maria olasz Golden Globe-jelölt filmje a II. világháború végének alternatív változatát mutatja be.