Az apokalipszis utáni jövőben járunk, ahol ugyancsak nagy kincs a tápláló és finom étel. Egy apartmanház tulajdonosa tudja, hogy mire van igazán nagy kereslet, ezért a földszinten hentesboltot nyit. A házba új lakó költözik: egy egykori cirkuszi bohóc, aki azt hiszi, hogy végre ideális otthonra lelt. A véleménye azonban gyökeresen megváltozik, amint rájön, honnan szerzi be a húskészleteit a földszinti hentes. Felfedezésével az is egyre valószínűbbé válik, hogy ő lesz a következő főfogás néhány szomszéd asztalán…

François középkorú régiségkereskedő. Pazar lakása és remek élete van, de egy társasági vacsorán, azoknak a körében, akiket a legközelebb érez magához, szembesülnie kell azzal, hogy valójában senki sem kedveli. Arrogánsnak, önzőnek, harsánynak tartják, és erősen kétlik, hogy akár csak egy barátja is lenne. Catherine, az üzlettársa fogadást ajánl: ha előáll a legjobb barátjával, megtarthatja azt a hatalmas görög vázát, amit aznap vásárolt a cég kontójára. Ellenkező esetben Catherine-é lesz a váza. François elfogadja a kihívást és hiú reménnyel lapozgatva a noteszét egyre valószerűtlenebb személyekkel próbálja betöltetni a fontos szerepet. Párizsban járva-kelve újra meg újra beleszalad egy hetet-havat összehordó, nagy szívű taxisba, név szerint Brunóba. A sofőr buta fecsegése az idegeire megy a kiművelt François-nak, de irigyen lesi, hogy Bruno milyen jól elközlekedik az emberekkel.

Mangin (Gérard Depardieu), a párizsi rendőr híres brutális megoldásairól és a gyengébbik nem iránt érzett olthatatlan vágyáról. Egy ügy kapcsán azonban a szokásosnál is veszélyesebb vizekre evez. Egy drogkereskedő bandát készül felszámolni, amikor megismerkedik Noriával (Sophie Marceau), az egyik bandatag barátnőjével. Noria szépsége és titokzatossága teljesen rabul ejti, és a szexmániás rendőr hamarosan a saját szenvedélye áldozatává válik.

A 12 éves Antoine-nak két szenvedélye van: az első az, hogy szeret arab zenére táncolni, a másik az, hogy a helybéli, csinos fodrásznővel levágatja a haját. E második szenvedély annál is érthetőbb, hiszen a középkorú asszony kelti fel benne először a szexuális vágyat. Habár Antoine már maga is középkorúvá érett, még mindig gyengéi a fodrásznők. Így aztán nem csoda, ha rövid ismeretség után megkéri a szégyenlős, visszafogott Mathilde-ot, hogy legyen a felesége. Összeházasodnak és Antoine végre boldog: reggeltől estig nézheti fiatal feleségét, amint vágja a hajakat.

Ugyan Super-Charmoussey és Charmoussey, a két francia falucska egymás szomszédságában helyezkedik el, valójában egy világ választja el őket egymástól. Az előbbi köré egy menő síparadicsom települt, az utóbbi pedig a szimpla túlélésért küzd. Egy dologban azért mindkét falu osztozkodik: kölcsönösen utálják egymást, így az évenkénti közös szépségverseny, melynek győztese indulhat az országos döntőben, valójában vérre menő harc. Ráadásul a küzdelem egyenlőtlen, hisz míg a síparadicsomba futószalagon érkeznek a szebbnél szebb lánykák, addig az elgatyásodott Charmoussey csupán a helyi készletből gazdálkodhat. De idén Charmoussey polgármestere megelégeli a dolgot, s úgy dönt, hogy a győzelem érdekében kétes stratégiához folyamodik. Felbérli a faluból kivándorolt, azóta profi színésszé avanzsált Franc Chevrel-t (Benoit Poelvoorde, Finánc a pácban), hogy kémlelje ki a szomszéd falu terveit, és ott tegyen keresztbe, ahol csak tud.

Betty vad, perzselő érzéseket keltve érkezik Zorg életébe, és kiszámíthatatlanná teszi kedvese mindennapjait. Zseninek tartja a férfit, akinek írásait ki akarja adatni, ezért eléri, hogy megszökjenek a szerinte csak kilátástalan jövőt tartogató tengerparti bungaló-telepről. Együtt indulnak a városba az elismertségért és a beteljesülésért. Betty a mindenséget vágyná, de csak kielégítetlensége fokozódik, hisz terveik nem valósulnak meg, s ez újabb dühkitörésekbe hajszolja őt. Lassan elveszíti minden önuralmát? Vajon a szerelmük felül tud-e kerekedni a legrosszabbon?

