Oo-hyun egy 50-es éveiben járó gyermeksebész, aki Kambodzsában megműt egy ajakhasadékkal született kisbabát. A vak nagyapa hálája jeléül egy 10 pirulát tartalmazó üvegcsét ad neki, mivel megtudja, hogy az orvosnak minden vágya, hogy találkozzon valakivel. Soo-hyun Koreába hazatérőben bevesz egy pirulát a repülőgépen. Legnagyobb döbbenetére 30 évvel korábban találja magát a puszani pályaudvaron, ahol rögtön ifjúkori énjébe botlik. Innentől kezdve időutazóvá válik, aki kezdetben csak látni akarja, később pedig meg is szeretné menteni állatidomár szerelmét, aki annak idején fiatalon halt meg.

A két Koreát reprezentáló egységes csapat a 1991-es Chiba Nemzetközi Asztalitenisz-bajnokságon versenyzett. Ez volt az első ilyen sportcsapat a koreai félsziget felosztása óta. Az egységes csapat megnyerte a csoport versenysenyét, és végre legyőzte az örök első Kínát. A HA Ji-won játsza a dél-koreai asztali teniszezőt HYEON Jeong-hwa-t és észak-koreai ellenfelét BAE Doona-t LEE Bun-hee játsza.

Hye Hwa egy állatkórház asszisztenseként dolgozik, ideje nagy részét elhagyott állatok megmentésével tölti. Egy nap, mikor épp egy kóbor kutyát igyekszik magához édesgetni, felbukkan egykori szerelme, Han Soo. Öt évvel korábban, a középiskola utolsó évében, Hye Hwa teherbe esett Han Soo gyermekével. A két fiatal úgy döntött, megtartja a babát és családot alapítanak. Ám a szülés napján Han Soo szó nélkül eltűnt, a baba pedig nem sokkal a születése után örökre lehunyta pici szemeit.

Soo-myung (Yeo Jin-goo) és Seung-min (Lee Min-ki) egyszerre kerülnek elmegyógyintézetbe. A két fiatal férfi tökéletes ellentéte egymásnak. A visszahúzódó Soo-myung ténylegesen pszichotikus eset, míg a nagydumás Seung-min csak a családi örökösödési perpatvarnak és a rokonok ármánykodásának köszönhetően került a zárt osztályra. Soo-myung és Seung-min összebarátkoznak, és együttes erővel készülnek a nagy szökésre.