Egyenként eltűnnek egy kisvárosból a gyerekek. Derry gyászol, azután elfeledkezik a tragédiáról, csak hét gyerek képtelen kiverni a fejéből a rettegést. És a bohócot, aki talán felelős mindazért a megmagyarázhatatlan szörnyűségért, ami történt. Ha ők heten idejében megértik, mi is történik velük, akkor talán megállíthatják a gonoszt... akinek ezúttal piros krumpliorra, és hatalmas, színes cipője van.

Az újságíróként dolgozó David Sheff egészen nyugodt, hétköznapi életet él második feleségével és két közös gyermekükkel. A hétköznapok nyugalmai azonban megtörni látszanak, amikor felbukkan David előző házasságában született fia, Nic, aki kábítószer-problémákkal küzd. David kétségbeesetten próbál segíteni fián, ugyanakkor kénytelen belátni, hogy új családját is védenie kell. Mindez eddig David számára ismeretlen nehézségekkel jár, miközben azon tűnődik, tehet-e többet egyáltalán fiáért, miközben nem marad számára más, csupán a remény, hogy Nic felépül függőségéből.

1978 óta tudjuk, hogy október 31-én nem tanácsos éjszaka a szabadban bóklászni, pláne akkor nem, ha egy amerikai kis- vagy kertváros lakója, netán egyenesen hormontúltengéstől szenvedő tini vagy. Amennyiben pedig abban a ritka pechben lenne részed, hogy aznap richtig az Epic Pictures új antológiájának helyszínéül választott, egyelőre névtelen városkában tartózkodsz, akkor sajnáljuk, de neked reszeltek. Tíz rendező szövetkezett arra, hogy egyetlen éjszaka alatt és egyazon helyszínen játszódó, lazán összefüggő rémlátomásokkal hozzanak szívbajt a nagyérdeműre - maszkos gyilkosokkal, síron túli mumusokkal, földönkívüliekkel, meg ami a kikacsintgatós klisérepertoárba még belefér. Akad köztük ugyan pár ismertebb név (Neil Marshall - A barlang, Darren Lynn Bousman - izé, Fűrész 2, 3, 4, Lucky McKee - The Woman), a legtöbben azonban inkább a kortárs, obskúrus B-horror krémjéből kerültek ki, és korábban leginkább íróként, vágóként vagy éppen színészként vettek részt ilyen-olyan projektekben.

A Vesztesek Klubja legyőzte a kísérteties Pennywise bohócot, túlélte a felfoghatatlan kalandot, tagjai szétszóródtak – felnőttek. De mindannyian tudják, hogy nem hagyhatják maguk mögött a múltjukat. Hiába győzték le a gonoszt, ha az elpusztíthatatlan… 27 évvel később egy telefonhívás ébreszti mindannyiukat: Derryből keresik őket. Újrakezdődtek a megmagyarázhatatlan eltűnések, a kisváros utcáit és házait ismét hatalmába keríti a rettegés. A Vesztesek hűek egykori fogadalmukhoz: hazamennek, hogy újra szembenézzenek a lisztes képű, festett arcú, kacsázó léptű borzalommal.

Mindannyiunkban ott bujkál a szuperhős – de van, akiből elő is jön. A 14 éves Billy Batson egy árvaházból kerül nevelőszüleihez. Nem a legnépszerűbb srác az iskolában… de Shazam az ősöreg, különleges erejű varázsló mégis kiválasztja. Amikor a srác hangosan kimondja a varázsló nevét, átalakul. Igazi szuperhős válik belőle, annak minden kellékével: testhezálló, köpönyeggel kiegészített ruha, különleges eszközök, rendkívüli erő és meghökkentő képességek.

Mit csinál egy kamasz srác, aki szupererőt kap, és ha kimondja a varázsszót, piros ruhás, villámos logós szuperhőssé változik? Nyilván a lehető legtöbbször kiabálja azt, hogy Shazam!, és ahol csak lehet, küzd a világ gonoszai ellen. És közben nagyon élvezi a szupererővel járó összes nagy poént. Ha pedig együtt lakik egy csomó más többé-kevésbé vele egyidős sráccal és lánnyal, akkor előbb-utóbb őket is beveszi a buliba. A Shazam! náluk is működik: nappal suliba járnak, éjszaka pedig kiosonnak otthonról, és lazán bűnüldöznek. Egészen addig, míg a játék komolyra nem fordul: a szuperhősök életében ugyanis az a nehéz, hogy akkor is kénytelenek az igazság bajnokai maradni és szűk ruhát hordani, amikor náluk erősebb ellenféllel találják szemben magukat. És eléggé úgy néz ki, hogy Atlasz lányai pont ilyenek. A csapat viszont már nem tudja visszacsinálni, amit elkezdett. Kénytelenek úgy tenni, mintha igazi szuperhősök volnának. Vagy elhinni, hogy tényleg azok.

Luca egy feledhetetlen, fagylalttal, tésztával és végeláthatatlan robogózásokkal teli nyarat él át. Lucával együtt részese a kalandoknak újdonsült barátja is, ám a sok mókázást beárnyékolja egy súlyos titok: mindketten tengeri szörnyek a víz alatti világból.

Alberto élvezi új életét Portorossóban, miközben Massimo – az impozáns, tetovált, félkarú, szűkszavú halász – mellett dolgozik, aki valószínűleg a legmenőbb ember a világon, Alberto szemében. Mindennél jobban le akarja nyűgözni mentorát.

A 1970-es években egy zenei duó, Donnie és Joe Emerson mindenüket arra költik, hogy lemezt készítsenek.

Barney, a társaitól idegenkedő általános iskolás fiú és újdonsült beszélő digitális eszköze, Ron, akinek fő funkciója, hogy felhasználója legjobb barátja legyen. Ron mulatságos meghibásodásai olyan izgalmas kalandokat idéznek elő, melyek során a fiú és robotja megtanulják, az igazi barátságok bizony nem mindig működnek olajozottan.

A 80-as években járunk. Julia Rabia (Lily Rabe) kis időre el akar szakadni milwaukeei nagyvárosi életétől, és elvállal egy féléves középiskolai tanári állást egy összetartó kisvárosban, az észak-dakotai Owlban. A kisváros azonban másodrendű költők és elfojtott érzelmű macsók által lakott, gimit idéző társadalmi hierarchiával bíró csodaországnak bizonyul, Julia pedig már nem biztos benne, azért jött-e ide, hogy maga mögött hagyja otthonát, vagy azért, hogy rátaláljon.

Jonathan Kent és a vonakodó fiatal segéd, Damian Wayne feladata, hogy megmentsék a világot a közelgő végzet elől. Kettejüknek össze kell fogniuk, hogy megmentsék apjukat és a bolygót, hogy olyan szuperhősökké váljanak, amilyennek szánták őket.