Volpone, a velencei csaló, odavan a fényűzésért, a pénzért és az intrikákért. Most éppen egy dúsgazdag halálos beteget játszik, hogy értékes ajándékokra tegyen szert kapzsi örökségvadászoktól, akik azt remélik, halála után, rájuk hagyja a vagyonát. A terv kitűnően működik egészen addig, amíg viszonyt nem kezd egy férjes asszonnyal. Fény derül a szélhámosságra, de a bíróságon a helyzetet megmenti Mosce, a hű szolga. Volpone azonban nem nyugszik: ezúttal halottat akar játszani.

1985. Salomé Lerner, a sikeres írónő egy televíziós műsorban életrajzi regényét mutatja be a nézőknek. Zongoraművész bátyjáról, Salomonról és szüleiről mesél, akik 1943-ban eltűntek egy koncentrációs táborban. Pedig a Lerner családnak az utolsó pillanatban sikerült elmenekülnie Párizsból, és egy baráti családnál találtak menedékre, Bourgogne-ban. Hosszú hónapok teltek el békésen, amikor egy névtelen feljelentő levél alapján a németek elhurcolták őket. A családból egyedül Salomé tért haza, 1945-ben. Hazatérése után felajánlja családja egész vagyonát annak, akinek sikerül a levélíró nyomára bukkanni.

Az ismert, hatvanéves éttermi kritikus, Charles Duchemin pályafutása csúcsán a visszavonulás gondolatával foglalkozik. Előtte azonban még el akarja készíteni híres éttermi kalauzának utolsó kiadását, illetve át akarja adni fiának, Gérardnak tudását és szakmai tapasztalatát. A fiúnak azonban esze ágában sincs édesapja nyomdokaiba lépni és titokban vándorcirkuszt alapít, amelyben bohócként lép fel. Charles-nak más gondjai is akadnak: legnagyobb ellensége, Jacques Tricatel gyorséttermi birodalmával forradalmasítani akarja a francia gasztronómiát. A férfi megpróbálja ellopni az éttermi kalauz utolsó kiadását, hogy titokban megszerezhesse a rosszul minősített vendéglátó egységeket.

Paul, anya házasság közvetítő irodájában dolgozik, mint könyvelő. Itt találkozik Barbarával, egy fiatal újságírónővel, akibe őrülten beleszeret. Csak hogy a házasság közvetítő irodában bemutatják Barbarának, Julient. A jóképű, megözvegyült fiatalembert. Akibe meg a nő azonnal bele szeret, és hozzá megy feleségül. Amikor Paul rájön, hogy furcsa körülmények között haltak meg Julien előző feleségei. Mert meg van győződve arról, hogy a jövőben Julien meg fogja gyilkolni Barbarát. Úgy dönt, hogy mindent megtesz, hogy megvédje Barbarát. Még arra is hajlandó, hogy Marokkóba mennyen, hogy megvédje szerelmét.

Jean Lettelier felügyelőnek hirtelen két esetben kell nyomoznia. Amíg azt kutatja, ki lehet az a titokzatos őrült, aki a szexuális fertő elleni harc jegyében a szó szoros értelmében halálra rémíti a nőket, kiderül, hogy hosszú évek rejtőzködése után ismét a városba érkezett Marcucci, a felügyelő régi ellenfele, akivel elszámolni valója van...

Roselyn, a csinos állatidomár a cirkuszban dolgozik. Célja az, hogy minél jobb műsort adhasson az oroszlánokkal.

Francis Perrin az AS Trincamp csapatának futballistája. Edzés közben összekülönbözik Bertier-rel, a csapat csillagával, ezért lerendelik a pályáról. A klub elnöke a neves üzletember, aki egyben a gyár tulajdonosa is, ahol a fiatalember dolgozik, kihasználja a helyzetet és elküldi. De Perrin édes bosszút áll.

Tess apja, egy szegény házaló, megtudja, hogy a család jog szerinti leszármazottja a d'Urberville-nemeseknek. A lányt a nemesi házban ugyanúgy kezelik, mint a többi szegény alkalmazottat. A fiatalúr, Alec erőszakkal szeretőjévé teszi. A távoli gazdaságban Tess és egy pap fia, Angel, egymásba szeretnek. A nászéjszakán azonban, amikor Tess bevallja múltját, a felháborodott férj magára hagyja a fiatalasszonyt. A tragédia elkerülhetetlen.

Godefroy lovagnak ismét vissza kell térnie a jelenbe. Egyrészt, mert az időkaput nem csukták be maguk után, másrészt a lovag nem kelhet frigyre szeretett hercegkisasszonyával, ha nem kerül elő a féltve őrzött és eltűnt ereklye, amely a család termékenységén hivatott őrködni. Mintha mindez nem lenne elég, hűséges fegyverhordozója helyett annak mai leszármazottja tért vele vissza tévedésből a középkorba. Rendbe kell hozni a kizökkentett időt.