Harminc éve Louis még ünnepelt rendező volt, Alice pedig a múzsája, életének és filmjeinek hősnője. Ők voltak a tökéletes páros. Majd mint derült égből a villámcsapás, jött a szakítás, a botrány, s a szétválás. Azóta nem is látták egymást, egészen mostanáig. Harminc év után Louis a ködös Londonba érkezik, hogy átvegye az életművéért járó díjat. És éppen Alice kezéből, aki már évtizedek óta itt él, és kivívta az angol színház nagyasszonya megtisztelő címet. Megvan mindene: férje, fia, kutyája, azonfelül pénze, rangja és sikere. Ám most mégis újrakezdődik a régi játék, bár a párosuk már távolról sem olyan tökéletes.

Mila, a földönkívüli hölgy önkéntességet vállalva meglátogatja a Föld bolygót. Rajta kívül senki másnak sem jutna eszébe ilyet tenni, bármely más bolygó népszerűbb, hiszen a Föld egy szörnyű hely hírében áll. Mivel már kétszáz éve jártak utoljára a bolygónkon, ideje újra ellátogatni. Ezért Mila Párizsba repül, az egyetlen társa és eszköze a kézzel festett ruhája. Hamarosan összeismerkedik egy érdekes társadalommal, ahol egy darab papír a fizetőeszköz, az étel ehetetlen, a levegő káros, mindenki beteg, a nők ún. "rúzs" nélkül láthatatlanok a többiek számára.

Artur Rimbaud az 1800-as évek egyik legismertebb és legkiemelkedõbb költõje volt: zsenialitásáról ódákat zengtek, műveit imádták az emberek, ám kevesen tudják róla, hogy verseinek legjobbjait szinte gyerekként, 15 és 19 éves kora között írta. Rimbaud vidékrõl Párizsba szökve, kissé naiv, a végletekig romantikus ifjúként a nagyvárost járva keresi más költõk társaságát és így hozza össze a sors 1871-ben kora másik irodalmi nagyságával, a megbotránkoztató életet élõ Paul Verlaine-nel. A művészpáros kapcsolata rövidesen nem csupán a versek területére terjed ki, hiszen a feleségével folyamatosan kegyetlenkedõ mentor, Verlaine, érzelmileg is az ujja köré csavarja a nála tehetségesebb Rimbaud-t. Kettejük viharos szerelmi viszonyát nemsokára az árulás, az erõszak, a testi- és hatalomvágy, a bujaság, a megalázás és féltékenység sötét örvénye húzza mind mélyebbre.

Anglia, a huszadik század elején. Két jó barát, Josef és Peter egy hídépítésen dolgozik. Josef élvezi a munkát, az eget érintő szabadságot, az élet és halál határvonalán való egyensúlyozást. A barátja elvesztése után azonban elhatározza, hogy új életet kezd. Egyik nap meglátja a Dempsey cirkusz plakátját, rajta a trapézművész Alice-szal. Első pillantásra beleszeret a lányba, találkozni akar vele, ezért porondmunkásként munkát vállal a cirkuszban. Egyszer a tulajdonos észreveszi, amint Josef a trapézon dacol a gravitációval. Szeretné, ha trapézszámot adna elő Alice-szal.

A kubai Rafael Padilla az első színes bőrű volt, aki színpadra lépett, Csokoládé művésznéven: barátjával Footit-vel a vándorcirkuszosok teljes ismeretlenségéből törtek a csúcsra. Műsorszámuk hatalmas népszerűségre tett szert, bejárták vele az országot, mígnem Párizsban igazi szupersztárrá váltak. A hirtelen jött vagyon és hírnév azonban megmérgezte kettejük barátságát, a szerencsejáték és a nők rabjává váló Csokoládé pedig önálló karrierre vágyott.

Francois Vidocq neve Napóleon uralkodása alatt legendaként forog a francia nép körében, mert ő az egyetlen, akinek sikerült megszöknie az ország legjobban őrzött börtönéből. Látványos szökését követően arctalan kereskedőként próbál meg elvegyülni a tömegben, ám a múltja utoléri, amikor volt fegyenctársa gyilkossággal vádolja. Hogy elkerülje a meghurcolást, és nevét tisztára moshassa, a fegyenc alkut köt a párizsi rendőrséggel, hogy segít nekik levadászni a város legnagyobb és legveszélyesebb szélhámosait, bűnözőit és gonosztevőit.

Prosperót, Milano hercegét a testvére megfosztja a hatalmától, és lányával együtt az egyik távoli szigetre száműzi. A bölcs, nagy tudású férfi a hosszú éveket kézirata fölött ülve, elmélkedve tölti. A tinta és a toll - Shakespeare alteregója - ad neki hatalmat ahhoz, hogy megalkossa a saját világegyetemét, amelyben mindenki, legyen az valóságos vagy mesefigura, a saját törvénye szerint élhet. A hihetetlen képzelőerejének köszönhetően megelevenedik ez a fantasztikus világ. Shakespeare Vihar című művének sajátos adaptációja.

1671 - François Vatel a büszke, de megöregedett és anyagilag tönkrement Condé herceg hűséges inasa. A hercegnek szüksége van XIV. Lajos király kegyére, és abban reménykedik, hogy a hollandok elleni új hadjáratban az uralkodó kinevezi a hadsereg vezérévé. Condé csak a királyt ismeri el maga fölött, s úgy dönt, az udvarral együtt meghívja vendégségbe. Vatelre vár a feladat, hogy Chantilly kastélyát a fogadásra alkalmassá tegye és megszervezze a háromnapos ünnepséget, amelynek éjjel-nappal káprázatosnak kell lennie. A feladat sikeres végrehajtása érdekében Vatel befogja az egész szolgahadat, férfiakat és nőket, fiatalokat és idősebbeket, akik mind azon munkálkodnak, hogy a király elégedett legyen. Megtervezi az ünnepséget, összeállítja az ételsort, s olyan látványosságokról gondoskodik, amik elragadtatást váltanak ki a királyból. A nyüzsgés kellős közepén Vatelt elcsábítja Anne de Montausier, a királyné kegyence, aki után a király is epekedik.

Lagardere, az ifjú kardforgató ismer minden kis stiklit, de a vágyai netovábbja, hogy ellesse Nevers herceg kivédhetetlen cseles döfését. A véletlen úgy hozza, hogy némi csetepaté után Nevers felfogadja maga mellé, sőt lovaggá is üti. Így amikor a herceget hatalmas vagyonáért unokafivére, Gonzague megöleti, Lagardere-re hárul a feladat, hogy biztonságba helyezze Nevers csecsemő kislányát és egyetlen örökösét.